Írok, mert írhatnékom van, mert nem akarok tétlenségemben "sót nyalni", "hangyát szedni", estébé.
Munkaidőm nagyon kellemesen telt, két sütivel koronázva (melyet nagyon köszi Zsuzsinak, és gratula neki mégegyszer a diplomához), aztán hazaérkezvén kimostam magamat, átöltöztem, aztán irány ismét Szentendre, dunapart. Kibéreltem egy padot, s pöppet elszontyolodtam, elillant a jókedvem, de aztán találkoztam Citával, s máris fényben ragyogott a szívem! Milyen költői vagyok ma...
Elválásunk után felmentem (szószerint fel) másik törzshelyemre, ahol ismét elszállt minden pozitív érzés belőlem, vártam valamit (ebbe most nem mennék bele...), egy jelet, de nem jött. Így "mesterséges" teámba folytottam bánatomat, s mint egy teaista vártam, hogy hasson.
Aztán ahogy kezdett elbújni a nap, úgy én is elindultam ismét le a partra, egy szaxofon hangja útán. Kis ideig ültem a dunapárkányon, aztán amikor már besokaltam a szebbnél-szomorkásabb szólóktól elindultam haza.
Már a HÉV-ről láttam ám, hogy vészesen közelítenek fővárosunk felől a randa felhők, így elküldtem egy sms-t, hogy "Lehet fogadni, hogy elázok-e!". Természetesen amint leszálltam állomásunkon, úgy rám is szakadt az égi áldás. Eleinte próbáltam futni, dehát hamar rájöttem, hogy felesleges energiapazarlás. Ígyhát szépen nyugodtam sétáltam tova. A nevetés küszöbén. Furamód hatnak rám az ehhez hasonló "balesetek". Én akkor is nagyon jól szórakoztam magamon, amikor eltévedtem Pesten. Szerintem ez már a kínok-kínja. Amolyan őrülethatára effektus.
Mindegyis. Azért még eldöntöm, hogy jól vagyok-e lelkileg, vagyrosszul kevésbé jól.
Kieg.: WLive-en ismételten elérhető vagyok, aki már elfelejtett s kukázott az megtalálja iWiW-en.
Munkaidőm nagyon kellemesen telt, két sütivel koronázva (melyet nagyon köszi Zsuzsinak, és gratula neki mégegyszer a diplomához), aztán hazaérkezvén kimostam magamat, átöltöztem, aztán irány ismét Szentendre, dunapart. Kibéreltem egy padot, s pöppet elszontyolodtam, elillant a jókedvem, de aztán találkoztam Citával, s máris fényben ragyogott a szívem! Milyen költői vagyok ma...
Elválásunk után felmentem (szószerint fel) másik törzshelyemre, ahol ismét elszállt minden pozitív érzés belőlem, vártam valamit (ebbe most nem mennék bele...), egy jelet, de nem jött. Így "mesterséges" teámba folytottam bánatomat, s mint egy teaista vártam, hogy hasson.
Aztán ahogy kezdett elbújni a nap, úgy én is elindultam ismét le a partra, egy szaxofon hangja útán. Kis ideig ültem a dunapárkányon, aztán amikor már besokaltam a szebbnél-szomorkásabb szólóktól elindultam haza.
Már a HÉV-ről láttam ám, hogy vészesen közelítenek fővárosunk felől a randa felhők, így elküldtem egy sms-t, hogy "Lehet fogadni, hogy elázok-e!". Természetesen amint leszálltam állomásunkon, úgy rám is szakadt az égi áldás. Eleinte próbáltam futni, dehát hamar rájöttem, hogy felesleges energiapazarlás. Ígyhát szépen nyugodtam sétáltam tova. A nevetés küszöbén. Furamód hatnak rám az ehhez hasonló "balesetek". Én akkor is nagyon jól szórakoztam magamon, amikor eltévedtem Pesten. Szerintem ez már a kínok-kínja. Amolyan őrülethatára effektus.
Mindegyis. Azért még eldöntöm, hogy jól vagyok-e lelkileg, vagy
Kieg.: WLive-en ismételten elérhető vagyok, aki már elfelejtett s kukázott az megtalálja iWiW-en.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése