Azért szeretem a decembert, mert ilyenkor érkezik Miki ünnepe, mikoris kiélhetem kreatív (ferde)hajlamaimat pl a már jól megszokott adventi naptáron, melyet minden évben más-s-más körítéssel tálalok pl a Fiataloknak (Imi & Ancsi). Lepötyögöm mi volt ötletem tárgya, hátha esetleg tovább tudom adni, és más is kedvet kap és okoz ily módon szeretteinek vicces és játékos napokat, perceket.
Mint említettem, minden évben más köntöst kap a karácsonyig vezető úgymond adventi naptár, mely minden napra más-más meglepetést tartogat. A kezdetekben sima snassz csomagolópapírba rejtettem a nasikat, mindegyiket külön megszámozva, bele egy bájos dobozba, ennyi. Volt év, amikor szakítva a hagyománnyal semmiféle édességet nem adtak ezek a napok Nekik, hanem beszereztem egy 2000 darabos, sötétben foszforeszkáló, nagy magas hullámot és világító tornyot ábrázoló puzzlet, melyet elosztottam saccra 24 részre. Aztán jött a sugallat, hogy dehát legyen valami haszna, értelme is ennek az egész dolognak. Hát így készültek a napi ajándékok pl textil zsebkendőbe csavarva, vagy 6-6 pár zokniba, mindezek pedig egy fenyő látszatú girlandra lógatva, amely keresztülhasította szobájukat.
Idén nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy vajon milyen-olyan hasznos keretet tudnék adni az ajcsiknak... Az világos volt, hogy fele adag nasi (mert azért szerintem ez alap... egyébként legyen az illető tizen-huszon-harmincéves, mindíg beválik), aztán betévedtem egy üzletbe, ahol csupa jó kisméretű minnapokban is hasznulkra váló kelléket vettem. Tartalom meg is volt. Na de mibe kerüljenek bele...
Mégsem vehetek 12 pár cípőt... Vagy 12 darab nadrágot (24 nadrágszár)... Vagy 12 pulóvert (24 ujj)... Így maradtam a 6-6 alsóneműnél (24 szár). Igen. Meg is jelent előttem, hogy majd milyen vicces lesz, amikor kész állapotban a bugyikból és boxerekből, mint 2 pici piros lábacska lógnak majd a csomagok... Na igen. De ez olyan snassz... Még így is...
Így alakult tehát ki a végleges verzió, az alsóneműket 2-2 csipesz tartja, a csipeszek külön-külön formát ábrázolnak, a formákhoz találós kérdések tartoznak, a találós kérdések pedig egy-egy számozott szívószálba vannak rejtve. Jó móka. Elkészíteni is az volt. Fából készült csipeszeket bárhol találsz, a formákat én vékonyabb-féle kartonból vágtam ki, majd ragasztottam össze ragasztópisztolyhoz való - de mezei gyertya felett olvasztott - ragasztópatronnal. A festésük is nagy élmény, az óvodás éveket idézte.
Készült a sorozatba egy béka is, na az aztán nagyon "érdekes arcúra" sikeredett, inkább le sem közlöm, mert még valaki megáll a fejlődésben.
Ám egyesek:
De ha már ide tévedtél, akkor próbáld ki magadat áldozatként (vagyis ajándékozottként) is, íme 6 találós kérdés a dobozból, párosítsd.
Ha már áldozat... Csavi kedvéért említeném meg, hogy az alábbiakban élménybeszámolót tartok, így hát ha tényleg tervezi Ő, vagy más, hogy helyszínelő bőrébe bújik, akkor Csavi: SPOILER!!! ;)
A mai naptól, köbö fél 3-tól, "okleveles törvényszéki szakértő" lettem. Megoldottam egy bűnügyet, leadtam jelentésemet Gil Grissom-nak, majd egy videóüzenetben gratulált munkámhoz, és - idézem - "le vagyok nyűgözve" beveztővel megkezdőtött oklevelem készítése, melyet az irodája mellett spontán felállított úgynevezett CSI Shop-ban át is vehettem (megjegyzem csekély borravaló kíséretében, erről lentebb bővebben majd...).
Anyummal voltam. Anyum nagyon jó fej édesanya, örök gyerek, ha a "csibész" szavunk unisex, akkor Ő az. Imádok vele mászkálni, a Titanic süllyedését is vele vészeltem át anno, szintén itt, a Millenárison. Nagyon szereti Ő is a CSI sorozatokat, legyenek Miami, Las Vegas, vagy akár New York helyszínén, vagy akár a tengerészetnél. Így nem volt kétséges, hogy ketten együtt meg fogunk tudni oldani egy csavaros bűnügyet...
A ruhatár használata után kapcsiból kaptunk egy ceruzát és egy kitöltetlen jelentést, és választhattunk 3 helyszín közül: összedölt ház, utca, sivatag... ez utóbbi kettőt lehet, hogy nem pont ezekkel a szavakkal jellemezték, mivel mi az összedőlt házra voksoltunk, így nem nagyon figyeltük a másik két szálat, mert nem volt miért.
Vicces volt, jót rötyögtem, mert majdnem elhaladtunk a helyszínünk mellett azzal a megjegyzéssel, hogy ez az utcai, ugyanis egy autó volt a főszereplője. Aztán megpillantottuk a kanapét, a könyvespolcot, a tévét, és meglepetésünkre a mi bűnügyi helyszínünk egy már ekkor ismert gyilkosa a falon keresztül a szobába hajtott autó.
Miután összegyűjtöttük ceruzánkkal a jelentésen a lehetséges bizonyítékokat, irány a labor. Első labor: látens ujjlenyomatok vizsgálata, lábnyomok, anyagmaradványok, vérfoltelemzés. Mindezek elemzését egy külön-külön az említett pontokon álló érintőképernyőn végezhettük el, miközben nagyon sok érdekes dolgot tudhattunk meg a különféle videóüzenetekből, melyeket a CSI egyes munkatársai közvetítettek. Második labor: toxikológia, törvényszéki biológia/DNS, ez utóbbi alatt már - ha jól végeztük dolgunkat - a gyilkos nevét, fotóját, címét is megtudhattuk. Ezután jött a boncterem, egy nagyon frappáns megoldással. Nagyon vártam valami életszerűt, valami megdöbbentőt, egy igazán halott emberszabású bábut, de a "fehér halottra (bábu) fentről vetített lézeres képpel készített megoldás" is igazán bejött. Sőt, így sikerült csak igazán ábrázolni a boncolási folyamatokat. Ekkor az orvosszakértői véleményből levonva fel kellett tüntetni a jelentésben, hogy az áldozat mibe nem halt bele, és hogy mi is volt túlképpen a halál oka.
Majd összesítettük a jelentésben foglaltakat (tehát jelentettünk Gil Grissom-nak...), Ő megdícsért minket, meg kellett adni adatainkat, aztán ha helyszíni nyomtatásban, s nem csak mail-ben szerettük volna megkapni az oklevelünket, akkor "néhány" petákért cserébe megoldható volt az is. Ez utóbbit választottuk. S ha már a Shop-nál jártunk (mely mint már említettem, egy elkerített, a filmbéli Grissom-irodával megegyezően berendezett és felszerelt, névtáblájával ellátott szoba mellett épült) hoztunk egy kis szuvenírt 1-1 bögre képében. Hogy legyen mivel felvágnom az irodában...
Csavi... SPOILER VÉGE!
Menjetek el gyerekek, nagyon jó buli, és mindemellett sok érdekes dolgot megtudhattok a szakma rejtelmeiről.
Imádtam.
Idén nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy vajon milyen-olyan hasznos keretet tudnék adni az ajcsiknak... Az világos volt, hogy fele adag nasi (mert azért szerintem ez alap... egyébként legyen az illető tizen-huszon-harmincéves, mindíg beválik), aztán betévedtem egy üzletbe, ahol csupa jó kisméretű minnapokban is hasznulkra váló kelléket vettem. Tartalom meg is volt. Na de mibe kerüljenek bele...
Mégsem vehetek 12 pár cípőt... Vagy 12 darab nadrágot (24 nadrágszár)... Vagy 12 pulóvert (24 ujj)... Így maradtam a 6-6 alsóneműnél (24 szár). Igen. Meg is jelent előttem, hogy majd milyen vicces lesz, amikor kész állapotban a bugyikból és boxerekből, mint 2 pici piros lábacska lógnak majd a csomagok... Na igen. De ez olyan snassz... Még így is...
Így alakult tehát ki a végleges verzió, az alsóneműket 2-2 csipesz tartja, a csipeszek külön-külön formát ábrázolnak, a formákhoz találós kérdések tartoznak, a találós kérdések pedig egy-egy számozott szívószálba vannak rejtve. Jó móka. Elkészíteni is az volt. Fából készült csipeszeket bárhol találsz, a formákat én vékonyabb-féle kartonból vágtam ki, majd ragasztottam össze ragasztópisztolyhoz való - de mezei gyertya felett olvasztott - ragasztópatronnal. A festésük is nagy élmény, az óvodás éveket idézte.
Készült a sorozatba egy béka is, na az aztán nagyon "érdekes arcúra" sikeredett, inkább le sem közlöm, mert még valaki megáll a fejlődésben.
Ám egyesek:
De ha már ide tévedtél, akkor próbáld ki magadat áldozatként (vagyis ajándékozottként) is, íme 6 találós kérdés a dobozból, párosítsd.
Ismerek egy tarka házat,
lakik benne szarvas állat;
szegényke fél nagyon tőled,
szarvát behúzza előled.
Bármerre jár, völgyön, hegyen,
házikója vele megyen...
Tarka házban szarvas állat,
minden gyermek kitalálhat.
Tengert, tavat, folyót szeret,
víz nélkül nem sokra mehet,
szárazon nem bír megélni,
nem hall és nem tud beszélni.
Éppen olyan mint egy kefe,
mégsem fésülködhetsz vele.
Kell egy fazék meg egy répa,
három gombóc nagyobb fajta.
Kell még néhány széndarab,
ha megfőzöd, elolvad.
Helyben állva árokásó,
utcán járva dugógyártó.
Nincsen keze, mégis markol,
építkezéseken parkol.
Zöld istállóban fekete lovak piros szénát esznek.
Ha már áldozat... Csavi kedvéért említeném meg, hogy az alábbiakban élménybeszámolót tartok, így hát ha tényleg tervezi Ő, vagy más, hogy helyszínelő bőrébe bújik, akkor Csavi: SPOILER!!! ;)
A mai naptól, köbö fél 3-tól, "okleveles törvényszéki szakértő" lettem. Megoldottam egy bűnügyet, leadtam jelentésemet Gil Grissom-nak, majd egy videóüzenetben gratulált munkámhoz, és - idézem - "le vagyok nyűgözve" beveztővel megkezdőtött oklevelem készítése, melyet az irodája mellett spontán felállított úgynevezett CSI Shop-ban át is vehettem (megjegyzem csekély borravaló kíséretében, erről lentebb bővebben majd...).
Anyummal voltam. Anyum nagyon jó fej édesanya, örök gyerek, ha a "csibész" szavunk unisex, akkor Ő az. Imádok vele mászkálni, a Titanic süllyedését is vele vészeltem át anno, szintén itt, a Millenárison. Nagyon szereti Ő is a CSI sorozatokat, legyenek Miami, Las Vegas, vagy akár New York helyszínén, vagy akár a tengerészetnél. Így nem volt kétséges, hogy ketten együtt meg fogunk tudni oldani egy csavaros bűnügyet...
Az egész Miki napján kezdődött, ahol a cipőjébe csúsztatva az alábbi kis spéci csomagot találhatta, a vérnyomos bizonyíték köré tekert meghívóval a kiállításra.
A ruhatár használata után kapcsiból kaptunk egy ceruzát és egy kitöltetlen jelentést, és választhattunk 3 helyszín közül: összedölt ház, utca, sivatag... ez utóbbi kettőt lehet, hogy nem pont ezekkel a szavakkal jellemezték, mivel mi az összedőlt házra voksoltunk, így nem nagyon figyeltük a másik két szálat, mert nem volt miért.
Vicces volt, jót rötyögtem, mert majdnem elhaladtunk a helyszínünk mellett azzal a megjegyzéssel, hogy ez az utcai, ugyanis egy autó volt a főszereplője. Aztán megpillantottuk a kanapét, a könyvespolcot, a tévét, és meglepetésünkre a mi bűnügyi helyszínünk egy már ekkor ismert gyilkosa a falon keresztül a szobába hajtott autó.
Miután összegyűjtöttük ceruzánkkal a jelentésen a lehetséges bizonyítékokat, irány a labor. Első labor: látens ujjlenyomatok vizsgálata, lábnyomok, anyagmaradványok, vérfoltelemzés. Mindezek elemzését egy külön-külön az említett pontokon álló érintőképernyőn végezhettük el, miközben nagyon sok érdekes dolgot tudhattunk meg a különféle videóüzenetekből, melyeket a CSI egyes munkatársai közvetítettek. Második labor: toxikológia, törvényszéki biológia/DNS, ez utóbbi alatt már - ha jól végeztük dolgunkat - a gyilkos nevét, fotóját, címét is megtudhattuk. Ezután jött a boncterem, egy nagyon frappáns megoldással. Nagyon vártam valami életszerűt, valami megdöbbentőt, egy igazán halott emberszabású bábut, de a "fehér halottra (bábu) fentről vetített lézeres képpel készített megoldás" is igazán bejött. Sőt, így sikerült csak igazán ábrázolni a boncolási folyamatokat. Ekkor az orvosszakértői véleményből levonva fel kellett tüntetni a jelentésben, hogy az áldozat mibe nem halt bele, és hogy mi is volt túlképpen a halál oka.
Majd összesítettük a jelentésben foglaltakat (tehát jelentettünk Gil Grissom-nak...), Ő megdícsért minket, meg kellett adni adatainkat, aztán ha helyszíni nyomtatásban, s nem csak mail-ben szerettük volna megkapni az oklevelünket, akkor "néhány" petákért cserébe megoldható volt az is. Ez utóbbit választottuk. S ha már a Shop-nál jártunk (mely mint már említettem, egy elkerített, a filmbéli Grissom-irodával megegyezően berendezett és felszerelt, névtáblájával ellátott szoba mellett épült) hoztunk egy kis szuvenírt 1-1 bögre képében. Hogy legyen mivel felvágnom az irodában...
Csavi... SPOILER VÉGE!
Menjetek el gyerekek, nagyon jó buli, és mindemellett sok érdekes dolgot megtudhattok a szakma rejtelmeiről.
Imádtam.
