Talán Mr. Shawn mondta, említette, hogy "ez a könyv megváltoztathatja az emberek életét.", s ha nem is megváltoztatja, de mindenképpen hatással van rá. 2 és fél nap alatt bekebeleztem, magamba szívtam, elültettem idebent a majd' 370 oldalt, és meg kell mondanom, még soha nem olvastam "tényregényt", de van egy olyan érzésem, hogy olyat, mint ez, nem is fogok. És nem magam miatt... Truman Capote egy igazi gyöngyszemet alkotott. Köszönöm.
De most általánosságban beszélve, mekkora hatalma van egy könyvnek... Egy olyan fegyver, melyet saját magad ellen fordítasz és sütsz el, mégpedig úgy, hogy te magadnem is tudsz erről, fel sem fogod, hogy önmagad ellen fordultál. Szép lassan rabul ejt a mű, nem bírod letenni, belülről emészt, átalakítja mindazt, mit átalakítani hivatott, játszik a fantáziáddal, az érzéseiddel, ahogy fütyül, úgy alakulsz, veszed fel azt a formát, melyet a mű el szeretne érni ahhoz, hogy megértsd. Alig várod, hogy elfogyjanak a lapok, mint egy mohó éhező, aki egy terülj-terülj asztalkám mellett találja magát, falod, tömöd magadba a betűket, szavakat, mondatokat, információkat és nem várt cselekményeket, azok következményeit, a személyiségek kibontakozásáról nem is beszélve. Várod a végkifejletet, de amikor eléred és becsukod a könyvet... ürességet érzel, mint amikor egy fagylaltkehely után csak az üres kehely marad, de a szádban még érzed az ízeket. Talán ezért volt már több (de nem sok) olyan könyv a kezemben, melyet nem egyszer s nem kétszer végigpörgettem ismét.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése