Elfújta a szél

Már megint belefutottam naívságom hibájába, s konkrétan tele lett a hócipőm az ellenkező nemmel. =) Persze családom s barátaim férfi tagjai mindíg kivételek, ez utóbbi kis klánon belül gondolok itt természetesen Csavira és Tillára is.

Volt egy kellemes vihar az elmúlt éjszaka, 2 óra környékén arra ébredtem - pedig nagyon jó alvókám van -, hogy természetellenes módon süvít odakint valami, vártam is a kísérő fényt, atomtámadásra tippeltem, vagy egy hatalmas repülő csészealj közeledtére. A fantáziám éjjel sem hagy tétlenül.
A vihar közben mindvégig hallgatóztam, hogy vajon pottyan-e le ismét cserepünk, és ha igen, mennyi. Cserepünk most szerencsére nem lett öngyilkos egy sem, viszont áldozatul esett az éjszaka történteknek egy muskátlis láda az ablakpárkányról, egy palántás vödröcske, és a bal oldalon látható mályva fa, mely már most nagyon hiányzik... Azt hiszem Roni nevében is elmondhatom ezt, amikor Arthur nagymenőt játszik és lezavarja őt a hűs teraszról, akkor általában e mályvafa árnyékában szokott volt hűsölni. Múltidőben.
Ma végre az elejétől a végéig láttam a tour-t, élmény volt, mindeddig csak az utolsó 12-15 km-re tudtam bekapcsolódni, s csak az esti összefoglalóból tudhattam meg, hog tulképpen mi is történt aznap. El kell hogy mondjam, bár én általában a "kisembereknek" szurkolok (hűen, lásd Augé), a minap a Schleck fivérek között történtek után, amikor Andy átadta tulajdonképpen a győzelmet testvérének Fränk-nek, hát nagy rajongójukká lettem, és főként a nagyvonalú kicsifiúnak szurkolok nagyon. Bárki mondhatja, hogy így taktika és úgy taktika, akkor is kellemes gesztus volt. Én szeémlyszerint pl az egy szem testvéremért, aki az életemnél is többet ér, bármit feláldoznék, bármit.
Ha fáj a kálciummal tömött fogam, s tudnám, hogy ez valamilyen módon neki örömet vagy csak jót okoz, akkor tovább szenvednék. :))) Ez a gondolatmenet onnan jön, hogy most fáj... Lehet, hogy érzem a vihar közeledtét. x) Pedig tudtommal nincsenek levelibéka őseim. Egyedül Csaviról tudom, hogy béka volt anno, de mi nem vagyunk rokonok. (?)

Állapot

Porcelain and the Tramps - Gasoline

Nagynéni lettem!

Unokaöcsém Mogyi, testvérem és Ancsi örökbefogadott gyermeke, 2 hónapos, golden retriever anyuka és németjuhász apuka sokszem büszkesége közül az egyik, és imádom!

Gondolkodom, tehát vagyok, de ha nem gondolkodom, még jobban vagyok

Ma voltam ismételten fogtündérnéninél... Köbö 1 órát vártam 2 szuri hatására, merthogy az első megintcsak nem hatott kellőképpen, aztán mint kiderült, a második sem. Állítom, hogy immunissá váltam. Tehát holnap ismét folyt köv, állítólag valami spéci érzéstelenítőt fogok kapni, nagyon kiváncsi vagok rá... de most nem fejtek ki semmit, mert csak felidegelem magamat (is). Egyébként sem vagyok a toppon emiatt.

Örülök, hogy szombatra kellemetlen időt jósolnak (mesmeg pár óra múlva álltólag jő egy vihar már ma este is), mert valami nem kerek Bandikával, így jobbnak látom frissíteni. Tehát ha el-el tünök, akkor az nem úgy van ám, csak éppen átalakulunk.

Olyan kellemes régi-új ismeretlen-ismerősömmel trécseltem (többnyire kiváncsiskodtam) a minap és az elmúlt néhány napban, hogy abszolút derűsen hunytam le a szememet (végre!!!) éjfélek-hajnalán. Hősünknek remek, sőt mi több, kifogsátalan a zenei ízlése, ezt egyébként már többször megtapasztalhattam. Örülök Neki, nagyon.

Az irodában bevezettünk egy új módit, szerintem fantasztikus ötlet. Én csak mire beértem reggel vettem észre, hogy mit alkottak kolléganőim a hőség ellen.
A tárgyalóban (amely olykor étkezővé avanzsál) egy szem ablak található, viszont sem reluxa, sem függőny nem véli elrejteni, ezáltal a nap akadálytalanul hétágra süt be rajta, ami azért igencsak kellemetlen akkor, amikor olyan időjárás uralkodik kint, hogy még a szellő is szinte égeti az embert.
Végy egy leporellót, ablak méretétől függően akár kettőt is, és néhány rajzszöget, vagy amit éppen akkor a parafatáblán találsz. Ennyi. Egy kis fantázia és készen is van a dizájnos irodai sötétítő. Szerintem fenomenális!!! Ebédidőben rajzolok majd rá néhány kis virágot.

Ójaj

Hisztérikus állapot uralkodik most rajtam! :D Erről is a hatefő tehet...

Gyerekek... Én csak sötétebbre szerettem volna festetni a hajamat, erre majdhogynem fekete lettem! Jááájjj!!! Valamit ki kell találni, ami feldobja egy kicsit a gyászos kisugárzását... Mondjuk befesthetném a fülemet oly serényen takaró jópár szálat azúrkékre. Micsoda ötlet!

Ma kikértem magamat az irodából egy pöppnyi időre, csak hogy átrohanjak az utca másik oldalán helyet foglaló fogorvosi rendelőbe (folyt a múltheti kezelés sorozatot). Azt hittem, hogy pikk-pakk végzek, dehát a hétfők nálam mindíg tartogatnak meglepetéseket.
Köbö negyed 10-kor kaptam egy injekciót a nyelvem tövébe, jobb iránt. Már amikor kiültem a váróba "várni" a hatást, már akkor feltünt, hogy valami nem stimmel... Nem zsibbadtam. Na jó, a nyelvem egy picit. Mivel egyedül ültem, tettem egy főpróbát, hogy ha esetleg valami horrorisztikus dolog is történne a fogorvosi székben érezném-e azt... Hááát éreztem. Így kaptam még egy szurit, és kiültem még további 10 percre, közben fogtündérnéni elintézett egy bácsikát, aki szegényem távoztában megosztotta velem, hogy szerdán jön vissza, aztán meg pénteken is... Én pedig csak "mosolyogtam" rá együttérzően... Ekkor még azt hittem, hogy ma voltam ott utoljára. Legalábbis jó pár évig nem kell mennem még az épület közelébe sem! Persze... Szerdán mehetek vissza. Tehát folyt köv ismét. De már NAGGGGGYON unom!!!



Más. Terelés.
Mutassak szépet?

Egy kis plusssz

A tegnapi kerti este és éjszaka remekül telt, csodás társasággal. Bár többen lemondták a meghívást annak ellenére, hogy a két fiú nagyon igyekezett azon, hogy rábeszélje őket. :) Krisztián éppen tegnap ünnepelte 30. születésnapját, ez alkalomból még egy szilveszterről megmaradt tüzijáték is érte szólt, nagyon izgi volt, főként azért, mert a fiatalság hátsó szomszédja állítólag rendőr.

Most egy picit úgy érzem magamat, mint az ablakom alatt száradó ruhák, melyeket pár órával ezelőtt mostam ki s nagy kínok és káromkodások közepette szedtem ki a gépből, merthogy nem voltam eléggé éber és közéjük került egy papírzsepi is...

Ancsinak gratu a jogsijához (istenien vezetsz, egy pöppet sem féltem mögötted, ez adódik abból is, hogy mennyire nagyon bízom benned), Kriszt üdv a Harmincasok Klubjában (igyekszem utánad!), Bambinak is boldog szülinapot mégegyszer (Te kis szemtelenül fiatal!)...

Barátom, a cink-klorid...

18 éven felűlieknek... =)

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy gondolatom, hogy én akkor most visszamegyek fogdoktornénihez fogat tömetni. Miután végzett a művelettel vette észre, hogy egy bizonyos ponton a számban az ínyem nem éppen a kellő energiával feszül a fogamhoz. Ennek házilagos gyógyításaként egy kis üvegcsébe 10%-os cink-klorid oldatot készített asszisztens néni, amely oldattal este, fogmosás után kell leecsetelni a bajos felületet. Doktornéni javaslatára gyufára tekert pöppnyi vatta segítségével.

Namármost. Este, fogmosás után előkaptam egy vattás fültisztítót (sok van belőle, mert használom a portrékhoz is), gondolván, hogy nagyobb méretű mint az ajánlott házikészítésű eszköz, így nagyobb felületet tudok kezelni vele, jaj de jó lesz... Így is történt. Persze...
Mielőtt tovább folytatnám a mesét, aki esetleg - hozzám volt hasonlóan - nem ismeri a ZnCl-ot, annak íme néhány szösszenet róla:

Mérgező. Izgatja a bőrt és a nyálkahártyákat. Maró hatású. A tömény cink-klorid oldat fekélyeket okozhat a bőrön. A vegyület gőzei belélegezve károsíthatják a tüdőt és a légutakat.
A cink-klorid tömény oldatát maratószerként használják. Mivel erősen higroszkópos, emiatt vízkilépéssel járó szerves kémiai reakciók elősegítésére alkalmazzák. Felhasználják az oldatát fák tartósítására is, mert egyrészt baktérium- és gombaölő hatású, másrészt átalakítja a cellulózrostokat, összefüggő réteggel veszi körül őket, ezzel megvédi a fát a légköri hatásoktól. A fogorvosok vérzéscsillapításra, lágyforrasztásnál folyatószerként használják.

Forrás: Wikipedia

Mint a csirkehús a serpenyőben. Még a színek is egyeznek. Sírtam. De komolyan. Elsírtam magamat.

De legalább megvan a belépőm (belépőnk) a 0. napra, igaz, hogy heves szélcsapások közepette átgyalogoltam érte a Margit-hídon, majd hazafelé az Árpád-hídon (mert miért ne?), izgalmas volt, mint a rendőrbácsik sokasága a Nyugatinál. Fura, mert megnyugtatólag kellett volna hatniuk, mégis, pöppet elkapott a szorongás amikor elhaladtam mellettük/közöttük/mögöttük.

No mindegy. Holnap grill-est. ^^ Nem akarok vészmadár lenni, de állítom, hogy esni fog. =)

A kimondott bánat fél bánat, a megosztott öröm dupla öröm.

Állapot kiheverve, életfolyam tovább robog, csakazértsemnem adom meg senkinek azt az örömöt, hogy hosszútávra elrontsa a kedvemet! Nem is értem magamat, hogy miért fordulhatott elő velem ilyesmi... (Érzésbűnöztem egy pöppnyit, mint John Preston az Equilibrium-ban), hiszen szombaton Szívcsücskök között is felvidulhatok végre, továbbááá legutóbbi, legeslegkedvesebb kedvenc "ügyfelemtől" (értsd: portré készítés témakör) kaptam köszönetképpen egy meghívást egy általam szabadon választott színházi előadására szeptemberre a Kamaraszínházba, ígyhát nem csak boldog ember vagyok momentán, de igazán megtisztelve is érzem magamat.

Tegnap délelőtt hétágra sütött a nap, este, amikor vízpartra vágyódtam pedig szakadt az eső.
Ma vegetálós hangulatban voltam, láss csodát: a nap hátrahagyta melegét, felhő csak itt-ott takarja az égboltot... Ámbátor morc vagyok emiatt? Nembizonydenemám!

Csók mindenkinek.

Dunno

Nem tudok aludni. Meg egyébként sem túlzottan akarok... Duna mellé vágyódom... Eddig azért nem hunytam le a szememet, mert a vasárnap minden percét ki akartam használni, hogy távolabbinak tünjön a hétfő. El is búcsúztam úgymond mindenkitől, akivel éppen trécseltem (itt jegyezném meg, hogy sok-sok-sok hónap kihagyás után az elmúlt héten Messenger-eztem először, és meg kell mondjam, szépen kikupálták, ami a külsőségeket illeti, le a kalappal), de aztán mégsem tértem nyugovóra. Érdekes, hogy az ember (jelen esetben én, ha minden igaz) mennyire könnyen tudja - és szeretné - kiadni magából a rosszat, a negatív élményeket, kezelni egyúttal a fájó sebeket a szívén. Persze az élet nagyobb és apró örömeit már nem olyan természetes, hiszen azokkal büszkén dicsekszünk a körülöttünk élőknek, örömmel osztjuk meg pozitív élményeinket, s akik igazán szeretnek (s viszont) azok együtt nevetnek és örülnek velünk ezeken. A rossz egy teher, amelytől meg kell szabadulni. És én semmiképpen nem akarom szeretteimet, szívemnek csücskeit terhelni, van elég bajuk Nekik is. Itt a naplóban legalább adott a lehetőség, hogy nem olvassa el senki. Mert az sem zavarna, ha senki nem olvassa el, és senki nem szól hozzá. Megmondom az őszintét, nem érdekel ez a része. Max ha elolvassa valaki, mégis, akkor legyen szíves és tanuljon a hibáimból (ha ért egyáltalán engem, merthogy nem másnak írom), ha már én nem vagyok képes rá, s mindíg újra és újra beleesek. De ez most is csak egy állapot.

Fura, hogy az időgép és az időben való múltba utazás lehetősége jár a fejemben, holott nem hiszek a véletlenben. A sorsban hiszek, s ez megcáfolja, ami az időutazással megváltoztatott negatív történés múltba repüléssel való pozitívvá alakítgatását illeti. Igen, láttam anno az Időgép című filmet is... Ugyanabban hiszek én is, mint amit a története üzen. Éppen ezért nem kellene most magam alatt lennem. Mert lehet, hogy visszaröppenhetnék, és lehet, hogy nem mondanék el dolgokat, nem csinálnék meg dolgokat, de ez az események végkimenetelén semmit nem változtatna. Ugyanígy ülnék később itt, és ugyanígy bambán, értetlenül, nedvességtől csillogó arccal irogatnám a sorokat, melyeket senki más nem ért - és nem is kell, hogy értsen - miközben Crazy Mark a The Scientist-et dalolja balról (ez utóbbit ha nem látom, csak hallom, már nem annyira szórakoztató).
Éppen Susival "beszélgettem" (jó ideje komolyabb trécseléseket illetően inkább a személyes beszélgetések híve vagyok, de Őt nagyon jól ismerem, így ez azért más helyzet) arról, hogy mennyire nagyon nem szabad az embernek komolyan venni az életet és annak "kötelező és elfogadott lépcsőfokait".
Pár órával ezelőtt még hosszan vitatkoztam vele erről.
Pár órával ezelőtt is még ugyanilyen bambán és tehetetlenül ültem egy pár perces emlékemen, s bár e pár óra alatt ugyanúgy nem történt semmi, mint a pár perc előtt napokig, azért valami mégis megmozdult bennem.

Gyerekszáj

A hazafelé vezető út, amely általában 30 perces szokott lenni (maximum), most majd' 1 órába telt. Baleset a 11-esen, útlezárás, elterelés, szirénázó rendőrautók hada, Budapesten pedig káosz és őrület. Mindez egy estébe sűrítve. Apropó káosz. Ilyenkor örülök, hogy nem a fővárosban élek. Remélem, hogy aki mégis, minden budapesti Szívemnekcsücske, rendben van és biztonságban.
De szerencsére - talán köszönhető annak, hogy ma egyáltal nem hallgattam s néztem a híreket sem eddig, sem most - a napra kis kedvenceim társasága és két csöppség jelenléte nyomta a pecsétet.
A nap képe, melyet Fanni répátmegsemmisítő hűsítő pancsija közben készítettem azt hiszem nem szorul különösebb magyarázatra... :)
- Fanni, milyen a víz?
- Labdás!
- Hogy szereted a vizet?
- Úd seletem a vizset, hod kitsit meled, meg kitsit hided.

El lehet olvadni Tőle... ^^

Rettentően fáj a fejem és mégrettentőbben éhes vagyok... x) Vajon összefügg a kettő?

Csudajó

Esik. Ismét. Hurrá. De legalább most kivételesen nem ázom csontig. Viszont a zabszem még mindíg ott van, ahol nem kellene lennie, ez konkrétan igen rossz hatással van (volt) rám, DE Susi közölte, hogy a nyár elkövetkezendő részét élete párjánál tölti Visegrádon, s ezen bejelentésével egyidejűleg meg is hívott kis kecójukba, melyet szívesen fogadtam. Busszal secc-perc alatt kiér az ember, az utazgatás soha, semmikor nem állított elém akadályokat.

Ehhez az időjáráshoz, ami most zajlik a falakon túl, Chris Daughtry muzsikája illik szerintem a legjobban, már ami a dalszövegeket és hangulatukat, előadásmódjukat illeti. A Chrased című szerzemény refrénjét például nagyon hatásossá varázsolják az ablak előtt cikázó villámok.

Napot lezáró okosság...

Röppents föl előre dolgokat. Így kipuhatolhatod az elérendő hatást, különösen ha siker és a kedvező fogadtatás kétes. Bizonyosodjál meg az ügy kedvező kimeneteléről, és közben elhatározhatod, vágj-e bele valóban, vagy húzódjál vissza. Ezen a módon megismerheted mások szándékait, és óvatosan kitapasztalhatod, milyen talajon állasz, ez pedig a legfontosabb szabály, akár kérsz, akár akarsz.

Baltasar Gracián: Oráculo manual "164", 1647

Eső mosta

Írok, mert írhatnékom van, mert nem akarok tétlenségemben "sót nyalni", "hangyát szedni", estébé.

Munkaidőm nagyon kellemesen telt, két sütivel koronázva (melyet nagyon köszi Zsuzsinak, és gratula neki mégegyszer a diplomához), aztán hazaérkezvén kimostam magamat, átöltöztem, aztán irány ismét Szentendre, dunapart. Kibéreltem egy padot, s pöppet elszontyolodtam, elillant a jókedvem, de aztán találkoztam Citával, s máris fényben ragyogott a szívem! Milyen költői vagyok ma...
Elválásunk után felmentem (szószerint fel) másik törzshelyemre, ahol ismét elszállt minden pozitív érzés belőlem, vártam valamit (ebbe most nem mennék bele...), egy jelet, de nem jött. Így "mesterséges" teámba folytottam bánatomat, s mint egy teaista vártam, hogy hasson.
Aztán ahogy kezdett elbújni a nap, úgy én is elindultam ismét le a partra, egy szaxofon hangja útán. Kis ideig ültem a dunapárkányon, aztán amikor már besokaltam a szebbnél-szomorkásabb szólóktól elindultam haza.
Már a HÉV-ről láttam ám, hogy vészesen közelítenek fővárosunk felől a randa felhők, így elküldtem egy sms-t, hogy "Lehet fogadni, hogy elázok-e!". Természetesen amint leszálltam állomásunkon, úgy rám is szakadt az égi áldás. Eleinte próbáltam futni, dehát hamar rájöttem, hogy felesleges energiapazarlás. Ígyhát szépen nyugodtam sétáltam tova. A nevetés küszöbén. Furamód hatnak rám az ehhez hasonló "balesetek". Én akkor is nagyon jól szórakoztam magamon, amikor eltévedtem Pesten. Szerintem ez már a kínok-kínja. Amolyan őrülethatára effektus.
Mindegyis. Azért még eldöntöm, hogy jól vagyok-e lelkileg, vagy rosszul kevésbé jól.

Kieg.: WLive-en ismételten elérhető vagyok, aki már elfelejtett s kukázott az megtalálja iWiW-en.

Szép

Tegnap, a csodás időjárási viszonyoknak hála, és egy kedves emberke társaságában ismételten felfedeztem Szentendre szépségeit, s végre volt okom arra is, hogy kiderítsem az általam igen kedvelt környezettel és kilátással megáldott Vártemplom másik nevét.
Minden este kint fogok ülni a parton. Persze csak akkor, ha nem szakad le ismét az ég, mint ahogyan az az elmúlt napokban oly sokszor megesett. Nagyon sajnálom, hogy Pomázon nincs egy olyan hely sem (kivéve a nem olyan régen kialakított Maroni cukrászdát és a mellette található kis étkezdét), ahol egy fiatal (vagy fiatalok) kellemesen el tudná ütni az időt... Emlékszem, kamaszkorom legszebb nyarait a már (sajnos) beépített "lucernás" közepén kamaszkodtam, mivel Krisztával anno sokszor tötöttük ökörködéssel az éjszakákat. Ő ugyanis nem messze lakott még akkor a helyszíntől. Volt egy éj, amikor kint aludtunk a verandán hálózsákban, és azzal töltöttük el az időt, hogy walkmenen (gondolok sok mai fiatal azt sem tudja mi az) hallgattuk Bon Jovi örökzöldjeit és közben énekeltük vele együtt, a szomszédok nagy örömére.

Nnno zárom posztomat, mert holnap szabin leszek, és már most élvezem ezt a tudatot. =)