*

Nyughatatlan Jordan - Az Élet Ajándéka
Dr. Mahesh "Bug" Vijayaraghavensatanaryanamurthy (Ravi Kapoor) és Dr. Nigel Townsend (Steve Valentine) esete az Örök Élet Rt-vel és a kriogenikával... =)

Fröccs...

Nem piskóta két hetet éltem meg. A múlt hét takonykórral telt, leszögezném: nem vagyok munkamániás (csak egy hülye liba, aki nem szívesen hagyja cserben - legalábbis tudatosan nem - a kollégáit), nem szívesen jöttem el egy-egy délutánon, amikor a többiek úgy látták, hogy valószínűleg többet ártok, mint használok ha ott vagyok. Bár a pár napja történt események azt bizonyítják, hogy olykor - takonykór ide vagy oda - akkor is bajt csinálok, ha kicsattanok az egészségtől. Igen, bevallom töredelmesen a világnak, hibáztam. Hibáztam, mert túl sokat vállaltam és kapkodtam és szétestem és ennek meg lett az eredménye. Sajnálom. Tényleg. (És ezt most ne próbálja megérteni az, ki nem ért egy mukkot sem a fenti sorokból.)

A múlt vasárnapon távozott belőlem a Gonosz, aki hőemelkedéses, taknyos és torokégető trükkjeivel próbált az őrületbe és ezzel együtt a pokolba kergetni.

A hétfőm furán telt, mivel reggel már úgy ébredtem, hogy "Hé, tulajdonképpen boldog vagyok, vagy mi!". Az ilyen egy igen kellemes pillanat, és szó szerint értsd azt, hogy pillanat, mert általában éppen ilyenkor történik valami nem-túl-kellemes, ami sztornózza ezt a gondolatot és érzést. De nem így történt, bár felbukkant egy rég nem látott "idegen", kivel tudtommal már jó másfél éve nem vagyok beszélőviszonyban (azt hittem ez kétoldalú, de pfff... mégsem), és megint jött az őrültségével, hogy itt látott, meg ott látott, és ettől előtört belőlem paranoiám, s menten elküldtem volna a - már említett - pokolba, de úgy döntöttem, hogy nem adom alá a lovat. Herótom van a rámenős emberektől... Pfuj.

Nos, fenti tényt törölve folytattam a hetet, s minduntalan jól éreztem magamat a bőrömben. (Ráaduásul Susi is felbukkant, még ha csak telefonon is.) Egészen addig, amíg be nem következett az, amit nem kell mindenkinek értenie... Ez egy kissé iszonyatos erővel falhoz vágta életkedvemet. Hangsúlyozom: csak én tehetek mindenről.

De mostmár jól vagyok. Sőt. Mivel már péntek van abszolút jól vagyok. És mindenkinek köszönöm így utólag is azt, hogy gondolt rám 18-án, és rám szánt pár percet az életéből s pötyögött néhány kedves szót. Sokat jelent ez nekem. Köszi. =) Igyekszem többet pötyögni (fenyegetés!), de mivel estudio la lengua española, és picit le vagyok maradva a leckéimmel, így nem ígérhetek semmit.

Kellemest!

Apás nap a "zöld" jegyében

Holnap anyum névnapja. Jópár héttel ezelőtt mesélt arról, hogy kolléganőjével azt tervezik: közösen vesznek egy tuti-szuper-fantasztikus elektromos párolót (én erre emlékeztem), tudjátok, úgy hírdették, mint az átlagos kínai piacokon: "ha kettőt vecel occóbb". De hát égen-földön nem találtak...
Ma délelőtt apummal azon tanakodtunk, vajon mi is tulajdonképpen ez a szerkezet, mert akkor esetleg útra kelnénk és vennénk egyet közös ajándékként tőlünk, neki. Én arra emlékeztem, hogy pároló, apum arra, hogy sütő... Felhívtam Picukát, anyum fent már említett imádnivaló kolléganőjét délelőtt fél tízkor és kikérdeztem eme szerkezetről. A paraméterek:

• zöld,
• serpenyő,
• üveg fedővel.

Mint két fejvadász elindultunk hát dél körül, egy-egy bögre kávétól felturbózva. Nagybevásároltunk a budakalászi Corában, szuper-szerkezetnek se híre, se hamva... Oké, lessünk át a szomszédban található Metro-ba. Zöld színű... serpenyő... zöld... serpenyő... semmi ilyesmire nem leltünk. Ekkor már kezdtek jelentkezni rajtam az éhség tünetei, mivel kávém előtt csupán 3-4 darab mini croissant-ot ettem.
Nem adtuk ám fel, irány tovább, a legközelebbi hely melyben reménykedhettünk: Auchan, Kaszásdülő. Zöld... serpenyő... zöld... serpenyő... Zöld! Serpenyő!

"Univerzális elektromos serpenyő" néven fut, és tényleg zöld. Mondanom sem kell nagyon megörültünk neki, szánk fülig ért, nekem már csak azért is, mert ez azt jelent(h)ette, hogy hamarosan végre magamhoz vehetem ebédemet. Körülbelül 10-15 percig kerestük felbontatlan dobozkáját, amikoris apum felkereste a közelben ténykedő fiatal helpert, aki közölte a szomorú tényt: nincsen készleten. A jó ég tudja, hogy akkor mi a lószerszámért hagyta ezután továbbra is a polcon azt az 1 darab, el nem adható darabot... Csalódottságunkban vettünk 4 szelet málnás sütit és egy túrótortát, melyeket a csomagtartóban tároltunk ez'tán.
Családunk nem éppen a célját feladó fajtából való, így folytattuk utunkat. Közben telefonos segítséget kértünk Imitől, ugyan nézzen már utána, hogy hol lehet ilyen kütyüt kapni. Nevét s külső adottságait megjegyeztük, elmondtuk, így hamar jött is az infó: Bécsi út, Praktiker.
Nagyon jópofa ötletnek tartottuk - és áldottuk a kitalálóját -, hogy szinte minden pesti nagy áruházhoz vezető út nyilakkal van kitáblázva.
Az említett üzletben jelentem minimum 15 darab serpenyő tornyosult velünk szemben és vigyorgott ránk kajánul, tanakodtuk is azon, vajon ne vegyünk-e kapásból hármat, ha már ilyen kegyetlenül nehéz hozzájutni... ?

Elindultunk hááát vééégre vissza, s majd a kalászi Metro előtti körforgalomban körözésünkkor jutott eszünkbe, hogy "hoppá, dehát torta van a fedélzeten, lehet, hogy kicsit óvatosabban kellett volna közlekedni a Bécsi úttól eddig?" Olyan nagy baj végülis nem történt, a tejszínhab deformálódott egy kicsit, dehát úgyis egy helyre meg, nem igaz?

Méghogy "a zöld szín nyugtatólag hat az emberre"... Na persze...

Túlélőország

Forrás: http://inforadio.hu

A Flórián téri bankrabló nem profi bűnöző - mondta az InfoRádió által megkérdezett szakértő. Végh József volt túsztárgyaló szerint az eset körülményei arra utalnak, hogy az elkövető nem tervezte meg a bűncselekményt. Valószínű, hogy nem fog ellenállni, és nem ejt újabb túszokat, sőt fennáll a veszély, hogy öngyilkos lesz - tette hozzá a kriminálpszichológus.

Szerintem meg nem lesz öngyilkos, nem lehet öngyilkos, állítom: pár hét bújócska, pár szívszorító történet a múltjáról a pletykalapokban és máris Viszkisünk utódját láthatjuk benne. Micsoda karrier előtt áll! Szingli szöszkék szerelmes házassági ajánlatainak rohama, hollywoodi sikerek, könyv, jogvédett művésznév (Flóri, Túszos, estébé), talán még egy utcát is elneveznek róla.
Pikírt énemet félredobva, komolyan, szívből remélem, hogy nem lesz öngyilkos...

Egyébként ha valaki azt meri állítani Magyarországról, hogy unalmas kis szürke ország a miénk, akkor az illető hazudik. Vannak krimibe illő bűncselekményeink, sőt, hozzánk még a gáz sem jön! Mondok jobbat, holnap vörös riasztás, országszerte ónos eső és erős jegesedés. Indiana Jones nálunk már nem élne...

A hülyeség felsőfoka...

Pfúúú de kicsesztem ma magammal! Ráadásul hétfőn! Mert ha még péntek lenne...! Történt ugye, hogy múlthéten előre lett szólva: lehet, hogy jövőhéten (tehát mostanában) túlórázni kell, mert különben nem leszünk készen határidőre. Ez még nem is gond, minden év elején ez van, beszámoló-időszak, ezt kell szeretni, vagy ha szeretni nem is, de tudni elviselni. Ma elvileg 17 óráig szól(t) munkaidőnk. Látom ám, hogy kolléganőim 17 óra közeledtével nem igyekeznek a csomagolással hazafelé, "rendben" mondom én magamban, "akkor biztosan dolog van, maradok hát". Más esetben fel szoktam tenni fennhangon a kérdést, hogy "maradjak-e, tudok-e valamiben segíteni?". Aztán vagy igen, vagy nem. De most csak némán ültem tovább kis fészkemben az íróasztalom mögött. (Megjegyzem - és ezzel nem saját hülyeségemet szeretném felégetni - más esetben 15-20 perc tétlenségem után azért szoktak ám szólni, hogy "menjél haza nyugodtan") Eltelik fél óra... 1 óra... Eltelik másfél óra... amkoris megszólal kisfőnököm, hogy Ő bizony pakol és megy haza. Elkerekedtek szemeim, "hááát - mondom ismételten csak magamban - akkor én meg mi a *** maradtam?!" =) Most csak vigyorgok rajta, és tudom, hogy más csak legyint ezen, de én ollllyan ideges lettem és mérges magamra! Őrület a köbön...

Hazafelé ráadásul annyira átfáztam, hogy még mostanra sem tudtak végtagjaim kellően átmelegedni. Remek.
Anyum (már) beteg. Megfázott. Ma volt orvosbácsinál, aki hagyma salátát javasolt. A hagyma jótékony hatásáról már sokat hallottam, viszont nem gondoltam volna, hogy az ekkora neki. Tudtátok pölö azt, hogy a felvágott vöröshagyma környékén fél perc alatt elpusztulnak a mikroorganizmusok? Hogy már egy mély szippantás egy hagymába is baktériumölő hatású és a tüdődet is tisztícccsa? Hogy mérsékeli az étkezés utáni vércukorszint-emelkedést és kis mennyiségben étvágygerjesztő hatású? Ezentúl minden hétvégén zsíroskenyeret fogok enni hagymával. Nem hiába nem voltak déd- és ükapáink betegesen-betegesek.
Hja, anyum... Tegnap ugye családi összebéd, mint ezt már mindenki tudja. Mondom ám neki még délelőtt, hogy:
- Reggel erős szívdobogásom volt, ezért kivételesen bevettem egy Betalocot. Aztán közvetlenül utána megittam a reggeli kávémat. Szerinted normális vagyok?
Anyum:
- Nem.
Ejjjj - mondom -, ezt megkaptam! x)
Visszatérve a hagyma salátára, megkért a kisbeteg, hogy keressek neki egy saláta receptet ha a világhálón járok. Mivel találtam is egy paradicsom-hagyma sali receptet, s mert miért ne, bepötyögöm ide is, hátha segítek ezzel másokon. (És világbéke és egyebek)


Hozzávalók:

• 80 dkg paradicsom
• 2 nagy fej hagyma
• só
• bors
• cukor
• ecet
• petrezselyemzöld

Vékony szeletekre vágjuk a hagymát, a paradicsomokat egy merőkanállal forró vízbe tesszük, majd bőrüket lehúzzuk, felszeleteljük (nemám a bőrüket! a paradicsomot...) és a hagymakarikákkal együtt tálaljuk. Sózzuk, borsozzuk, kevés ecettel és cukorral ízesítjük, majd megszórjuk vágott zöldpetrezselyemmel. Gyógypussz. Ez utóbbit recepten kívül, tőlem.

Más.
Szerintem nem hiába kedveltem meg anno a Tour de France-ot, erre a minap ébredtem rá... Mindez Knézy Jenő hibája, állítom, hogy a legnagyszerűbb sportkommentátor, erre nem tegnap, erre már régóta rájöttem. A síugró VéKákat is öröm nézni Vele, ha közben hallok is éppen (ez a két dolog az én esetemben nem minden esetben tartozik össze). Tegnap egyébként 23. (Vincent) és 28. (Jandys) helyen végeztünk... Ha valaki lemaradt és érdekli a hétvégi sírepülő verseny akkor jelezze, ugyanis most felvettem DVD-re, s valószínűleg a heti Zakopane versennyel is így járok, mert ugye drága programszerkesztők mostanság nem teszik be éjszakára nagyobbacska összefoglalójukat...

Egyébként pedig béke veletek.

Farsangoló Farsang-elő

Februárban, farsang felé
elkergetjük a telet,
bár szép volt a nagykarácsony,
fáztunk éppen eleget,
kérünk egy kis meleget!

Pápai Ildikó: Tavaszköszöntő (részlet)

Csak hogy eltüntessem a ködöt az előző bejegyzés körül, a betegség mellyel szenvedtem (remélem, hogy nem csapok be senkit, ha múlt időben emlegetem) az a coprostasis. =) Utána jártam, hogy mi is a latin neve.

Amelyet pedig decemberre vártam s megkésve bár, de törve nem, megérkezett, az Chris McGrath illusztrátornak a kis Auphe-ot ábrázoló plakátja. Nagyon megtetszett könyvem fedlapján látható műve. (Ez is egy olyan dolog, hogy a tettek mezejére kell lépni, gondolni sem mertem volna, hogy valaha is lesz róla egy másolatom. Aztán tessék.)
A minap is elborult az agyam egy hasonló dolog kapcsán. Tádááámm, újabb köd! Vagy inkább "szmog". Legyünk stílszerűek. Mellesleg ha nem büntetik meg a páratlan rendszámmal páros napon a belvárosban közlekedő autóst, hanem csak azt mondják neki: ejnyebejnye (és ezt a rádió és tévé is kihangsúlyozza), akkor miből gondolják a NAGYOK, hogy a magyar ember igenis leteszi az autót és felébred 2 és fél órával korábban hajnalban csak azért, hogy megvegye azt az egyébként értéktelen drága BKV jegyet és szardíniás dobozból szardíniás dobozba ugráljon? Örülök, hogy alkalmi-naívságban nem vagyok egyedül.

Hamarosan itt a farsang. Én már tavaly is szívesen elmentem volna egy igazi farsangi bálra, ahová csak és kizárólag maszkban, nem önmagadként léphetsz be. Emlékszem, a legelső jelmezbálon az óvodában pillangó voltam. Mégpedig kék színű. Aztán jött a suli, első osztály, amikor természetesen királylány, abroncsos szoknyában, mert miért ne. Hogy most kinek/minek öltöznék? Sárkánynak. Másvalaki?

Az idén nem vetítik éjszakánként a TV Parikás Gasztopuccsot! Hááát komolyan mondom, tiltakozom! Felháborító. Évkezdés Döme és Kozi nélkül? Főként Döme nélkül. Születésnapomra azt szeretném kérni, hogy Döme készítsen nekem marcipánnal töltött marcipántortát, marcipánnal, és ha lehet még kérni, akkor végig jelen szeretnék lenni, és ha még mindíg lehet kérni, akkor folyamatosan beszéljen, meséljen, be ne álljon a szája. Köszönöm a lehetőséget.

Zajlik

Nem fogok semmi értelmeset írni most (sem) =)

Csak gondoltam pötyögök egy keveset, mert jelenleg ez az egyetlen olyan ténykedési lehetőség, mely ébren tarthat. Majdnem elaludtam a fürdőkádban ugyanis. Aztán már azért esett nehezemre kilépni onnan, mert tudtam, csontig fogok fagyni. Így is történt. Ismét a szokásos kép: törölköző-turbán a fejemen (első darab törölköző), egy törölköző-szoknya a derekamon (második darab törölköző), egy törölköző-palást a hátamon (harmadik darab törölköző)... Aztán egy tangó a hajszárítóval. És most itt vagyok, és éhes vagyok, úgyhogy rövidre fogom.

Teljesen jó a hangulatom, ez valószínűleg részben annak köszönhető, hogy hamarosan beköszönt a hétvége. Kit érdekel a -20 celsius... Pfff! A másik okom a jókedvre az, hogy ma megérkezett a Nagy Almából (egyébként ciki, de én magam csak most értesültem arról, hogy Budapest New York egyik testvérvárosa) a decemberre ígért csomagom, tartalmával majd holnap este tájékán dicsekszem el, mert ezt látni kell, viszont nincsen lehetőségem vizuálisan megosztani örömöm ezen tárgyát.

Egészségileg nem vagyok a csúcson, de ez esetemben inkább vicces, mint komoly, azért mégsem részletezném mibenlétét... Vagy éppen ezért nem. =) Bocs.

Ez a tegnapi este egyébként... Először ugye hallom azt, hogy gáz van, mivel nincs. Vagyis kevés. És az sem elég addig, ameddig kellene. Aztán hallom a másik hírt, hogy lelőttek két emberkét Csepelen. Valaki csípjen meg... Aztán már azt, hogy a harmadik sebesült (?) - akit még sajnált is az ember! - a tettes. Napuff! Így gondolta ő is, és kézen lőtte magát elterelésképpen, mert biztosan sok hollywoodi filmet látott, ahol valóban hülyék a Fakabátok. (Ezzel most remélem szereztem egy plusz pontot Tóth Gábor úrnál is) ;)

Ismeritek Martine Roch képeit? Mindenképpen keressetek rá, ha ti is szerethetőnek látjátok az alábbit:

Pá

PS: Csinálj Te is saját hóóópelyhet és üzenj valamit a Nagyvilágba, ha unatkozol.
http://www.popularfront.com/snowdays

(...) Nem jutnak eszembe bejegyzéscímkék... x)

Így jó

Az Élet sokszor ismétli önmagát, már nem vitatkozom ezen állítással. Végre lelki és bizalmi társra találok egy igaz barát(nő) személyében, mire Ő férjhez megy, majd pedig én már nem mint barát, hanem mint ismerős (?) szerepelek a saját kis ranglétráján. Nem, nem a féltékenység ír belőlem. Az önzés. =) Viszont - mivel mint tudjuk: nincsenek véletlenek, és mert mindennek megvan a maga kis saját bejáratú oka - öröm az ürömben, hogy egyre közelebb kerülök anyumhoz, egyre több olyan dolgot beszélek meg Vele, melyet anno még csak meg sem említettem még csak személye előtt sem. A közös tevékenységek élvezetét nem is említve. (közös mozi, közös főzőcskézés, etc.)

Amikor a Mamma Mia! volt a porondon - illetve a vásznon -, akkor testvérem anyósával... Pillanat, Ő nekem nem tudom kicsodám. Mivel anyummal folyton "tesózzák" egymást, így... Tehát. Amikor a Mamma Mia! volt a porondon - illetve a vásznon -, akkor fogadott nagynénikémmel nyomban be is ültek a moziba, és annnnnyira áradozott aztán róla, hogy idén karácsonyra megleptük egy DVD-vel. A mozi előtt egyébként már próbált fűzögetni engem is, hogy nézzem meg Vele, de én csak legyintettem, hogy ugyanmár, dehát nem is tudom átérezni igazán az ABBA-érzést és a slágerek igazi mondandóit, mivel nem abban a korban nőttem fel - vagy kamaszodtam éppen -, ha esetleg egy Guns N' Roses zenés mozit készítenek akkor talán lehet róla szó.
Aztán végülis beadtam a derekamat és ott voltam a film DVD formátumban történő vetítésén. Szerintetek? Naná, hogy oda voltam érte és vissza.

Kis butus "vattacukor" sztorija van (de szerethető), viszont a látvány és a környezet - bár mint a méjkingdisz videóból kiderült nagy részét egy hatalmas stúdióban tákolták életszerűvé - mindent visz ("mindent visz", mint Imi szerint a VLC media player), Meryl Streep-et szerintem kifejezetten Donna szerepére szánta a sors, Amanda Seyfried (remélem, hogy jól írom a nevét...) nagyon kis bájos, Colin Firth énekhangja olyan mint a ráírt szerepe :), Pierce Brosnan pedig ismét döglesztően fess pasi, ... csak kár, hogy énekel is. =) Egyébként nem bántom egyik szereplőt sem, nagyon jó kis gárda. Egyszómintszáz, ha éppen fasirtban vagy anyuddal, vagy csak egyszerűen jól akarjátok érezni magatok és jókat vigyorogni együtt, mint a régi szép időkben, amikor a játszótéren a pelenkádba pisiltél egy páncélján egyensúlyozó bogár láttán a nevetéstől, és cseppet sem féltél, mert tudtad, hogy Anya ott van a közelben, és ha Ő ott van, akkor soha, semmi baj nem eshet veled, akkor: szerezd be a fent említett Mamma Mia! filmet, kuporogjatok fel kettesben egy jóóó meleg szoba jóóó puha és kényelmes kanapéjára, vegyetek magatokhoz 2 tenyérni szaloncukrot és élvezzetek minden egyes percet és pillanatot. Együtt.