Elő az üres samponos flakonnal

Karneváli hangulatban vagyok a hétvége óta. Csatlakozik valaki?

Fel

Egy igazán kellemes hétvégén vagyok túl, tegnap - a sors végülis kegyes volt hozzám, és így nem maradtam le róla - és ma hajnalban Verus és Gábor életének egybefonódását ünnepeltük, és egy pöppet sem bánom, hogy egykén voltam jelen.
Hajnali 4 körül értem haza, aztán ma délután 4-re vissza az - ahogyan Imi emlegette - After Kerti Party-ra. :) Remek volt minden, szuper volt a zenekar, fincsi az étel, csodás a társaság (nem beszélve az enyhén becsípett parkettördögökről), ezúton is nagy cupp az ifjú párnak!

Ha valakinél felcsendül valaha Reel-ről a Lift Me Up, akkor jussak eszébe, mert bele vagyok szerelmesedve. =)

Más.
Helyreigazítás.
Visszavonok mindent, ami a Magyar Posta népszerűségét és jó hírnevét rombolni vélte vala, ugyanis mint kiderült, minden levelem célba ért, a célhelyszínen kutyulták el valahová, így majd' 1 hónap aggódás és pánik után előkerültek mint azt megtudtam.

1 óra múlva hétfő? Ne...

Kedves gyerekek...

... ma elmesélek nektek egy mesét, de csak akkor, ha nem ijedtek meg...

Living Black Hole

Merthogy velem vigyázni kell, az utóbbi időben eltűnik vagy elvész majd' minden amivel érintkezem. Röviden az elmúlt időszak eseményei:

• Kezdődött minden azzal, hogy eltűnt a munkahelyi evőkanalam (munkahelyi, mert az irodában szoktamvolt ebédelni, így egy egész evőaszközkészletem van... volt).
• Következő héten eltűnt a késem is.
• Június 04-én történt, hogy elsőbbségivel (ámde sajnos nem ajánlva...) rövidke tárgyalás után feladtam két igen nagyméretű, vaskos borítékot a Kamaraszínháznak és alatta egy sorral egy kedves tagjának címezve, mely mint ahogyan az a címzettel következő hét kedden történt telefonbeszélgetéskor kiderült: nem érkezett meg. Napuff...
  

De holnap csakazértis megveszem másodmagammal a Sziget bérletet. Legalább egy biztos időpont legyen ezen a nyáron, amikor az ember tutira kellemesen érezheti majd magát. Merthogy Verus esküvőjére sem biztos, hogy tudok menni... Ígyhát a lovagok nyugodtan visszaügethetnek az üveghegyen túlra patásaikkal, nem szándékozom tovább kutatni leendő kísérőm kilétét.

Momentán csak így ennyit, mert vár a vacsim, hogy elkészítsem.

Kitérő

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke (Firenze 1984. X. 12.)

Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok-sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmespár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés,
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki 'slattyog', miért nem 'lófrál'?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki 'beslisszol' elinal,
Nem 'battyog' az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, eloldalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
Elárulja kósza nesz
Itt kóvályog, itt ténfereg. . ..
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!