Röyksopp - This Must Be It

Masniii?!

Álmomban egy vidámpark-szerű helyszínen voltam, ahol Imivel felmásztunk egy mozgó betonkolosszusra, talán hajó lehetett, nem tudom... Betonból hajó, már eleve nonszensz x) Éppen a legmagasabb pontján jártunk, amikor hirtelen szétesett alattunk, szétrobbant, betontömbök repkedtek, emberek hullottak.
Imin egy karcolás sem esett, viszont az én bal kezem mutatóujján keletkezett egy semmitmondó vágás. Ennyi.
A következő képen már egy orvosi rendelőben álltunk sérülésemmel, ahol egy szemtelen kis fiatal doktobácsi fogadott. Már nem emlékszem, hogy miről trécseltünk Vele, ami folytán ezen tulajdonsága felszínre került...
Látván a csöppet sem életveszélyes sebemet duzzogva legyintett rá s megkérdezte, hogy Ő most mit kezdjen ezzel?!, én pedig - és ez az a rész, amely tisztán megmaradt bennem - morcosan azt feleltem, hogy "Kezelje le, és kössön rá masnit!"... Ilyen hülyeséget.
Viszont elemezni felesleges volna, mert minden egyes elképesztő résznek megvan a maga forrása.

Vidámpark - forrása a tegnap esti South Park epizód, Eric a nagyijától örökölt pénzéből megvette saját vidámparkját...

Beton építmény, robbanás, repkedő betontömbök - szintén tegnap esti történet, belekukkantottam a Daylight kezdő történéseibe, majd az alagút beomlása után elkapcsoltam onnan, mert eszembe jutott, hogy már láttam a filmet...

Semmitmondó seb - lásd előző bejegyzés. Csak az ellenkező kezem adott neki otthont.

Más.
Ezúton szeretném megkérni a Világ Urát, hogy legyen szíves megszüntetni tevékenységét szél és eső témában. Köszi.

(18)

Vasárnap cickafarkot szedtem a pomázi prérin, és annyira belelkesedtem a tépkedés közben, hogy picit lesérültem, fel sem tünt, hogy a nagy munkában jobb kezem ujjainak egyike majd' leszakadt, vér fröcskölt mindenfelé, az emberek sikoltoztak, húscafatok sötétítették el a környező házak ablakait egy darabja eltünt, lehorzsolódott. Enyhén csúnya, de elfedtem jópofa kis sebtapasszal.

Ha hétvége, akkor Pálinka- és Kolbászfesztivál. Ki jön még?

Falk Art - négy láb, négy kerék

Ma köbö 5-ször oda-vissza bejártam a Falk Miksa utcát. =) Sajnos csak kora délután voltam kint, amikor még nem volt olyan nagy élet, sőt, Susi-nak is más programja adódott, bár ez utóbbi lehetősége előre be lett harangozva. Így tulajdonképpen már el is könyveltem, hogy csak mint egyke fogom élvezni a modern és antik művészet látványát. Jobbról-balról bejártam az antikváriumokat, antik óra, antik ékszer, antik bútor, antik festmény, antik könyvek, 3 oldtimer (...) antik épület, antik vakolat, picivel odébb pedig antik villamos antik jegykezelő géppel, majd antik vasút antik pályaudvarral és modern rohamrendőrökkel.

Viszont nem a régebbnél-szebb bútorok fogtak meg igazán, hanem a lelkes művészek által alkotta festmények bájosságos pad formájában. Az egyikbe különösen (by Zámbó István) beleszerettem :)

További hasonló gyönyörűségek itt. Kíváncsi vagyok, hogy kinek mely' áll(na négylábon) legközelebb a szívéhez.

Korreferátum

Egészségemet tekintve ismét olyan vagyok, mint a makk, továbbá friss, elszánt, bohém és optimista. =)

Ámbátor... (Szeretem ezt a szót, nagyon!) Ma úgy indultam el fél 5-kor a munkahelyemről, hogy egy kellemeset potyakávézok Erzsikémmel, aztán úgy távoztam Tőlük fél 7-kor, mint pletykatéma =) Történt ugyanis, hogy benyitott először az egyik szomszéd, ki megkérdezte suttogva a ház asszonyát, hogy ki is vagyok, majd házasszonya közölte vele - közben rám kacsintva -, hogy neki rokona, Robinak - fia, akihez mostanság nem jártak leányok, s aki nem mellesleg egy nagyon csinos 20 éves tűzoltó, ez utóbbi a fiatal szingli lányok miatt említésreméltó... ;) - pedig barátnője. Mármint én. Én persze csak vigyorogtam mindeközben mint a tejbetök, utólag belegondolva ezzel is szárnyas lovat adva a pletyka alá. Aztán bekukkantott egy másik szomszéd is. (...) Hazudnék, ha azt mondanám, nem élveztem a helyzetet =))

Beszélgettem a minap egy fiatal festőművész emberkével, Dáviddal, aki említette, hogy az idei Völgyre tervez többedmagával egy olyan kiállítást lelkes amatőröknek, festőknek, fotósoknak, sok zenével, kellemes, beszélgetős-dohányzós, hangulatos környezetben, ahová bárki bármikor betérhet kikapcsolódni, elmerülni, estébé, jól érezni magát. Nagyon tetszik az ötlet, egyből rá is haraptam, hogy ha reklámozni kell, vagy bármiben segítségükre lehetek, akkor megtalál. Támogatom a megmozdulást. Bár ez még csak terv, azért ha több konkrétumot is megtudok, mindenképpen szóba fogom még itt hozni.
Sajnos nem hiszem, hogy az én portréim oda valóak lennének, pedig milyen csúcspont lenne az életemben egy ilyen esemény... :) Bár eddig sem panaszkodhattam meglepetések és kellemesebbnél-szebb, a hobbimmal kapcsolatos pillanatok tekintetében.

Ha már hobbi, s ha már valami, ami saját, picit megújítottam, egyszerűsítettem a honlapomat (pidi.hu), talán könnyebben átlátható, mint eddig volt.

Ahogyan pakolgattam kifelé a dobozokból - mert hogy még mindíg voltak "szűz" dobozaim a holmimmal - a könyveimet, az egyik réges-régi, örököl verseskötet két lapjai között elrejtve találtam valamit...


Ha valaki tud a helyről, akkor szívesen veszem a történeteket. :) Aztán lehet, hogy viccesebb lenne inkább felkeresni azt a bizonyos néhai Szentendrei út 5-öt.

Nnna csók mindenkinek!