Az Holdnak is az szerelmese

Dobozolok. -tam. Elkezdtem.

:D

Ez abból állt, hogy hazaértem fél 6-ra, kartonból összeragasztottam 8-9 kis és nagy dobozt, plusz összeeszkábáltam egy atomjaira szétkapott nagyon pöpec, zöld színű, műanyag rekeszt is. Nos eme dobozokat szépen libasorban elhelyeztem a folyosó mentén, gondolatban elkereszteltem őket leendő tartalmuk szerint, 10-15 percig belehánytam-vetettem (nem magamból s nem magot, még mielőtt valaki jópofiskodni kapna kedvet) ezt-azt, majd elszaladtam mosdóiránt, mert eszembe jutott, hogy nekem mosnivalóm is van. Nos ezzel jócskán eltelt az idő. Úgy is mondhatnánk magyarul, hogy eltököltem azt. Később vissza "dobozolni", ismét hánytam s vetettem, majd ismét köbö 10 perc múlva tova, konyha, bodza szörp, mert hát tényleg, én tulajdonképpen már reggel fél 8 óta vágyom rá. x)) 5 decis bögrével a kézben pedig nem lehet ám pakolászni... Így reagál szellemem a hétfőkre :D Van még 4 napom.

A mai egyébként nem mondható kellemetlennek. Ma volt jóleső fázás reggel, ma volt munka bőven, ma volt ólomlábakon járó idő és volt észrevétlenül fejem felett elsuhanó is, ma volt gyomorgörcs, ma volt mosolygás, ma volt meglepődés egy rég nem látott s bár csak magát megmutató de felbukkanó kedves miatt, ma volt túlédesített mogyorókrémmel töltött gombóc ebédre, és ma van még egy arcba nevető Hold is itt velem. Kisajátítottam. Általában ilyenkor ugrok a reluxához és nagy durcásan tekerek rajta egyet, hogy megakadályozzam kéretlen kukkolását, de most kifejezetten pozitívan kezelem ezt a jó szokását... Azt hiszem megkedveltük egymást.

Mert ilyen kedvemben találtatok kaptok tőlem valamit. Tibi és Dávid (T.S.C.H.I.G.A.) - Latin 4,88 MB

Túlélős posztos

Bevallom őszintén, hogy olyan nagyon sokat - és értelmeset most sem...- nem tervezek pötyögni, csak azért posztolok mégis, hogy megszakítsam valahogyan a minap elszenvedett negatív hangulatot, mely tulajdonképpen már akkor éjszaka megszűnt létezni, dehát mégiscsak jókedvvel vágjunk neki a hét eme végének itt is, nemde? (Volt értelme ennek az utolsó mondatnak?)

A már itt és ekkor említett Saxo Bank-os kabi végre a lehető legjobb helyre került, Csavihoz/nak/ra. Szegényemet elcsalam a Margit-hídhoz, a szigeti lejárónál vártam, pesti oldal felől, dehát hátulról támadott. =) Volt körülbelül 40 fok... El is ment a kedvem a tervezett esti Susis szentendrei korzózástól, mondtam inkább leányzónak aztán, hogy sztornó, bocsi, szétesem.
De még mielőtt elindultam volna visszautamon betértem egy üzletbe, hogy majd akkor én most veszek hűtött gyömbért (mi mást?), ehelyett egy cappy alma-körtelével távoztam és egy tihanyi camambert sajttal. Mert hogy meglátni és megszeretni.

Furi, hogy szabim alatt annyit ettem, mint egy veréb, és nem hiányzott a főtt, egészséges és laktató étel, viszont hétfő óta, mert hát elkezdtem ismét dolgozni, annyit eszem - ennék -, hogy szinte már elvonási tüneteim vannak, ha nem tehetem. Még szerencse, hogy nem vagyok hízásra hajlamos. Bár ez néha bevallom őszintén nagyon is zavaró tud lenni...

Holnap elmegyek dobozvásárló körútra. Merthogy költözöm. Na nem messze...
Viszont ha már "költözés", akkor "öltözés", ne ijedjetek meg, ha nagyhirtelen megvátozik eme oldal. Nem, ami a blogot illeti nem költözünk... Csak átöltözünk.

Béke Veletek! ;)

"Bevallom őszintén, hogy olyan nagyon sokat - és értelmeset most sem...- nem tervezek pötyögni" ... Hihi

Ajánló: http://www.justcoffeeart.com

Senki sem azonos látszatainak összegével

Milyen furcsa szerkezet az ember... Aki lázad, aki őszintén a szemembe mondja, hogy szerinte mi jó s mi rossz, semmibe vesz és átnéz rajtam, arról később kiderülhet, hogy egy szeretetreméltó személyiség, akiről bárki példát vehetne emberségből. Aki viszont a kezdetektől fogva túlontúl bájos és kedves az később PAFF villámcsapásként változhat egy torz lénnyé, aki egy suhintással kitépi a szívedet, méltóságteljesen a falhoz vágja, majd ki jól végezte dolgát kiröppen az ablakon.

Nem a vége főcím fáj. Hanem a módszer. A tartalma roppantúl nem érdekel, hanem az előadásmód... Aaazért csak gratulálni tudok! Bravo. Igazán férfias.

Gyűlöletet éreztem, akkor.

És szánalmat.

Aztán előkaptam az élethez újonnan szerzett hozzáállásomat, letöröltem vele a vért a mellkasomban tátongó lyuk körül, és kijelenthetem, hogy rohadtul nem engem minősít a dolog.

Már nem éreztem gyűlöletet.

Szánalmat éreztem.

És csak mosolyogtam rajtad...

(...)

Aztán ma reggel nem keltem túl jó kedvvel, részben azért is nem, mert másfél órát aludtam. Viszont ennyi idő éppen elég volt ahhoz, hogy kitisztuljon a fejem.
Most konkrétan ott tartok: nem bánom, hogy így esett, sőt, hálát adok a sorsnak, hogy bár ily durva módon de megakadályozott abban, hogy megismerjek egy ilyen embert.

Már nem érzek semmit.

Vannak körülöttem számomra fontosabb emberek, akikre érzéseimet "pazaroljam", bár ez jelen esetükben nem tekinthető pazarlásnak, mert úgy hiszem minden a helyére kerül.

Teljesen jól érzem magamat.
Vízpartra vágyom.


Hallgassatok Ti is T.S.C.H.I.G.A.-t, nagyon jól muzsikálnak! :)

Géza

Ki is Géza? A kérdés jogos. Nem tudom. De miatta lett lecserélve a nappaliban a dohányzóasztal terítője...

Ma kint voltak nálunk testvéremék, családi összebéd. Hozták Mogyit is. Hogy mekkorát nőtt az a gyerek 1 hét alatt, amíg nem láttam!!! (Mármint Mogyoró, nem testvérem.) És 3 hónapos lett a héten. Elájulok...

Színtér: nappali. Velünk szemben a televízió, televízióval szemben mi, alattunk egy kanapé. Kanapé előtt, televízió és közöttünk egy dohányzóasztal. Asztalon sokminden egyéb dolgon kívül távirányítók, naptár, ilyen-olyan újság, ... és a kávém egy bögrében, a hűlés stádiumában.
TV-ben F1, Ancsi ölében laptopja. Amint ülünk-üldögélünk - fél szemünkkel Mogyin - egyszer csak megszólal leányzó, hogy "itt van egy Géza. Most látom. Wifi. Géza nevű Wifi". Elgondolkodom, előkapva lebenyem mögül az utcánkban és környékünkön lakó férfiak, fiúgyermekek, fiatalurak keresztnevének listáját. Géza... "Géza..." mondom fennhangon is... Felállok, nyúlok a kávém után, majd megismétlem eme 4 betűs nevet (török-német-magyar eredetű, jelentése: méltóságnév, utánanéztem, hátha esetleg valami jel)... aztán... HUSSS! Kiborítom a kávémat, rá 2 darab távirányítóra - kicsire nem adunk, ha már lúd akkor legyen kövér, kapásból 2-re!!! -, és a fehér alapon piros virágok díszítette asztalterítőre, továbbá slusszpoénként majdnem Ancsi övtáskájára. Pánikba estem? Elkezdtem nevetni... Magamon, a helyzeten. Ancsi viszont mondott valami B-betűvel kezdődő szót is, de már nem emlékszem mi lehetett az... x))
De hogy ki Géza aaaz nem derült ki, rejtély marad(t). Viszont tartozik egy asztalterítővel...

Jókedvvel a vasárnapot

17:03 no_screen: 3 hónapos macska vkinek?
17:03 no_screen: free
17:03 no_screen: :)
17:04 Steven_: :DDDDDDDD
17:04 no_screen: ne röhögj :)
17:04 no_screen: :)
17:05 reflexx: gari? állapot?
17:05 no_screen: :) állapot alig használt
17:05 no_screen: gari azt válalok 1 évet
17:05 no_screen: :)
17:05 reflexx: csipás verzió?
17:05 no_screen: csak ha teljesen tönkremegy akkor cserélem
17:05 reflexx: :))
17:05 no_screen: :))
17:06 reflexx: szín?
17:06 no_screen: szürke csíkos
17:06 reflexx: márka?
17:06 no_screen: homemade
17:06 reflexx: cl2-ot bírja 500on? :D
17:06 no_screen: :D
17:06 no_screen: nem tudom addig nem húztam
17:06 reflexx: :DD
17:06 no_screen: :DD
17:06 reflexx: pfújj
17:06 no_screen: :D:D:D
17:06 reflexx: animalsex?
17:06 no_screen: mondom alig használt
17:07 no_screen: csak kipróbáltuk
17:07 no_screen: :P
17:07 reflexx: :))
17:07 reflexx: es azóta? polcon porosodik?
17:07 no_screen: :))
17:07 no_screen: jah
17:07 reflexx: illetve mennyit eszik?
17:07 reflexx: 100on?
17:08 no_screen: gazdaságos, alig fogyaszt
17:08 reflexx: az zsir
17:08 no_screen: helyette sokat megy
17:08 reflexx: es mennyi a válaszideje?
17:08 reflexx: szal így cicc-re mien gyorsan reagál?
17:09 no_screen: kb 50 ms
17:09 reflexx: uuuuu
17:09 no_screen: de néha nagy a packet loss
17:09 reflexx: laggos macsek nem kell
17:09 no_screen: :D
17:09 no_screen: packet lossol ugrás közben, azt megáll levegőbe
17:09 reflexx: :)
17:09 no_screen: :)
17:10 reflexx: doboz, cd kábelek megvannak hozzá?
17:10 ISL: ROTFL
17:10 no_screen: nincs oem kiszerelés
17:10 reflexx: akkor csak zacsiban adod??
17:10 no_screen: ja antistatic zacsiban
17:10 no_screen: vakuumfóliában
17:10 reflexx: :))
17:10 no_screen: :))
17:11 reflexx: élettartam gari :))
17:12 reflexx: de csak akkor érdekel ha nem ilyen butított verzió (LE)
17:12 no_screen: nem nem butított
17:12 no_screen: pro
17:12 no_screen: :)
17:12 reflexx: procat
17:12 no_screen: jaja
17:12 no_screen: 10.01-es verzió
17:12 no_screen: hozzávetőlegesen
17:13 reflexx: hírdesd meg
17:13 no_screen: jah az lesz
17:13 ISL: whiskas driverrel megy :D
17:13 no_screen: :D
17:13 no_screen: jaja
17:13 no_screen: azlesz
17:13 reflexx: Alig használt (3ho) csipátlan macska eladó, garival driverekkel OEM kivitelben
17:13 no_screen: na ez jó is lesz :)
17:13 reflexx: próba utan vihető
17:14 Steven_: ezt ell kell menteni:D
17:14 ISL: menti a bashu
17:14 ISL: :)
17:14 no_screen: :)

Forrás: bash.hu

A kalauz is ember, ugye?

És ha igen, akkor gondolom ugyanúgy tévedhet, mint mi, mezei halandók... És ha hibázunk, azt jobb esetben be is ismerjük. Jobb esetben...

Morgósposzt! x)

Ma ebéd után irány be Pestre. Retúr jegyet veszek, s jó szokásomhoz híven - s mert ez az új módi Békávénál - nem tépem el sem a Pomáztól Békásig szóló jegyet perforáció mentén, sem pedig a Pest belterületére szóló két nyamvadt vonaljegyet.
Jön kalauzbácsi, kezébe adom a jegyeket, gondolvááán, hogy tudja mi a dolga velük... Ezért is nem nézem kezeit, nem követem tekintetemmel, hogy mit működik, ámbátor hallom, hogy klikk-klikk klikk-klikk.
Huh valami nem stimmel. Kezembe adja a kezelt jegyeket, s látom ám, hogy szépen lekezelte a visszafelé szóló, menettérti jegyeimet is. Egy pillanatig köpni-nyelni nem tudok, jár az agyam, hogy vajon milyen új szabályt találtak ki már megint a nagyokosok a bársonyszékükben. Kalauz bácsi után vetem magamat, s rákérdezek, hogy vajon miért tetszett kezelni a menettérti jegyemet is? Bácsika értetlenül bámul, majd hasonlóképpen les a jegyekre is. Tisztán lejön arcáról, hogy nincsen képben, ködfátyol, nem tud mit kezdeni a helyzettel. Valami oknál fogva kezében a jegyeimmel visszakísér oda, ahol egyébként ültem, és ahol az eset történt. (Na igen, nálam is sokszor beválik, hogy ha nem emlékszem valamire, akkor visszatérek a tett színhelyére)
Leül, lesi a jegyeket, a perforációt, összehajtja őket, úgy is meglesi. Majd közli, hogy Ő még ilyet soha nem csinált, és hogy biztosan úgy adtam a kezébe azokat, hogy össze voltak hajtva. Persze... Pidi vagyok, nem hülye! Nem először utazom HÉV-vel, annyira nagyon azért nem vagyok debil, hogy összehajtott jegyet adok a kalauznak, hogy tessék Drágám, itt van.
Bácsi továbbra is azt hajtogatja - és a jegyeimet -, hogy hát biiiztosan össze volt hajtva, igen, biztosan úgy volt. ÁÁÁÁÁÁ!!! Persze... Szimmetria szó mond valamit? Lyukak és szimmetria. Feladom...
Aztán látom ám, hogy firkálgat. A jegyre. Nos már ekkor sejtettem, hogy ebből újabb jegyvétel lesz... Inkább fizetek hazafelé mégegyet. Így is történt egyébként. Csáó Békávé! Imádlak Titeket. Egy heti kávéadagom ára...
Az eredményt megleshetitek ide kattanva.
Most őszintén... Szerintetek ha én ezt a jegyet adom visszafelé úton a kalauznak, akkor kedvesen mosolyog egyet, lekezeli (ismét), majd bájosan további szépséges utat kíván? Szerintem inkább a szemembe kacag és páros lábbal letessékel a szerelvényről egy sárga csekk kíséretében.
Megint ÁÁÁÁÁÁÁ!
Mert ha bácsika azt mondja, hogy bocsi, hibáztam, elnézést kérek, akkor én erre azt felelem, hogy semmi gond, nem probléma, emberek vagyunk, megesik... De neeem! Mert biztosan én vagyok a hülye. Ismét. x)

A héten már ez a második ilyen eset, hogy egy elnézéssel fel lehetett volna oldani a feszültséget.

Mindegy! Vége. Mély lélegzet.

Fújjjja a hajamat a reggeli szellő,
Zúzzza a zagyamat a napfény,
A parton a köveken egy szép kicsi sellő,
Oszlik, de kicsikét él még.
Az utcánkban lakott egy srác aki tudta,
hogy annál jobb egy utca, minél hosszabbra nyújtja,
Éjszakánként bevette a szájába a holdat,
És reggelre az összes kráter megolvadt...

by Gyökkető (Fújja a hajamat)

Édesapám Apostolt hallgatott, egy olyan dalt, melyet abszolúte nem ismertem, a dalszövegre pontosan nem emlékszem, de az volt a lényege, hogy "felmegyek hozzád ma este, és ha azt látom, hogy meggyújtasz egy színes gertyát, akkor maradok éjszakára is".
Ez nagyon jóóó! Randevúknál is lehetne alkalmazni. Csak egy kis fantázia kell hozzá. Kitalálni egy jelet mindkét félnek, s ha bekövetkezik - vagy nem... - akkor legalább nem kell úgy párnára hajtani az est után a szerelemtől kábult buksikat, hogy "jajj, csak egy kósza puszit kaptam Tőle, amikor elbúcsúztunk, mert ha megcsókolt volna, de nem, jaj, most mi lesz, ..." bla-bla.
Tetszik. Nagyon tetszik az ötlet. :)

Az víznek az szerelmese...

Folyton belepottyanok abba a hibába, hogy úgy kezdem a posztot, mintha az abban foglaltak "ma" történtek volna, holott a poszt az esetek nagy arányában már átfolyik a másnapra, tehát ilyen formában én akkor hazudok... Áááá!

Tehát... Tegnap történt. :)

Köbö 1 éve nem jártam Visegrádon. Na jó, jópár hete Verus esküvőjén igen, de csak egy vacsora erejéig, a Sirály-ban. Hozzátartozik, hogy akkor éjszaka 2-szer megszöktem a sokadalomból, csak azért, hogy láthassam a vízpartot, amint éjszaka a Duna nyaldossa az egyébként gyalogosan mozgásra tervezett betont. Mert hogy éppen abban az időben próbált kitörni a medréből.
Ma egyébként elképzeltem - fáradt fejemmel -, hogy milyen szépséges jelenségnek lennénk tanui, ha nagyhirtelen megszünne a bolygón a gravitáció mint olyan, és a Duna, mint egy óriási amőba lebegne a medre felett... Nem, nem kaptam napszúrást.

Első utam természetesen az öbölhöz vezet, amelyet Lepence felé megkerülve csodálok, majd

elkezdek szemezni egy a partján elterülő szederbokorral... Élesítetem picit látásomat, majd megpillantom a rengeteg pici lila gyöngyszemet a zöld levelek alatt. Na nincsenek röntgen szemeim, csalok. Kézzel is rásegítek. Mmm egy egész maréknyit szedek, imádom, körülbelül egy szinten van kedvenceim listáján a csipkebogyóval. A méhek nagyon kedvesek, szemtelen behatolásomra közéjük nem reagálnak. Pedig van ám bennem félelem... De legyőzi azt a telhetetlenségem, hogy még, még, akarok! :)

Miután feltankolok A-, B1-, B6- illetve C-vitaminnal, továbbá kalcium, kálium, foszfor, magnézium, vas, mangán és réz is kerül szervezetembe elindulok hát kedvelt Dunánk felé... Jó, persze, az öböl is a Duna egy része, de azért mégiscsak nagy a különbség az álló és szélsebesen

haladó víz nyújtotta élmények között. Jaj, hozzá kell tennem, egyedül vagyok. Ennek később jelentősége lesz, amikor és amiért végül ismét kikötök (stílszerűen: lehorgonyzok) a szedrek között... (Juj de titokzatos)
Legalább másfél óra hosszáig áztatom lábamat a vízben, néha, amikor elhalad egy-egy hajó akkor derékig ugrik rám néhány hullám, de ilyenkor nem törődünk kis populáris csekélységekkel, úgymint holmi fényképezőgép, iratok és telefon elázása...
Már jócskán majszolom a víz okozta élvezeteket, amikor közelít ám egy fehér csónak három férfiúval, kik már messziről ismerkedni próbálnak vala, melyet ott és akkor nem (sem) díjazok, így távozom a dzsumbujon keresztül, immáron kevésbé figyelve arra, hogy a gaz milyen módon hasít a bőröm alá lábszár tájékon.

Nincsenek véletlenek. Végre egy ok, hogy visszatérhessek szedrezni.

Víz nyújtotta élvezetek, gyümölcsözés, város és emberek messziről elkerülése, Fellegvár álmodozva bambulása, fotoszintetizálódás, feltöltődés. Ennyi, ha rövid lettem volna. Dehát ismertek... Vagy nem. De az biztos.

Képek

Szebb, mint gyönyörű!

Jaaaahuuuuu micccsoda gyönyörűségesség volt ez a mai nap!!!

Fél 3 körül mentem be Pestre, nagy hezitálás után, mert olyan sok helyről hallottam vissza, hogy "jajj azért nem megyek a légiparádéra és tűzijátékra be, mert hogy tömegnyomor, és izé, és egyebek...", hogy hosszasan elgondolkodtam rajta, vajon megérné-e. Ekkor persze még nem tudtam, hogy végülis 5-en kint leszünk, így azért már mindjárt kellemesebben teltek az órák, mint egyedül.
Elég könnyen megtaláltam a többieket.

Éééés akkor kéremszépen az augusztus 20-i az "A Budai Oldal Legbájosabb Mosolya" verseny idei győztese, tádááámmm:


Igen, Ön ott a Red Bull Air Race Merchandise stand előtt két (!!!) darab fényképezőgéppel kezében, fehér (bézs?) színű cowboy kalapban, fekete hátizsákkal, sötét pólóban, két kockás inges férfiú-kísérő társaságában. Gratulálok, nyereményét - egy jeges gyömbért, mert most ez a sláger körömben - a jobb oldalon megtalálható e-mail címre megadott elérhetőségei egyeztetése után, igazán rövid időn belül átveheti! ;)
Jólvanna... Egyedülálló fiatal nő vagyok, még szép, hogy ilyen bájosságokat is észreveszek...

A légiparádéból nem sokat láttunk, mert róttuk (Milyen szó ez?) a kilómétereket. De azért el-elcsíptem néhány repcsit is (Picasa albumomban megörökítésre került, csakúgy, mint a tűzijáték). Aztán letáboroztunk budai oldalon az InterContinental-lal szemben, de ekkor mééég mindíg volt 3 óra hossza az első kilövésig... Ígyhát nem bírtunk magunkkal és metróval átmentünk a pesti oldalra. A fentebb említett épület és a Lánchíd között lehuppantunk a gyepre és onnan már el sem mozdultunk. A többiek ettek egy-egy főtt kukoricát én egy Nesteával tartottam életben magamat. Majdnem vettünk kürtöskalácsot is, de úgy döntöttünk, hogy azért 1 000 Ft az azért mégiscsak sok érte... Hát mik vagyunk mi?? Külföldi túristák?? x)

A tűzijáték jajj nagyon szép volt ám!!! Az eddigi legszebb! És akkor most lehet fújolni... Nekem akkor is ez marad a véleményem! :P

...a barátságunk ennyit megér...

Az alábbi posztban - ingerültségemből kifolyólag - csúnya szavak hangoz(hat)nak el. És lehet, hogy közönséges is leszek. Csak szólok előre!!!

Délelőtt kis aggódva-érdeklődés szívem egyik csücskének szerelmi-bánatos lelkének mibenléte felől, majd nem sokkal később érkezik - másfelől - Susitól egy üzenet, hogy bizony neki is szüksége lenne gyámolításra, továbbá a Mammutban látott egy fénygépet, melyet szeretne meglesni live is. S mivel ez nekem abszolút nem fáradság, összegyúrva a kettőt felajánlom Neki, hogy okés, találkapont Margit-hídon. Indulás előtt köbö egy órával jelzem Csavimnak, hogy utam a sors folytán felé vezet, ha gondolja, beviszem magammal Neki megígért csomagját. Később aztán ez lefújva, mivel fiatalúr pesti oldalon hagyja el a fővárost, én budai oldalon közelítem meg. Pech.
Margit-hídon találka Susival, felettünk az égen a duna felett gépek hada, légi versenyeznek. Ahh! Imádom a mechanikus szárnyasokat, főleg ha testközelből csodálhatom őket. De nem, fontosabb dolgom van: összetört szívbe életet lehelni holmi önfeledt és céltalan sétálgatással a városban, s közben mint egy lelki szemetes gyűjteni a bánatosabbnál szomorúbb életfoszlányokat, melyeket mellettem haladó szívem csücske vet le magáról.
Mammut. Megérkezünk. Automatás-kávézás után be a Saturnba, úgyis kell vennem valami fülhallgatót, mert az előző már 3-4 hónapja használhatatlan.
Kosarunkkal, melyben végül nem landolt fénygép csak két csomag ceruzaelem és egy fülhallgató, beállunk az egyik pénztárhoz. Előttünk köbö 3 személy, közvetlenül előttünk egy kék pólós leányzó (ki később más definíciót kap)... Ki a fene figyeli, hogy ki áll ilyenkor előtte? És ha figyeli is, és látja, hogy az illető az üzlet egyik alkalmazottja, akkor mire gondol? Semmire. Mi legalábbis ügyet sem vetettünk rá. Már bő 5-7 perce állunk a sorban, Saturnos - ez utóbb derül ki - kék pólós női egyén (tudjátok egy olyan szőkeség akinek csak a vákuum miatt nem esnek ki a szemei) végre sorra kerül, erre behajtja Susi előtt a táblát "a pénztár le van zárva" (vagy valami hasonló szöveg)... És ránk néz. És azt sem mondja, hogy elnézést. Vagy valami. Vagy mondjuk emberi módon már 5 perccel előtte, hogy bocs lányok, de lezárom a pénztárt, menjetek már át a másikhoz... Neeeeem. H*** P*** nem szól ám, hanem élvezi a helyzetét. Pffúúú de mérges vagyok!!! Átmegyünk hát egy másik pénztárhoz kiállni a sort, aztán eszembe jut az általam a Héven is hallgatott Mellény-nyúlás dal - nem meglepő módon nagy kedvenc, kívülről fújom dalszövegét - egy nagyon ide illő néhény sora, melyet prózában idézek:

"leütömhaezkellnekeda
barátságunkennyitmegérmondom
lecsapomvagymegfejelemcsak
arravigyázzamellényrevérmondom
leütömhaezkellnekeda
barátságunkennyitmegérmondom
lecsapomvagymegfejelemcsak
arra vigyázz a mellényre vér ne menjen!"

Bár Beckzoli másról énekli eredetileg a refrént, de ez mindegy...
Egyébként nem vagyok ilyen brutális, csak ha a barátaimról vagy szeretteimről van szó adott esetben. De akkor nagyon!!!

Így menjetek a Mammut Saturnjába... Minimum egy LCD TV-vel kell távoznotok, különben semmibe vesznek Titeket. Itt tartunk most. Remek! x)

Délután 5 óra körül haza mindketten ebédelni, majd át Szentendrére korzózni. A korzózásból végül az lett, hogy leültünk a víz mellé a sziklákra, és kibeszéltük megunkból mi szívünket nyomja. S most végre én is kiadhattam őszintén mindent.

Aztán éjszakázás, ismét. Viszont nagyon pozitívan telve - ezért is a profildal-váltás - egy igazán kedves, tüskék nélküli Süni kellemes társaságában. Köszönöm és örültem Neki!

Majdnem poszt

Ma nem keltem fel idejekorán, és nem igyekeztem a Népligethez, hogy aztán onnan átbuszozzak Székesfehérvárra. Ott nem vettem részt a Királyi Napokon, nem hallgattam a nemzetek dalait, nem táncoltam ritmusukra, nem hoztam haza megfogható és megfoghatatlan emlékeket. Nem csörögtem telefonon, nem futottam össze és nem teáztam aztán együtt Tibimmel, nem ittam szavait. Délután nem ültem be sehová ebédelni, nem rendeltem madártejet mert azt nagyon szeretem és mert már régóta fáj rá a fogam, és nem ittam jéggel lehűtött gyömbért sem csinos üvegpohárból. Nem nevettem hosszan azon, hogy esetleg nem találok vissza a buszállomásra, nem morfondíroztam azon, hogy esetleg hajnalban kellene inkább indulnom megérezvén a hűs ámde marasztalóan kellemes vidéki levegőt... Nem... Mert miért is nem?

Nemááár

"... én szedek csak egyedül Béres Cseppet???"

Ma szinte mindenki kidőlt körülöttem, már ami a jókedvet és pozitívizmust illeti. Megspékelve azzal, hogy Amy nem reagált egy kérdésemre, melyet így nemlegesnek tituláltam... Sajnálom...
Azt is sajnálom, hogy több olyan szívemhez közel álló emberke is hangulatingadozott ma, akiknek rossz kedve mélyen érintett, még akkor is, ha közöm sem volt hangulatának romlásához. Legalábbis remélem, hogy nem. Nem tudok róla, hogy lenne, mondjuk így...
Ha nem lennék még ezen a héten szabin ("Szabin" - Csavi kedvéért...), akkor valószínűleg engem is magával ragadott volna az a bizonyos "úúútláom a hétfőket!" effektus, amely egyébként munkahéten soha nem kerül el.

Nem akarom (nem szeretném), hogy bárkinek, akit szeretek és/vagy kedvelek rossz hangulata legyen! Tudom, ez nem kívánságműsor, és nem is ilyen egyszerű... De hahó!!! Fiatalság!!! Nyár van!!!

Ui.: Most kaptam az infót Ancsitól, hogy a Kispál koncerten elejtett leányzó, akiért Lovasi is aggódott, agyrázkódással végezte... Emlékezetes buli lesz neki a Szigeti.

Valahogy ma nem...

Ez a hét is eltelt... Félt ötkor találkozás Filatorigátnál Susival, napijegye nincsen, így tisztes távolban tartom mindennemű zenei élménytől. Rövid eszmecsere, majd búcsúzás. Kiülök egykén a HÉV állomásra, lesem a beérkező szerelvényeket, hogy vajon melyikkel jönnek kis kedvenceim.

Félórányi aszalódás után röppen nekik egy sms, hogy mikor indulnak, melyik kocsiban lesznek, estébé. A válasz annyi, hogy hát Ők már bent vannak, Szigetelnek, Kaszáson szálltak le, miért, hol vagyok?
Irány be, első színtér MR2 színpad, rajta Heaven Street Seven.
Eeeeeee...
Az első csalódás, tavaly sokkal kellemesebb volt velük az est. Krisztián vagy le volt már nagyon részegedve, vagy valami más ajzószer volt benne, én nem tudom, de... hát nem tudom. Hagyjuk.
Nagyszínpad, Faith No More...
Eeeeeee...
Második csalódás. Még soha nem volt részem élőben Faith No More-hoz, sajnálom, hogy most sem hagytam ki...
Nem messze a színpadtól az egyik italda pultjánál Tóth "Megasztár-vagyok-és-menő" Gabi áll mellettem új pasijával Rolival (ezt Ancsitól tudtam meg utóbb).
Eeeeeee...
Nagyon gáz a csaj, élőben is!
Nyomás a Zsidó Sátorhoz. Hatalmas buli, Idén is! Mint minden évben! Amikor más már alkoholba fulladt s hasonlóképpen ezáltal a buli is körülötte, Ők még akkor is énekelnek, zenélnek, táncoltatják az emberkéket, szívből, örömmel, a nagy semmiből is képesek visszahozni az ember jókedvét.
Összevetve a hetet a Nagyszínpadot messzemenőkig verte az MR2 színpad, hűen nevéhez NAGYON ZENE volt, le a kalappal! Ehhez természetesen az is társul, hogy ha már élő zene, akkor stílusában közelebb áll hozzám az alternatív műfaj a hazai egyszerű-de-nagyszerű kicsinyke zenekaraink előadásában, mint holmi Prodigy, vagy Fatboy Slim, hiába a nagy nevek... Ilyen téren is az egyszerűség híve vagyok. Ezek szerint...

Elveszítettem valakit!!! :D

Gyerekek... Én ennyit ismeretlen fiú után még soha nem caflattam! :D Ráadásul sikertelenül... x))) Kezdem az elején... :)

17 óra után valamikor, csörr Susira a pomázi HÉV állomásról, hogy készüljön, indulok, induljon Ő is (Nyugatinál leledzett éppen) a Margit-hídhoz, ott találkozunk. Oké.
Ülök a HÉV-en, majd Kaszásdülő és Filatorigát között a kocsi másik végében - addig még ellátok - feláll egy srác (magas vékony/sportos testalkat, fehér póló, khaki vagy zöld vagy szürke színű hosszúujjú póló (?), ez utóbbi a nyakába borítva, világosbarna haj, kisszakáll), leszállni készül, ránézek, nézem. Rámnéz, beleszerelmesedem. Ránézek, kész vagyok. Rámnéz, kicsit meghalok. Eszembe jut, hogy nekem most a Margit-híd a cél, nem tarthatok Vele, nem hívhatom meg egy italra sem, ettől kissé kiborulok.
Filatorigát, ajtó nyílik, srác leszáll, én maradok. HÉV elindul, Ő kint, én bent, összenézünk még utoljára mégegyszer, én kicsit megint meghalok.
Nemúgyvanaz, Árpád-hídnál ledobom magamat a járatról, miközben kapkodom lábaimat a visszafelé tartó menethez csörr Susinak: majd bent a Szigeten találkozunk, most nem érek rá! :)
Be a Szigetre, radar bekapcs' (fehér póló... fehér póló... "keresd a fehér nyúl helyett a fehér pólót"), a látogatók 70%-ának leírása szinte megyezeik keresett fiatalúréval, semmi gond, ma sem esünk pánikba, 1 000 ember közül is felismerném, persze csak ha szerepel abban az 1 000-ben egyáltalán.
Tűt a szénakazalban is egyszerűbb, mint fitalaurat a Szigeten. Nagy és sikertelen kör után irány Susiért a bejárathoz, fogadás azzal, hogy ugyanmár menjünk már sétálni egy jókorát! Susi értetlen, Brains az eredeti célja, így ott ragad. Hát jó. Nagy kör után csatlakozás egymáshoz, igyunk egy gin-tonicot, mert most konkrétan ránk fér. Még ekkor sem vagyok hajlandó felhagyni a kereséssel. Párbeszéd:
Susi: - Ő az?
Pidi: - Nem!
Susi: - Talán Ő?
Pidi: - Nem!!
Susi: - Nem lehetséges, hogy Ő?
Pidi: - Neeem!
És így tovább... Este 9 körül Susi besokkkal, közli, hogy akkor Ő most leül a sétáló utca közepére, felejtsem el, de még mielőtt megszünne számomra létezni vigyek Neki valami étket.
Megeszünk hát 1-1 hot-drogot, majd irány koffeinért. Moccacino, szeretem. Kezdem feladni a fehér póló gazdájának felkutatását, mert már a fehér pólót nagy valószínűséggel valamiféle meleg pulóver válthatta fel. Remek.
Kis baleset, lábam beszorul két léc közé (meg fog maradni a nyoma, akkor hirtelen azt hittem, hogy el is tört) valamely' (már nem emlékszem hol jártunk..) standon, moccacino egyharmada kárba, második harmada Susi cipőjére távozik. (Ez ma nem az Ő napja, hiába... ) Kinevet, morcos leszek. Jelzem Neki cipője sorsát, kinevetem, morcos lesz. IMÁDOM a nőt! x)
Az idő megint elszáll, ám a fehér póló és annak bájos gazdája azóta is fejemben motoszkál.

Tucc

A mai nap a nosztalgia jegyében telt. Többnyire.

17-re Margit-híd budai hídfő, találkozás Amy-vel, tovább villamospótló busszal a Mammutba kávézni. És gyömbérezni. Semmi alkohol! Nosztalgiázás, lelkizés, tervek, álmok, jókedv, önirónia.
Később megérkezik Kincsem párja, bemutatkozás, rajzaimról esvén szó pöppnyi elpirulás és nagy önbizalom-adag. Köszi!
21-kor csörr Imire: bent vannak-e még/már Szigeten. Nanáhogy! Irány a holt sötétben gyalog a HÉV-hez, míg leérek csöppnyi félelem az utamba kerülő furcsa alakok láttán, de egyébként semmi gond, kicsit szét vagyok esve, még ahhoz is fáradt vagyok, hogy pánikba essek.
A Szigetre vezető hídon újabb csörr: merre menjek, hol vannak konkrétan. Nagyszínpaddal szemben, Nescafé. Remek. Ekkor már Prodigy a porondon, emberáradat, oké, úszunk az árral. 165 centimmel látási viszonyok nuku, csak egyenesen haladás, orrunk után, előre. Persze... Kikötés az AXE-pontnál, újabb csörr: hova is??? x) Nescafé... Jaaa, emlékszem! Persze.
Találkozás a fiatalsággal, plusz találkozás mégvalakivel, kinek jelenléte annyira nagyon nem dob fel, de szerencsére nem csak én vágyódom mellékhelyiségbe, így hamar el kell köszönnöm harmadik illetőtől - jajjjjjj de nagyon sajnálom!!! -, irány a KKK (kétbetűs-konténeres-kitérő).
A tömeg őrjöng, Prodigy szintúgy, konténer ritmusra mozog alattam (élmény így kisdolgot végezni). Az egésznek a hangulata köbö olyan, mint kiskoromból a vidámparki Rakétában... (Nem a kisdologra értem! Hanem csak a feelingjére...) Csak itt nincs szélesvásznú kivetítő előttem közben... Viszont WC-papír sem.
Ezen hatalmas élmény után rövidke séta, irány a lávakövön sült hot-drog stand.
Amy-től jön egy sms, hogy mégsem jönnek ki 23 után... Jááájjjjmááár! Aztán már nem emlékszem hogyan, s mivel, de mégis eltelt 3 óra hossza. És most itt vagyok. És nem találom a mamuszomat...

Ki az a Lilly Allen? x)

Délelőtt jórészt alvás, majd regenerálódás, séta fel a postára, onnan a boltba néhány csokiért az endorfin szintentartása végett.

Kora este irány a kultúra, belekóstoltunk a 30Y-ba, aztán elmentünk begyűjteni ügyeskés tesztkitöltésekkel mindenféle ilyen-olyan klassz dolgot, úgymint lila színű fogkefe, Gazdasági Versenyhivatal felírattal ellátott műanyag legyező és gyufa és toll a nehéz napokra, továbbá "I ♥ kondom" matrica a miheztartás végett.
Aztán visszavonulás 30Y-ra, majd a srácok után nyomás moccacinózni egyet, Szupermarket és bizsu-sátor látogatás. Ez utóbbi csak azért, mert nőből vagyunk.
Ismételten vissza az MR2 színpad elé, ekkorra már jócskán megsokszorozódott a nép, állítom, hogy a Nagyszínpad előtt köbö fele ennyien lehettek... (Na de ki is az a Lilly Allen? Mert én még nem hallottam róla. Tudom, bennem van a hiba, össze- vissza szégyelem magamat most. x) No mindegy, mi élveztük, főként azért, mert mi nem ott voltunk.)
Köbö 3. vagy 4. vagy 5. dalként az Iszonyúan lassú-t választották, mely dalra eszembe jutott valakiii, aki nem is oly' régen éppen e szerzeményt juttata el felém Emesen.
A csúcson akkor éreztem magamat, amikor a Szőkített Nő közben áttértek nagyhirtelen az AC/DC Thunderstruck-jának Thunder-jére. Ja, bocs... Tándör-jére. =) No ez egy kicsit kizökkentett. Pozitív vonalon, természetesen.
Kispál után indulás haza, mert másnap (tehát ma) korábban szeretnénk vissza-kijutni, és előtte még aludni sem ártana.
Hazaértünk, épségben, pancsoltam, szanáltam az egyébként is kevés fotók között, most pedig meggyes müzliszeletet majszolok és próbálom visszalökdösni magamat a holtpont túloldalára, kevés sikerrel... Ma is hajnalozok...

Szösszenet

Amy-vel a randi nem jött össze (ha ezt olvasod jobbulást, remélem párod vigyáz Rád!!!), ígyhát most regenerálódom...
A jó (?) hír viszont az, hogy ma ismét bebizonyosodott: makacsságban verhetetlen vagyok. =) De hogy ez kinek jó s kinek nem... :)

Futtomban

9-kor ébresztett az ébresztőm. Morcosan elcsendesítettem, majd kikapcsoltam. Fél 11-kor ébredtem... Ehhez hozzátartozik, hogy nekem elvileg 13 órára az Örsön kellett volna lennem. x) Ígyhát gyorsan küldtem egy sms-t - amikor már kezdtem emberien érezni magamat - és eltoltuk a randit 15 órára. Így gondoltam, hogy indulás előtt magam után hagyok még egy posztot.

Az eső pedig csak esik, sik, sik...

Tegnap este fél 8-ra értünk ki a Szigetre. A Nagyszínpad előtt felgyülemlett tömeget éppen Kowalsky meg a Vega vette kezelésbe, illetve már jócskán benne voltak a sűrűjében. Amíg Ők adták a kellemes fülbe-valókat, addig mi szomjunkat igyekeztünk oltani. Valószínűleg a pultos leányzó nagyon lámpalázas lehetett, mert kértünk 2 martini-tonicot, mire leányzó kitöltött nekünk 2 martini-gyömbért. =) Tudjátok mit mondok? Nem volt rossz! :) Kóstoljátok meg.

Lukács Laciék aztán pontosan kezdtek, és valami fergeteges bulit csaptak, ügyesen összeválogatva 20 éves fennállásuk korszakainak legnagyobbjait (Johnny a mocsokban, Baj van, Félre a tréfát, Fordulj fel!, Füst és lábdob, Ki csinál rendet?, etc, és két nagy kedvenc is, az Egyszerű dal és az Azt mondom, állj!)

Egy "kis" affér is történt persze egy idióta nyomulós német srác miatt, akit alig bírtunk lerázi. Dehát úgy szép az élet ha zajlik.

Néhány fotó itt. Szerdától majd bővül az album. Ugyanis szerdára Kispál-foglalásom van.
Jaa és hajnalban elkezdtem tüsszögni és egyebek, amitől egy kicsit megrémültem... :D De már minden oké. Nem kell félni tőlem. x)

Szaladok, hajnal, utánad...

Olyan hát-nem-is-tudom-hogy vagyok. Testemben egészségügyileg rendben. Sőt. De lélekben nem túl jól. Sőt. Viszont tudtam beszélni a minap és ma is egy rövidkét Amy-vel, és persze megint nem bírt velem a vérem, mert egy picit fel voltam pörögve, mint mindíg, amikor elönt az endorfin, ha végre újra összehoz minket a sors itt-ott, emitt-amott. Feltörnek a közös emlékek. Csodálom és imádom Őt azért, mert ennyire türelmes velem. Alig várom a keddet, hogy végre a nyakába ugorhassak, és megtudhassam mi minden történt Vele az elmúlt időben, és persze a pénteket is, hogy végre önfeledten áttáncolhassuk, énekelhessük együtt az éjszakát.

Egy kedves emberkétől (köszönöm Tibi) kaptam meghallgatásra a Hajnali ének-et Pintér Tibor előadásában. Első hallásra nem nagyon figyeltem a dalszöveget, mert mással voltam elfoglalva. A ritmusát dícsértem rögtön, és a hangszerelés csapott erősen tarkón. Aztán tegnap éjszaka meghallgattam ismét, nagyobb odafigyeléssel. Azóta már sokszor-sokszor ismét-és-ismét lejátszottam, kívülről fújom a sorokat. Beleszerettem. Dehát tudjátok már rólam, hogy bármibe képes vagyok beleszereteni, ez a szerelem jöhet akár egy hang, egy szín, egy természeti jelenség, egy tárgy, egy íz, egy mosoly, jelen említett esetben pedig egy dal formájában. Utána néztem keletkezése hátterének is.
A költeményt (Hajnali ének - Jeszenyin Szergej Alekszandrovicsnak) Hell István írta 1973-ban, 22 évesen, Közép-Oroszországban, Vlagyimirben. A költőnek az 1970-es években a Mozgó, majd 1992-ben az Élve fogó csapda című kötetében jelent meg nyomtatott formában. Dinnyés József zenésítette meg (nagyon kellemes változat, bár Pintér Tibor szívet-simogató hangja közelebb áll hozzám, hiába, más generáció...), mára pedig már a Szegedi Nemzeti Színház Gorkij-darabjába is bevették betétdalként. És én is a blogomra. :) Élvezzétek.

Hajnali ének
Jeszenyin Szergej Alekszandrovicsnak

Elkártyáztam a gyenge szivem,
suhogasd le a szoknyád, hajnal!
Pálinkát lehelek rád szeliden,
megháglak, nehezen, halkan.

Jöjj Oroszország, vodka-virág,
nevetés nékem a véred,
pince-fehérek a volgai fák,
tejszínű, szűz ez az ének.

Lebukik fejem és úgy zokogok,
haloványul bennem a bánat,
veretik körülöttem az ősi dobot,
szaladok, hajnal, utánad!

Ez a csont-pufogás, ez a hanti rege
hitemet hirdeti híven,
katatón bálvány, légy fekete,
hiszen elkártyáztam a szívem!

Hell István, 1973, Vlagyimir

Boldogságosság van

Egy év múlva már nem hogy nagynéni (egyelőre még csak Mogyi unokaöcsémnek köszönhetően), de sógórnő is leszek!!! :) Testvérem ugyanis pénteken, 7 év után megkérte általam is imádott barátnője kezét. Roppant romantikus formában, születésnapján, tortán csücsülő marcipán galambpár egyikének nyakába helyezett eljegyzési gyűrűvel. Aw! ^^

Láttátok már Chucky ivadékát? Filmről van szó természetesen! :D Nem komplett emberek készítették, szerencsénkre, ugyanis ezáltal nagyon szórakoztató. :) A teljes Gyerekjáték szériából a kedvenc jelenetem az, amikor Chucky összejön Tiffany-val, és a "romantikus" együttlétük közben Tif megkéri Charles-t, hogy legyen szíves gumival védekezni, mire érintett közli, hogy ne bolondozzon a kisasszony, hiszen amint a mellékelt ábra is mutatja minden egyes testrésze gumiból van. =) De aztán mégis hogy-hogynem becsúszik egy gyerkőc, Glen. Illetve Glenda. Két személyiség egy testben. :) Többnyire róla s nehézkes neveléséről szól eme rész, anyuci a kislányt látja benne s próbálja kis-nagy sikerrel távol tartani a gyilkolászástól, apuci viszont fiút akar faragni belőle, méghozzá kegyetlen kis sorozatgyilkost. Glen(da) valami borzalmasan aranyos, vörös hajú, kék szemű, szeplős gyerkőc, kiköpött apja! x) Egy kicsit hasonlít a fiatal David Bowie-ra az Ő 70-es évek eleji glam rock korszakából. :D

Mostmár majd' minden élő emberkének környezetemben elhintettem nagy esti Forrest Gump futkosásomat, ígyhát az előző posztban már említett és nagy izgalommal várt Susi-meglepim fő oka is e téma körül forog/forgott, mily meglepő. =) De le sem tudom írni szavakkal, hogy mennyire fel vagyok dobva tőle. :)
A francia tour közben sokat beszélgettünk emesenen - a kevéske ember közül, akivel lehet erről beszélgetni, ő az egyik - és akkor ejtettem el a Saxosok és (Augé mellett) a Schleck fivérek iránt kialakult szimpátiámat, majd tour után esténkénti futkosásom terveiről trécseltünk, összerakta a kettőt, beszerzett nekem Dániában leledzve egy Team Saxo Bank-os (2 db Saxo-s csapatkártya extrával, nem mellékesen) vízhatlan felsőt, hogy majd abban egyem hüsben a kilómétereket... (pöppet nagy rám, hiába, pici vagyok, de ajándék lónak nem nézzük a fogát... viszont a pár perc alatt amíg rajtam volt testem hőfoka duplájára emelkedett) :D Igaz, hogy kerékpárosoknak lett kifejlesztve, de ez minket pöppet nem zavar. x)
Susimeglepiségeiamesszébőlboldogságmegosztásoslinkitt ^^

Több lábon

Előbújtak a pókok. Gyűlölöm a pókokat. Nem, nem gyűlölöm. Iszonyodom tőlük! Pókháló a bokrokon, pókháló két fa között kíhúzva, pókháló (természetesen) a kapunk előtt keresztben, hogy még véletlenül se tudjam kikerülni reggel munkába menet, s (természetsen) egyik pókháló sem gazdátlan. És pókok az irodában...

Történt még kedden, hogy a ceruzáknak-tollaknak is helyet adó asztali lámpámon megpillantottam egy sárga színű, fehér potrohú szörnyeteget azokkal a borzalmas szőrős lábaival. Az állatvédőktől elnézést kérek, de egyből felkaptam egy kontírozó lapot, s igyekeztem hatástalanítani az illetéktelen behatolót. Pár perc múlva kaptam csak annyi erőre, hogy fel merjem emelni a papírt, s lám, a bestia éppen abban a minutumban tűnt el a fentebb említett mesterséges kis barlangban, mely normális esetben ceruzám lakhelye. Fú nagyon bemérgesedtem, jobb kezemmel az előbbi A5-ös lappal kapásból elzártam a bejáratot, bal kezemmel pedig előkotortam cellux ragasztómat, s ugyanezen kezemmel amíg a ragasztót próbáltam használhatóvá karmolni, addig jobbommal összehajtogattam a papírt, ügyelve arra, hogy ne hagyjak menekülő utat kis barátunknak. Aztán háromszor keresztbe ragasztottam a torlaszt a cellux-szal.
Ezóta eltelt több nap, de szerintem karácsonyig le sem szedem onnan a papíruszt, biztos ami tuti...

Susiék egy héttel ezelőtt a hétvégén, fapados repcsivel családostul kedvesestűl kimentek Dániába, tegnap kaptam tőle egy sms-t, hogy már második napjukon talált ott nekem valamit (remélem, hogy nem influenzát), úgyhogy most teljes izgalom van amíg haza nem ér.

Addigis megnéztem az Árvaház című filmet. Nálam 10-es skálán 11. Nagyon kiütöttek rajta a Guillermo-tól megismert jegyek, a hangulat ingadozása sokban emlékeztetett a Faun Labirintusában tapasztaltakhoz. De ez nem baj! Ó és Belén Rueda... Mindamellett, hogy - női szemmel nézve legalábbis - egy gyönyörű nő, roppant tehetséges színész, le a kalappal előtte, kitűnő választás volt. Nem hiába kapott "legjobb női alakítás" jelölést. Nagyon megkedveltem, mint színésznőt, és remélem, hogy még sok más szerepben is megcsodálhatom.
Tehát ha tetszett Neked a Faun Labirintusa és pölö a Liam Neeson-féle Átok története is, akkor nagyon erősen ajánlom az Árvaház megtekintését. Megrázó, de mégis van egy bizonyos megmagyarázhatatlan bája, szépsége.