A hazafelé vezető út, amely általában 30 perces szokott lenni (maximum), most majd' 1 órába telt. Baleset a 11-esen, útlezárás, elterelés, szirénázó rendőrautók hada, Budapesten pedig káosz és őrület. Mindez egy estébe sűrítve. Apropó káosz. Ilyenkor örülök, hogy nem a fővárosban élek. Remélem, hogy aki mégis, minden budapesti Szívemnekcsücske, rendben van és biztonságban.
De szerencsére - talán köszönhető annak, hogy ma egyáltal nem hallgattam s néztem a híreket sem eddig, sem most - a napra kis kedvenceim társasága és két csöppség jelenléte nyomta a pecsétet.
A nap képe, melyet Fanni répátmegsemmisítő hűsítő pancsija közben készítettem azt hiszem nem szorul különösebb magyarázatra... :)
- Fanni, milyen a víz?
- Labdás!
- Hogy szereted a vizet?
- Úd seletem a vizset, hod kitsit meled, meg kitsit hided.
El lehet olvadni Tőle... ^^De szerencsére - talán köszönhető annak, hogy ma egyáltal nem hallgattam s néztem a híreket sem eddig, sem most - a napra kis kedvenceim társasága és két csöppség jelenléte nyomta a pecsétet.
A nap képe, melyet Fanni répátmegsemmisítő hűsítő pancsija közben készítettem azt hiszem nem szorul különösebb magyarázatra... :)
- Fanni, milyen a víz?
- Labdás!
- Hogy szereted a vizet?
- Úd seletem a vizset, hod kitsit meled, meg kitsit hided.
Rettentően fáj a fejem és mégrettentőbben éhes vagyok... x) Vajon összefügg a kettő?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése