Ki az a Lilly Allen? x)

Délelőtt jórészt alvás, majd regenerálódás, séta fel a postára, onnan a boltba néhány csokiért az endorfin szintentartása végett.

Kora este irány a kultúra, belekóstoltunk a 30Y-ba, aztán elmentünk begyűjteni ügyeskés tesztkitöltésekkel mindenféle ilyen-olyan klassz dolgot, úgymint lila színű fogkefe, Gazdasági Versenyhivatal felírattal ellátott műanyag legyező és gyufa és toll a nehéz napokra, továbbá "I ♥ kondom" matrica a miheztartás végett.
Aztán visszavonulás 30Y-ra, majd a srácok után nyomás moccacinózni egyet, Szupermarket és bizsu-sátor látogatás. Ez utóbbi csak azért, mert nőből vagyunk.
Ismételten vissza az MR2 színpad elé, ekkorra már jócskán megsokszorozódott a nép, állítom, hogy a Nagyszínpad előtt köbö fele ennyien lehettek... (Na de ki is az a Lilly Allen? Mert én még nem hallottam róla. Tudom, bennem van a hiba, össze- vissza szégyelem magamat most. x) No mindegy, mi élveztük, főként azért, mert mi nem ott voltunk.)
Köbö 3. vagy 4. vagy 5. dalként az Iszonyúan lassú-t választották, mely dalra eszembe jutott valakiii, aki nem is oly' régen éppen e szerzeményt juttata el felém Emesen.
A csúcson akkor éreztem magamat, amikor a Szőkített Nő közben áttértek nagyhirtelen az AC/DC Thunderstruck-jának Thunder-jére. Ja, bocs... Tándör-jére. =) No ez egy kicsit kizökkentett. Pozitív vonalon, természetesen.
Kispál után indulás haza, mert másnap (tehát ma) korábban szeretnénk vissza-kijutni, és előtte még aludni sem ártana.
Hazaértünk, épségben, pancsoltam, szanáltam az egyébként is kevés fotók között, most pedig meggyes müzliszeletet majszolok és próbálom visszalökdösni magamat a holtpont túloldalára, kevés sikerrel... Ma is hajnalozok...