Életszonett

2011. március 8., kedd

Ha fejemet vállamra balra lehajtom, agyamba vér tolul, és megjő az ihlet.
Ne szíjja mellre, akit ez nem illet, s ne akadjon fenn a sületlen paraszton,
ki jómagam vagyok. A verset, a nyerset, félrészeg proliként verem a gépbe,
így repül tovább a virtuális térbe, s én bevágok utána még egy kevertet.
E kiszikkadt, sivár, gépi környezetben is vitális barom maradtam, s egyben
ezért sem megy míves szonettet írni. Kertem nincs, nem is vót, alkonyatot
se láttam gyík szemében, se kerti padot, és nem tudok érte sort a sorra sírni.

Taki

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése