Őrülök is meg...

Azon kaptam ma magam - de ez már nem most kezdődött, csak ma gondolkodtam el rajta komolyabban -, hogy amikor megállok egy zebra előtt a piros lámpánál (gyalogosan) rámtör a pánik. Bepánikolok, hogy mi van akkor, ha bekattanok, csak egy pillanatra elborítja a sötétség az agyamat, és kilépek nagy slunggal az útra, a túloldalt megcélozva, be a száguldó autók közé, és elütnek, és áthajtanak rajtam, és nem halok meg rögtön, hanem nyomorék leszek, szívószállal eszem a turmixolt sültcsirkét, esetleg éberkómában vegetálok. És ez így szép sorjában végigfut az agyamon. Megjegyzem amíg zöldet nem kapok bőven van is időm ilyeneken rágódni. De annyi mindennel van úgy az ember, hogy minél jobban fél tőle, annál nagyobb az esélye annak, hogy bekövetkezik, hogy már-már azt gondolom, hogy valamiféle rejtett elmebajom lehet. Afenesetudja... 

Ki jön velem májusban Labirintus Thriller-re? Ezek után...

!

Julie Benz

Életszonett

Ha fejemet vállamra balra lehajtom, agyamba vér tolul, és megjő az ihlet.

Ne szíjja mellre, akit ez nem illet, s ne akadjon fenn a sületlen paraszton,

ki jómagam vagyok. A verset, a nyerset, félrészeg proliként verem a gépbe,
így repül tovább a virtuális térbe, s én bevágok utána még egy kevertet.
E kiszikkadt, sivár, gépi környezetben is vitális barom maradtam, s egyben
ezért sem megy míves szonettet írni. Kertem nincs, nem is vót, alkonyatot
se láttam gyík szemében, se kerti padot, és nem tudok érte sort a sorra sírni.

Taki

CCjr. firka

Újratervezés

Talán Mr. Shawn mondta, említette, hogy "ez a könyv megváltoztathatja az emberek életét.", s ha nem is megváltoztatja, de mindenképpen hatással van rá. 2 és fél nap alatt bekebeleztem, magamba szívtam, elültettem idebent a majd' 370 oldalt, és meg kell mondanom, még soha nem olvastam "tényregényt", de van egy olyan érzésem, hogy olyat, mint ez, nem is fogok. És nem magam miatt... Truman Capote egy igazi gyöngyszemet alkotott. Köszönöm.

De most általánosságban beszélve, mekkora hatalma van egy könyvnek... Egy olyan fegyver, melyet saját magad ellen fordítasz és sütsz el, mégpedig úgy, hogy te magadnem is tudsz erről, fel sem fogod, hogy önmagad ellen fordultál. Szép lassan rabul ejt a mű, nem bírod letenni, belülről emészt, átalakítja mindazt, mit átalakítani hivatott, játszik a fantáziáddal, az érzéseiddel, ahogy fütyül, úgy alakulsz, veszed fel azt a formát, melyet a mű el szeretne érni ahhoz, hogy megértsd. Alig várod, hogy elfogyjanak a lapok, mint egy mohó éhező, aki egy terülj-terülj asztalkám mellett találja magát, falod, tömöd magadba a betűket, szavakat, mondatokat, információkat és nem várt cselekményeket, azok következményeit, a személyiségek kibontakozásáról nem is beszélve. Várod a végkifejletet, de amikor eléred és becsukod a könyvet... ürességet érzel, mint amikor egy fagylaltkehely után csak az üres kehely marad, de a szádban még érzed az ízeket. Talán ezért volt már több (de nem sok) olyan könyv a kezemben, melyet nem egyszer s nem kétszer végigpörgettem ismét.

In Cold Blood

"Hiteles beszámoló egy többszörös gyilkosságról, és következményeiről."

4 nappal ezelőtt véletlenül akadtam a Capote című filmre, amolyan "ha ló nincs, a szamár is jó", mit veszíthetek hozzáállással indítottam. Nem igazán ismertem az alaptörténetet, a könyvet sem olvastam azelőtt.

Eredeti nyelven néztem (vétek lett volna másként tenni), és estem rabjává, olyannyira, hogy már másnap felkerestem a világhálón egy antik könyvesboltot, ahol meg is rendeltem egy 1976-os kiadást kemény 600 Ft-ért (harmadik kiadás, 1976-ban 20 Ft-ot ért). Ma megérkezett, próbáltam visszafogni magam, de a délután folyamán már az 50 első oldalt elfogyaszottam... Szerintem nem fog kitartani hétvégéig. Sőt. A legszívesebben már most bevágódnék az ágyba a paplan alá, felkapcsolnám az éjjeli lámpát, és le sem tenném mindaddig, míg el nem fogynak a lapok.

Az említett lapok megsárgultak, a borító picit kopott és repedezett, de éppen ez az, ami egy szavakba nehezen önthető szépséget és olvasás közben egy különös hatást kölcsönöz a könyvnek. Olyan ez, mint egy utazás. Mint egy utazás a múltba, lóháton, s nem holmi technikai csodával.

Néhány éjszakán át hanyagolom a Világot.