Special Agent

Azért szeretem a decembert, mert ilyenkor érkezik Miki ünnepe, mikoris kiélhetem kreatív (ferde)hajlamaimat pl a már jól megszokott adventi naptáron, melyet minden évben más-s-más körítéssel tálalok pl a Fiataloknak (Imi & Ancsi). Lepötyögöm mi volt ötletem tárgya, hátha esetleg tovább tudom adni, és más is kedvet kap és okoz ily módon szeretteinek vicces és játékos napokat, perceket.

Mint említettem, minden évben más köntöst kap a karácsonyig vezető úgymond adventi naptár, mely minden napra más-más meglepetést tartogat. A kezdetekben sima snassz csomagolópapírba rejtettem a nasikat, mindegyiket külön megszámozva, bele egy bájos dobozba, ennyi. Volt év, amikor szakítva a hagyománnyal semmiféle édességet nem adtak ezek a napok Nekik, hanem beszereztem egy 2000 darabos, sötétben foszforeszkáló, nagy magas hullámot és világító tornyot ábrázoló puzzlet, melyet elosztottam saccra 24 részre. Aztán jött a sugallat, hogy dehát legyen valami haszna, értelme is ennek az egész dolognak. Hát így készültek a napi ajándékok pl textil zsebkendőbe csavarva, vagy 6-6 pár zokniba, mindezek pedig egy fenyő látszatú girlandra lógatva, amely keresztülhasította szobájukat.
Idén nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy vajon milyen-olyan hasznos keretet tudnék adni az ajcsiknak... Az világos volt, hogy fele adag nasi (mert azért szerintem ez alap... egyébként legyen az illető tizen-huszon-harmincéves, mindíg beválik), aztán betévedtem egy üzletbe, ahol csupa jó kisméretű minnapokban is hasznulkra váló kelléket vettem. Tartalom meg is volt. Na de mibe kerüljenek bele...
Mégsem vehetek 12 pár cípőt... Vagy 12 darab nadrágot (24 nadrágszár)... Vagy 12 pulóvert (24 ujj)... Így maradtam a 6-6 alsóneműnél (24 szár). Igen. Meg is jelent előttem, hogy majd milyen vicces lesz, amikor kész állapotban a bugyikból és boxerekből, mint 2 pici piros lábacska lógnak majd a csomagok... Na igen. De ez olyan snassz... Még így is...
Így alakult tehát ki a végleges verzió, az alsóneműket 2-2 csipesz tartja, a csipeszek külön-külön formát ábrázolnak, a formákhoz találós kérdések tartoznak, a találós kérdések pedig egy-egy számozott szívószálba vannak rejtve. Jó móka. Elkészíteni is az volt. Fából készült csipeszeket bárhol találsz, a formákat én vékonyabb-féle kartonból vágtam ki, majd ragasztottam össze ragasztópisztolyhoz való - de mezei gyertya felett olvasztott - ragasztópatronnal. A festésük is nagy élmény, az óvodás éveket idézte.
Készült a sorozatba egy béka is, na az aztán nagyon "érdekes arcúra" sikeredett, inkább le sem közlöm, mert még valaki megáll a fejlődésben.
Ám egyesek:


De ha már ide tévedtél, akkor próbáld ki magadat áldozatként (vagyis ajándékozottként) is, íme 6 találós kérdés a dobozból, párosítsd.

Ismerek egy tarka házat,
lakik benne szarvas állat;
szegényke fél nagyon tőled,
szarvát behúzza előled.
Bármerre jár, völgyön, hegyen,
házikója vele megyen...
Tarka házban szarvas állat,
minden gyermek kitalálhat.

Tengert, tavat, folyót szeret,
víz nélkül nem sokra mehet,
szárazon nem bír megélni,
nem hall és nem tud beszélni.

Éppen olyan mint egy kefe,
mégsem fésülködhetsz vele.

Kell egy fazék meg egy répa,
három gombóc nagyobb fajta.
Kell még néhány széndarab,
ha megfőzöd, elolvad.

Helyben állva árokásó,
utcán járva dugógyártó.
Nincsen keze, mégis markol,
építkezéseken parkol.

Zöld istállóban fekete lovak piros szénát esznek.

Ha már áldozat... Csavi kedvéért említeném meg, hogy az alábbiakban élménybeszámolót tartok, így hát ha tényleg tervezi Ő, vagy más, hogy helyszínelő bőrébe bújik, akkor Csavi: SPOILER!!! ;)

A mai naptól, köbö fél 3-tól, "okleveles törvényszéki szakértő" lettem. Megoldottam egy bűnügyet, leadtam jelentésemet Gil Grissom-nak, majd egy videóüzenetben gratulált munkámhoz, és - idézem - "le vagyok nyűgözve" beveztővel megkezdőtött oklevelem készítése, melyet az irodája mellett spontán felállított úgynevezett CSI Shop-ban át is vehettem (megjegyzem csekély borravaló kíséretében, erről lentebb bővebben majd...).
Anyummal voltam. Anyum nagyon jó fej édesanya, örök gyerek, ha a "csibész" szavunk unisex, akkor Ő az. Imádok vele mászkálni, a Titanic süllyedését is vele vészeltem át anno, szintén itt, a Millenárison. Nagyon szereti Ő is a CSI sorozatokat, legyenek Miami, Las Vegas, vagy akár New York helyszínén, vagy akár a tengerészetnél. Így nem volt kétséges, hogy ketten együtt meg fogunk tudni oldani egy csavaros bűnügyet...

Az egész Miki napján kezdődött, ahol a cipőjébe csúsztatva az alábbi kis spéci csomagot találhatta, a vérnyomos bizonyíték köré tekert meghívóval a kiállításra.

A ruhatár használata után kapcsiból kaptunk egy ceruzát és egy kitöltetlen jelentést, és választhattunk 3 helyszín közül: összedölt ház, utca, sivatag... ez utóbbi kettőt lehet, hogy nem pont ezekkel a szavakkal jellemezték, mivel mi az összedőlt házra voksoltunk, így nem nagyon figyeltük a másik két szálat, mert nem volt miért.
Vicces volt, jót rötyögtem, mert majdnem elhaladtunk a helyszínünk mellett azzal a megjegyzéssel, hogy ez az utcai, ugyanis egy autó volt a főszereplője. Aztán megpillantottuk a kanapét, a könyvespolcot, a tévét, és meglepetésünkre a mi bűnügyi helyszínünk egy már ekkor ismert gyilkosa a falon keresztül a szobába hajtott autó.
Miután összegyűjtöttük ceruzánkkal a jelentésen a lehetséges bizonyítékokat, irány a labor. Első labor: látens ujjlenyomatok vizsgálata, lábnyomok, anyagmaradványok, vérfoltelemzés. Mindezek elemzését egy külön-külön az említett pontokon álló érintőképernyőn végezhettük el, miközben nagyon sok érdekes dolgot tudhattunk meg a különféle videóüzenetekből, melyeket a CSI egyes munkatársai közvetítettek. Második labor: toxikológia, törvényszéki biológia/DNS, ez utóbbi alatt már - ha jól végeztük dolgunkat - a gyilkos nevét, fotóját, címét is megtudhattuk. Ezután jött a boncterem, egy nagyon frappáns megoldással. Nagyon vártam valami életszerűt, valami megdöbbentőt, egy igazán halott emberszabású bábut, de a "fehér halottra (bábu) fentről vetített lézeres képpel készített megoldás" is igazán bejött. Sőt, így sikerült csak igazán ábrázolni a boncolási folyamatokat. Ekkor az orvosszakértői véleményből levonva fel kellett tüntetni a jelentésben, hogy az áldozat mibe nem halt bele, és hogy mi is volt túlképpen a halál oka.
Majd összesítettük a jelentésben foglaltakat (tehát jelentettünk Gil Grissom-nak...), Ő megdícsért minket, meg kellett adni adatainkat, aztán ha helyszíni nyomtatásban, s nem csak mail-ben szerettük volna megkapni az oklevelünket, akkor "néhány" petákért cserébe megoldható volt az is. Ez utóbbit választottuk. S ha már a Shop-nál jártunk (mely mint már említettem, egy elkerített, a filmbéli Grissom-irodával megegyezően berendezett és felszerelt, névtáblájával ellátott szoba mellett épült) hoztunk egy kis szuvenírt 1-1 bögre képében. Hogy legyen mivel felvágnom az irodában...

Csavi... SPOILER VÉGE!

Menjetek el gyerekek, nagyon jó buli, és mindemellett sok érdekes dolgot megtudhattok a szakma rejtelmeiről.
Imádtam.

Beware!

Gyermekem, Gisborne. Óvatosan nyúlkálj a képernyő felé...

Virtual Pet by FooPets.com

Szí Esz Áj Hungária (18)

Még tegnap este megcsapta fülemet a Hungária Eszelős Szerelem című örökzöldje, és komolyan mondom, elkezdtem félni... Hozzá kell tennem, magát a Hungária mozit nem láttam, nem is hallottam sem anno sem mostanában interjút a dal keletkezésével kapcsolatban, és egyáltalán arról, hogy miről szól, mit üzen, mi is ez az egész. Elgondolkodtatott... S mivel nagyon készülök a pösti C.S.I. interaktív kiállításra, így elkezdtem elemezni, s kisiklottam egy bizonyos irányba. Gyengébb idegzetűek most kattanjanak a jobb felső sarokban látható X-re. =)

Minden éjjel látom az arcát,
Minden reggel figyelgetem
S ha megpillantom végre az utcán
Szemem boldogan rajta legeltetem.

A tettes lakásán talált naplórészletből kiderült, hogy F. Miklós jól ismerte az áldozatot, mivel már jó ideje, minden reggel követte a lányt munkahelyéig, az édességboltig. Amint az áldozat elhagyta a számára biztonságot nyújtó otthonát, nyomába szegődött. A tettes - ki később beismerő vallomást is tett - titokban fotókat is készített mindeközben, melyek többnyire a lány arcát vélték ábrázolni, s mely fotókat aztán helyszínelő kollégáink a tettes hálószobájában, az ágya mellett találtak meg.

Megszállottan utamat járom
Zsebre tett kézzel követem a nőt,
Irigykedve nézem az övét,
Mely a csípőjén átöleli Őt.

F. Miklós beismerő vallomásában hátborzongató részletességgel mesélt a fent említett reggelekről, hogy szörnyű tettét szexuláis fantáziálgatások előzték meg, melyeket törvényszéki prszichológusunk is megerősített a tettes vallomása alapján készült jelentésében, mely szerint a görcsösen zsebre dugott kéz elfojtott szexuális vágyról tanuskodik.

Édesség, úgy kellesz nékem,
Nélküled mit ér az életem?
Félek, hogy kikészít ez az őrült,
Eszelős szerelem!

F. Miklós nagykorú szörnyű tettének okát az édességek iránti, már-már betegessé, eszelőssé fajult, elmondása alapján: "szerelemére", gyermekkorától érzett mérhetetlenül nagy rajongására vezeti vissza.

Szédülten leskelődöm újra meg újra
Egy padon fésüli könnyű haját,
Reszkető kézzel tartanám tükrét
És aztán átkarolnám szorosan a nyakát.

F. Miklós azon a gyilkos reggelen ismételten követte az áldozatot annak egészen otthonától. Ám azon a reggelen olyan dolog történt, melyre F. Miklós nem volt felkészülve, az áldozat egy elhagyatott kies területen leült egy padra, majd elővette táskájából A*** márkájú többsoros fogazatú fésűjét, és elkezdte fésülni vele a haját. Amikor F. Miklós megpillantotta az áldozat szívárvány színben pompázó, nyalókára emlékeztető tükrét, már nem bírta visszatartani az édesség gondolatától felfokozott érzelmeit, leült a lány mellé a padra, átvette az áldozat kezéből a tükröt, ám reszkető kezei láttán a lány megijedt. Ekkor F. Miklós nagykorú kétségbeesett, szorosan körbefonta ujjaival a lány nyakát, majd megfojtotta.

Egyedül bolyongok a parkban
A lombok alján őt keresem
Galléromat felhajtom, s közben a cukorkát eszegetem.

F. Miklós a bűntett elkövetése után eltulajdonította az áldozat egy cukorkáját, majd míg az el nem fogyott, egyedül, felhajtott gallérjával igyekezvén elrejteni kilétét bolyongott még egy ideig a kietlen parkban.

Esténként,ha magam vagyok újra felkavar ez az őrült érzelem,
Otthon fáradtan bedőlök az kádba
És a fényképét előveszem.

A szörnyű tettet bizonyítandó, helyszníelő kollégáink a tettes lakásán, a fürdőszobában az áldozatról készült további fotókra bukkantak, melyek némelyike a bűntény egy heves pillanatában készült.

Az F. Miklós nagykorú elleni perdöntő bizonyítékok közé tartozik még törvényszéki orvosszakértőnk jelentésében is olvasható, s a fényképek egyikén is szereplő, az áldozat összeszorított markában talált M&M's cukorka sértetlen csokoládé tölteléke a gyilkos ujjlenyomatával. (...) Mert a csoki csak a szádban olvad...

Mikor fog már végre havazni?!

Esti firka

Ha valaki kapcsiból felismerné a portré szereplőjét, akkor én lennék a világ (egyik) legboldogabb embere... x) A pidiponthun csináltam egy külön Firka albumot az ehhez hasonló, vázlatfüzetbe kapirgálásoknak is.

Kedves Mikulás...

o Amennyiben a Mikulás idős, túlsúlyos, vagy krónikus alapbetegségben szenved, ezért az influenza súlyos lefolyására nézve fokozott kockázati csoportba tartozik, akkor a számára az influenza elleni védőoltás különösen fontos. A kockázati csoportba tartozók térítésmentesen kérhetik az influenzaoltást a háziorvosuknál.
o További elővigyázatossági intézkedésként biztosítsuk a Mikulás és a résztvevők számára a gyakori kézmosás, kézhigiéné feltételeit, valamint jól látható helyre helyezzünk ki papírzsebkendőket. A szakáll, bajusz, amely a Mikulás hagyományos viseletéhez tartozik, szintén veszélyt jelenthet, ha váladékcseppek tapadnak rá. Ezért kerüljék a puszit, a kézfogást és a szoros kontaktust a gyermekekkel.

ÁNTSZ Kommunikációs Főosztály

Forrás: antsz.hu

Ps: Milyen kézfogás az, amely váladékcseppekkel jár? Izzadt? Taknyos? Ja, már értem... A szoros kontaktust már meg sem merem kérdezni...

"Jaj" minden szinten...

Mikor havazik már végre?

Voga - Turnovszky dalokkal vígasztalódom. Mert Ők is hülyék. De esetükben ennek a ténynek kimondottan örülök!

Magyar találmány 1933. decemberéből

Palackposta

Ezúton tájékoztatom azon kedves szívemszottyait, kiknek régóta hibernáltként ott fityegek MSN partnerlistáján, hogy picit még szünetelek (jobbanmondva tovább szünetelek), mivel már szinte fizikai fájdalommal járt a személytelen, arctalan pötyögések sora, hogy pölö nem tudok egyesek nyakába ugrani, így - bár búcsút intettünk a nyárnak s szép időnek, de nem savanyodhatunk - a személyes kontaktust részesíteném inkább előnyben.

Pusszantás!

Biogenezis

Nem unatkozom. Nem is tudnék. Egyébként is lehetne mit csinálnom. Sőt. Nagyon sok olyan hasznos dolog lenne a haszontalanokon túl, amit nem ártana megtennem. De ellenállok. Nem mondom, hogy lusta vagyok, mert hazudnék. Van egy olyan érzésem, hogy ez is egy amolyan értelmetlen "neakardérteni" poszt lesz. Arra gondoltam éppen, amikor az imént hosszasan elnézegettem a bal kezemet, hogy ha egy bizonyos szögben behajlítom és megfeszítem széttárt ujjaimat, miközben tenyérrel lefelé, mint egy gnóm pók az asztalon "pihentetem", hogy teljesen úgy néz ki, mint ha az Alien filmekből megismert facehugger reprodukciója lenne. Hosszú ujjak (lábak), vékonyak, a bőr szorosan feszülve a csontra követi annak vonulatát, domb és völgy és domb és völgy és domb és völgy a karmok hegyéig. És még színben is passzol az említett lényhez, sőt, a köröm mérete is stimmel. Bízom benne, hogy másban nem hasonlítok Ripley szeretett játszótársaira. Bár kiskoromban, amikor náthás voltam, sokszor nekem is folyt a nyálam - lásd kifejlett Alien példány itt - alvás közben, de mostanság ez már nem tartozik főbb jelemzőim közé. A véremre sem jellemző a zöld szín, és nem lép fémmel, fűvel, fával kémiai reakcióba, ámbátor savak tekintetében az emésztésem állítólag sokkal jobb, mint egyes embertársaimé. Hmm...

Mennyi? 30...

Volt egy kis félsz bennem az utolsó percekben, de szuperjól sikerült a szombati "tettünk".

Szüleinket, 30 éves házassági évfordulójuk alkalmából, házasságukat megerősítendő megleptük egy re-házasságkötéssel. Már egy hónapja elkezdődtek a szervezkedések, bejelentettem tervünket a helyi bájos Anyakönyvvezetőnél, időpontot és főbb adatokat rögzítettünk, elő-regisztráltuk a körítéseket.
Érintettek egészen addig nem tudták célunkat (céljukat) amíg be nem léptünk a Városháza ajtaján s el nem indultunk a házasságkötő terem felé vezető lépcsőn felfelé.
Nagyon örülök, hogy pozitívan sült el, és hogy az azt követő vacsin, melyet spontán az Udvaros Csárdában ejtettünk meg (mákunkra éppen esküvői lagziba csöppentünk, így még élő zene is kísérte érkezésünket, étkezésünket) már csupa-csupa boldog és büszke arcot láthattam. Szerencsére kiscsaládunk példaértékű minden tekintetben, így boldog embernek vallhatom magamat, hogy jó időben és jó helyre születtem, s majdan csupa szeretetben cseperedhettem.

Nnna! Tehát remek volt minden. És még oklevelet is kaptak, névreszólósat idézeteset, Anyakönyvvezetőaláírásosat, melyet már akkor este keret közé zártak, hogy majd kikerülhessen valamely' szoba falára, testvéremmel ezért el is kereszteltük "Működési Engedélynek".
Gratula mégegyszer és még sokszor!

Kívánom, hogy mindenkinek legalább ilyen szépségesen teljen a 30. házassági évfordulója! ;)

Amikor én még kislány voltam...

Kedveltjeimnek készülő adventi naptár tervezgetése közepette Lostprophets-szel és Hoobastank-kel nosztalgiázom, néha-néha mosolyogva elbambulok és felidézem a régmúltat, amikoris az akkor még kölyök Ian Watkins-széknak köszönhetően megismerhettem sok-sok-sok évvel ezelőtt Móját; amikoris Mója megmutatta nekem a Hoob Out of Control című szerzeményét, mely dal hatásának köszönhetően nem sokkal később megismerhettem egy másik csodás emberkét: Amy-t (Klaut).

Emlékszem, amikor Mója néhány napot itt töltött, majdhogynem hajnali 4-ig beszélgettünk egy kanapén elterjedve, s majd utána jópár hónappal látott napvilágot a 4 AM Forever című dal... azóta is akárhányszor felhangzik zenedobozomból, eszembe jut az a hajnal. :) És persze Mója! ;)

Nem felejtettem el (!!!), hogy Amy-vel pedig megbeszéltük még anno az idők kezdetén, hogy egyszer majd rekonstruáljuk az Out of Control videó fílingjét a Vidámpark Elátkozott Kastélyában. Azt sem tudom, hogy egyáltalán működik-e még a Kastély... :)
Vagy amikor a Háromhuszárban melegszendvics és zenegép mellett kibeszéltük a Világok Harca beütésű Born to Lead-et és egyben kritikus füllel elemeztük az új albumot külsőséget és belsőséget egyaránt érintve x)
Vagy amikor együtt, Szívemszottya akkori, pesti lakásán megnéztük a koncert DVD-t és a sok baromságot, amit még tartalmazott, és könnyekig nevettük magunkat mindenféle egészségtelen melléklet kíséretében =)

Istenem, de jó visszagondolni ezekre...
Időgépet ide, de gyorsan!

Soookszemélyeset!

Csókolom! Avagy...

PS: Ha valakinek megvan az Áll az alku "riksával riksázó" Marcijának valamely elérhetősége, kérem, jelezze x)) (Portré készítés céljából persze...)

Helyzet

Neeem tudom miért, de picit, egészen pöppnyit nyűgös vagyok, talán az idő az okozója, neeem tudom, nem tudok semmit! x)

Ami biztos...

"Ágoston, hányd ki betűtésztából!"

• Kamui Kobayashi rajongó lettem, aki látta az előző és a mai Forma 1-es futamot, annak nem kell külön indokolnom, hogy miért.
• Éhes vagyok most is, mint mindíg, pedig ettem, de sajnos most sem látszik, mint ahogyan azután sem fog, miután megint tele tömtem magamat. Mint mindíg. (Ezt fejts meg) Most nem lenne szerencsés szembe jönnöd velem.
  
• Újabban Michael Curtis Ford tollából Pontosz harcos királyának, VI. Mithridátész Eupatór életét és tetteit feldolgozó, Az Utolsó Király - Róma rettegett ellensége című könyvét olvasom elalvás előtt (nagyon tudom ajánlani mindenkinek).
  
• Elfogyott a MARCIPÁNOS KRÉMTÚRÓM!!! (Szintén nagyon tudom ajánlani mindenkinek, főleg olyan elvetemült marcipán-rajongóknak, mint szerény személyem).

Ne keresd az értelmet.

Pá, átmenetileg,
tehát
Pátmenetileg

Röyksopp - This Must Be It

Masniii?!

Álmomban egy vidámpark-szerű helyszínen voltam, ahol Imivel felmásztunk egy mozgó betonkolosszusra, talán hajó lehetett, nem tudom... Betonból hajó, már eleve nonszensz x) Éppen a legmagasabb pontján jártunk, amikor hirtelen szétesett alattunk, szétrobbant, betontömbök repkedtek, emberek hullottak.
Imin egy karcolás sem esett, viszont az én bal kezem mutatóujján keletkezett egy semmitmondó vágás. Ennyi.
A következő képen már egy orvosi rendelőben álltunk sérülésemmel, ahol egy szemtelen kis fiatal doktobácsi fogadott. Már nem emlékszem, hogy miről trécseltünk Vele, ami folytán ezen tulajdonsága felszínre került...
Látván a csöppet sem életveszélyes sebemet duzzogva legyintett rá s megkérdezte, hogy Ő most mit kezdjen ezzel?!, én pedig - és ez az a rész, amely tisztán megmaradt bennem - morcosan azt feleltem, hogy "Kezelje le, és kössön rá masnit!"... Ilyen hülyeséget.
Viszont elemezni felesleges volna, mert minden egyes elképesztő résznek megvan a maga forrása.

Vidámpark - forrása a tegnap esti South Park epizód, Eric a nagyijától örökölt pénzéből megvette saját vidámparkját...

Beton építmény, robbanás, repkedő betontömbök - szintén tegnap esti történet, belekukkantottam a Daylight kezdő történéseibe, majd az alagút beomlása után elkapcsoltam onnan, mert eszembe jutott, hogy már láttam a filmet...

Semmitmondó seb - lásd előző bejegyzés. Csak az ellenkező kezem adott neki otthont.

Más.
Ezúton szeretném megkérni a Világ Urát, hogy legyen szíves megszüntetni tevékenységét szél és eső témában. Köszi.

(18)

Vasárnap cickafarkot szedtem a pomázi prérin, és annyira belelkesedtem a tépkedés közben, hogy picit lesérültem, fel sem tünt, hogy a nagy munkában jobb kezem ujjainak egyike majd' leszakadt, vér fröcskölt mindenfelé, az emberek sikoltoztak, húscafatok sötétítették el a környező házak ablakait egy darabja eltünt, lehorzsolódott. Enyhén csúnya, de elfedtem jópofa kis sebtapasszal.

Ha hétvége, akkor Pálinka- és Kolbászfesztivál. Ki jön még?

Falk Art - négy láb, négy kerék

Ma köbö 5-ször oda-vissza bejártam a Falk Miksa utcát. =) Sajnos csak kora délután voltam kint, amikor még nem volt olyan nagy élet, sőt, Susi-nak is más programja adódott, bár ez utóbbi lehetősége előre be lett harangozva. Így tulajdonképpen már el is könyveltem, hogy csak mint egyke fogom élvezni a modern és antik művészet látványát. Jobbról-balról bejártam az antikváriumokat, antik óra, antik ékszer, antik bútor, antik festmény, antik könyvek, 3 oldtimer (...) antik épület, antik vakolat, picivel odébb pedig antik villamos antik jegykezelő géppel, majd antik vasút antik pályaudvarral és modern rohamrendőrökkel.

Viszont nem a régebbnél-szebb bútorok fogtak meg igazán, hanem a lelkes művészek által alkotta festmények bájosságos pad formájában. Az egyikbe különösen (by Zámbó István) beleszerettem :)

További hasonló gyönyörűségek itt. Kíváncsi vagyok, hogy kinek mely' áll(na négylábon) legközelebb a szívéhez.

Korreferátum

Egészségemet tekintve ismét olyan vagyok, mint a makk, továbbá friss, elszánt, bohém és optimista. =)

Ámbátor... (Szeretem ezt a szót, nagyon!) Ma úgy indultam el fél 5-kor a munkahelyemről, hogy egy kellemeset potyakávézok Erzsikémmel, aztán úgy távoztam Tőlük fél 7-kor, mint pletykatéma =) Történt ugyanis, hogy benyitott először az egyik szomszéd, ki megkérdezte suttogva a ház asszonyát, hogy ki is vagyok, majd házasszonya közölte vele - közben rám kacsintva -, hogy neki rokona, Robinak - fia, akihez mostanság nem jártak leányok, s aki nem mellesleg egy nagyon csinos 20 éves tűzoltó, ez utóbbi a fiatal szingli lányok miatt említésreméltó... ;) - pedig barátnője. Mármint én. Én persze csak vigyorogtam mindeközben mint a tejbetök, utólag belegondolva ezzel is szárnyas lovat adva a pletyka alá. Aztán bekukkantott egy másik szomszéd is. (...) Hazudnék, ha azt mondanám, nem élveztem a helyzetet =))

Beszélgettem a minap egy fiatal festőművész emberkével, Dáviddal, aki említette, hogy az idei Völgyre tervez többedmagával egy olyan kiállítást lelkes amatőröknek, festőknek, fotósoknak, sok zenével, kellemes, beszélgetős-dohányzós, hangulatos környezetben, ahová bárki bármikor betérhet kikapcsolódni, elmerülni, estébé, jól érezni magát. Nagyon tetszik az ötlet, egyből rá is haraptam, hogy ha reklámozni kell, vagy bármiben segítségükre lehetek, akkor megtalál. Támogatom a megmozdulást. Bár ez még csak terv, azért ha több konkrétumot is megtudok, mindenképpen szóba fogom még itt hozni.
Sajnos nem hiszem, hogy az én portréim oda valóak lennének, pedig milyen csúcspont lenne az életemben egy ilyen esemény... :) Bár eddig sem panaszkodhattam meglepetések és kellemesebbnél-szebb, a hobbimmal kapcsolatos pillanatok tekintetében.

Ha már hobbi, s ha már valami, ami saját, picit megújítottam, egyszerűsítettem a honlapomat (pidi.hu), talán könnyebben átlátható, mint eddig volt.

Ahogyan pakolgattam kifelé a dobozokból - mert hogy még mindíg voltak "szűz" dobozaim a holmimmal - a könyveimet, az egyik réges-régi, örököl verseskötet két lapjai között elrejtve találtam valamit...


Ha valaki tud a helyről, akkor szívesen veszem a történeteket. :) Aztán lehet, hogy viccesebb lenne inkább felkeresni azt a bizonyos néhai Szentendrei út 5-öt.

Nnna csók mindenkinek!

Két lélegzetvétel között

Ágyban feküdni, miközben kint hétágra süt a nap... Én ilyen beteg már nagyon régen voltam, mint a hétfőtől csütörtökig (máig) terjedő időszakban. Egyáltalán... ma csütörtök van? Milyen nap van ma?
Most sem vagyok 100%-os, de legalább már tudom, nem én leszek Pest megye első H1N1 áldozata.
Utoljára akkor volt 39 fok körüli lázam, amikor kiskoromban vért vettek tőlem. Nos hétfőn 38,8-ra szökött fel, kedd reggel pedig "lepadt" 38,5-re. Ekkor küldtek munkahelyemről nagyon gyorsan kivizsgálásra. Persze akadt olyan is, aki nem az állapotom miatt volt nagyon megijedve, hanem attól - és ezt nem tudta véka alá rejteni -, hogy az allapotom miatt megfertőződhet... Ez egy pöppet rosszul esett, dehát ki ilyen, ki olyan, és visszagondolva talán nem is elítélhető reakció.
Az Algopyrin pedig csak arra volt jó, hogy elmúlt tőle a fejfájásom, a lázammal nagyon jó barátságot kötöttek, oda-vissza békénhagyták egymást. Ígyhát áttértem egy lórúgásra, Panadolra. Ave Panadol.
Ja és nem, nem az új influenzával volt dolgom (mostmár remélem beszélhetek múltidőben róla), ugyanis a jól ismertek közül a

• láz
• köhögés
• torokfájás
• fejfájás
• fáradtság
• hidegrázás
• hasmenés
• hányinger
• hányás
• izomfájdalom
• orrdugulás
• orrfolyás

tüneteket tapasztalhattam "csupán". Jajdejó...
Mindegyis, úgy tűnik, hogy a gyógyulás útjára léptem. (kipp-kopp)

Nagyon vigyázzatok magatokra, és ne legyetek a kelleténél sokkalta makacsabbak! Ezt teljes jóindulattal és komolysággal mondom.

KaBoom

Végső Állomás Háromdö.
A déjà vu és a sors furcsa és egyben rémísztő kompozícióját láthattuk moziként.
És mindezt Csilivel!!! ;)

Hümm...
Fú hát a film röntgen-fílinges főcíme fantasztikusra sikeredett! Ekképpen a záró képsorok is.
Aprópó zárás. Ezt a részét nevezhetjük nyugodtan "rövidzárlatnak" is, mivel a hatás kedvéért úgy el lett harapva, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Kellett egy kis idő, amíg felfogtam, hogy jah, már a stáblista pörög...
Első jelzőm ekkor a "baromság" lehetett, már nem emlékszem pontosan. A második, amikor már kifelé tartottunk a teremeből a - Csili által is használt - "érdekes" volt. Aztán hazafelé döcögvén a HÉV-vel elkezdtek kattogni fejemben a fogaskerekek, és valószínűleg ez lehetett az alkotók célja is.

Egyébként nem nagyon szeretem a déjà vu érzéseket. Nem tudom... valahogy... megrémísztenek. A jövőbe látni pedig végképp nem szeretnék. Ha már idő, ó viszont hányszor és hányszor előfordult már, hogy jaj de remek lenne, ha visszaröppenhetnék a múltba, és megtenném ezt, vagy máshogy tenném azt, vagy nem tenném meg amazt. Ezek a mostanában ritkábban előforduló kósza gondolataim mondjuk ellent mondanak annak, amit vallok. Dehát mivel tudjuk, hogy úgysem lehetséges, miért ne fantáziálhatnánk a gondolattal?
És akkor itt jön az Időgép örökzöld mondókája, mely bár nagyban hasonlít a ma látottakéhoz (és 3 elődjéhez is), mégis sokban különbözik attól. Míg utóbbiban a múlt, előbbieben a jövő sorsszerűsége a fő téma. Az Időgép mozi az igazat megmondva addig volt számomra érdekes, amíg vissza-visszament főhősünk a múltba, hogy megmentse szíve hölgye életét. A múlt jobban izgatja a fantáziámat. Furi egy dolog ez. A jövőbe látás és repkedés nekem nagyon túlontúl futurisztikus... De mindkét mozi kedvenc lett. Szóserólatöbbet.

Tehát a mozit nagyon tudom ajánlani, mert háromdö és ezáltal sokkal inkább élvezhetőbb mint nem, mert remek effektekkel fűszerezett, mert megmozgatja a fantáziádat, mert felborzolja az idegeidet.
Negatívumai, hogy hülye és olykor morbid poénokkal is ellátták, amelyek nem mindíg oda illőek ahová letették őket. Dehát ízlések és pofonok asztalon-hagyott-szemüvegen-áthatoló-napfény-által-lángra-lobbant-forgácskupac-miatt-felrobbant-tartályok-követeztében-kigyulladt-moziteremben-szénné-égés ... Stílszerűen.

Néhány idézet a filmből, mely megmaradt:

Rajtatok tartom a szememet...

Déjà vu-m van, a déjà vu Isten üzenete...

Én már az elején ezt a filmet akartam megnézni, itt maradok...


Hmm lehet, hogy egy teljes hétig nem megyek ventillátor közelébe... Ezt már én mondtam. Most. És még mindíg.

Útban a végső állomás felé

A tegnapi nap folyamán bátorságpróba elé állítottam szervezetemet, melyet az kis-nagy sikerrel vett... A mai napon viszont helyére billentettem mindent.

Pénteken TÁMOP projektnyitó nap, emiatt csütörtökön lemondva a másnapi (pénteki) ebédem. Nos a projektnyitóra végülis nem megyek el, mert már reggel lóg az eső lába. Ám az ebédem aaaz lemondva. Remek. Így esik, hogy 15:00-ig - míg haza nem érek - van bennem össz-vissz egy nagy bögre kávé és néhány szem szilva. Setöbb.
Átlépve az otthon küszöbét nyomban kenek magamnak vajkrémmel egy nagy szelet kenyeret, szeletelek rá egy negyed kígyóubit, majd sietve elfogyasztom, mert rohannom kell Szentendrére Susihoz (nincs ellenemre). Az állomásra futtomban rácsörögök, hogy hol is van konkrétan, mert hogy én úton, majd figyelmeztetem, hogy ha nem érnék oda időben, akkor valamelyik pomázi árokban keressen, mert hogy nem ettem túl sokat és emiatt nem vagyok a toppon.
Mire átérek leányzó már 2 mini pizzával vár (nagyon bájos Tőle!) és az előre lebeszélt Hamlet rockopera CD-vel.
Vártemplomozunk, bejelentünk egy természetellenesen füstölő kukát, korzózunk, megkeressük a Dorotheát, ám az dugig, így tova.

Hajnalra összegyűjtött 3 jelző:

• örök reménykedő (Csili)
• kishitű (Bálint)
• ambivalens személyiség (Susi)

Ma fél 2 környékén indulás Pestre, HÉV, Margit-híd, Mammut.
Mivel nem csípem a villamost, a sétát viszont annál inkább, természetesen kihasználom a kínálkozó lehetőséget.
Mammut, jegymegvétel a legsármosabb pénztárostól, simán megy minden, lefelé menetemben meg is pötyögöm Csilinek, hogy holnap 16 órától Végső Állomás mozizunk. Fix.
Épületből távozásom előtt még nekiesek egy automatának, KitKat szelet, csak mert ugye meglátni és megszeretni. Mivel a szabadban (már ha Budapesten lehet így nevezni azt a helyet, ahol éppen nincsen a fejünk felett semmi) a nap több mint 7 ágra süt, így kedvem nagyon nincsen hazamenni, irány a híd, onnan pedig a Nyugati. Mert sétálni jó.
Nyugati aluljáróban veszek egy nagy fürt szőlőt, majd irány vissza a hídra, onnan pedig HÉV, mostmár mindezt hazafelé.

Ezt csak azért, mert: TATU18 - Nem vagy... normális [3,94MB] =) Csak. Semmiféle üzenete nincsen.

Nobody move, Nobody get hurt ...

Puffnekem

"Hogyan haragítsunk magunkra ismeretlenül egy nap alatt két embert" ebben jó vagyok. Sírjak vagy nevessek? =)

Namostezennemgörcsölök!

A tegnap este és éjszaka VISZONT borszasztó gyorsan eltelt, mert bájos Kisvakond bájos gazdájával beszélgethettem, és olyannyira jól éreztem magamat , hogy hipp-hopp elszaladt az idő.
(Ha ismét erre jársz és olvasod e sorokat, akkor üzenem Neked, hogy KÖSZÖNÖM!) ;)

Már vasárnap óta új helyen, új környezetben és új ágyban alszom. Keményebb, másabb. Féltem, hogy nehezen tudom majd megszokni, de kellemesen csalódtam. Nem fáj a hátam. Nem fáj a derekam. Nem fáj a nyakam. Viszont borzasztóan elkezdett fájni jobb kezem kéztőcsontja. Vicces. Mulatságos de nem meglepő, mivel bal oldalamon és hamburger-mód alszom. Mondhattam volna rakottkrumplit is. Ha alvás közben hosszában félbevágnának: egy sor ágy, egy sor lepedő, egy sor kéz, egy sor kispárna, ez utóbbin pedig készenléti üzemmódban fejem.

Meg akarom (nem szeretném, hanem akarom) nézni a Végső Állomás mozit... Nem feltétlenül 3D-ben.
Furi, mert az eddig látott részek mindegyikének végefőcímekor átfutott az agyamon, hogy ahh, mekkora őrültség. De mégis... van benne valami ami vonz...

Vízpartot is akarok.

Tessék! Kövezzetek! Aztakupolájátneki...

Az MSN öl, butit, és nyomorba dönt.

És felébreszti az emberben szunnyadó állatot.

Tegnap este 9 körül kifejezetten azért léptem fel a világhálóra, és azon belül is a fent említett alkalmazásba, hogy egy majd' 100 km távolságban csücsülő Kincsem állapota felől érdeklődjek, mert mint előző napon említette pöppnyi baleset érte. Belőlem pedig feltört az anyai ösztön, az aggódás. Aztán persze megnyugtatott, hogy mostmár sokkal jobban van, de azért leszögeztem Neki, hogy meg fogom számolni biztos ami tuti mind a 10 ujját, maradéktalanul megvannak-e. Vagy mind a 20-at...
Mindeközben két emberke - akiket nem igazán ismerek még amúgy egyébként mellesleg, gondolom a tegnapi eset után nem is fogok... - észrevette, hogy aktív vagyok, bár az "elfoglalt" állapotom jelezhette Nekik sandán, hogy nem vagyok 100%-osan jelen... Ámbátor kérdések hadát kaptam Tőlük két oldalról - miközben ugye említett módon aggódtam és ittam Aggódásom Személye karaktereit, hogy mi is történt Vele túlképp és egyebek -, többiek persze fejemhez vágták, hogy miért nem reagálok nyomban, és hol vagyok már, és hú, és írjak már, és legyek már aktívabb kicsit, (...) Nálam pedig elszakadt a cérna, elértem arra a pontra, hogy mivel abszolút nem ismerem a két emberkét talán most akkor szemükben szemétté válok egy picit, nem reagálok. Úgy lehet talán elképzelni mi éppen ekkor bennem zajlott, mint egy pszicho filmet, ahol csiripelnek ordítanak az ember fejében a hangok (ez mondjuk így, ebben a formában hülyeség, mert a hang maga nem ad ki hangot, de mindegy...), majd ember két keze közé veszi a szétrobbanni kívánó káoszt ami a nyakán van, és kiabál, hogy ELÉG!
Nyűgös lennék?

Biztosan Ti is voltatok már így.
Legalábbis... remélem.
Mert akkor talán meg tudtok érteni.
Talán.
Vagy ha nem, hát akkor kövezzetek meg! x)

A szerelmes ember

Címszavakban felismerések, szeretem-dolgok, amelyekre a hétvége folyamán ébredtem rá.

• Szeretem a kávázást!
• Szeretem az Eszterházy tortát!
• Szeretem a Tatu18 Köszönöm című dalát!

Most pedig mivel hétfő lévén nem sok mindent tudok úgy egyébként írni, erőm sem nagyon van hozzá, bár ahhoz képest, hogy hételeje van, egész ügyes kis hivatalos leveleket fogalmaztam ma :) (...) gondoltam megosztok Veletek egy a minap olvasott Tabi László sztorit. Egy kis hétfőies bájosság =) Címe: A szerelmes ember...

Budán volt dolgom. A Gellérthegy előtt mentem el, ott találkoztam vele. Hatalmas gránitkövet görgetett maga előtt, homlokán csorgott a verejték és az orra mellett összefolyt a könnyeivel.
— Koncsek! — kiáltottam fel megrendülten, mert felismertem. — Koncsek! Mit csinál?
Réveteg tekintetet vetett rám és egy fényképet vett elő. Vöröshajű fiatal nőt ábrázolt. Odatartotta elém.
— Mász Panni... — dadogta bőgve — ez itt Mász Panni... Halálosan szeretem.
Vadul csókolgatni kezdte a fényképet. Részvéttel szorítottam meg a kezét.
— Meghalt? — kérdeztem.
— Nem — zokogta. — A fodrásznál van. Itt van randevúnk.
Összeesett. Ügyesen fellocsoltam, tovább zokogott:
— Én nem tudok Mász Panni nélkül élni...
— Hát elhagyta magát?
— Nem hagyott el... Még csak az kéne. De el fog hagyni, ha nem hozom be valamelyik színházhoz. Színésznő. Pannikám, édes Pannikám...
Később erőt vett magán és elmondta, hogy Mász Pannit egyetlen színház sem akarja szerződtetni, mert olyan tehetséges, hogy minden együttesből kirína. Mász Panni olyan tehetséges, mint Duse és Garbo egy személyben, de sokkal tüzesebben csókol. Hogy Mász Pannit mégis elhelyezze valahol, ő — mármint Koncsek — írt egy történelmi drámát is, amelyben három szerepet játszott volna Mász Panni. De a darabot egyetlen színház sem fogadta el, mert túl jó, és nem szabad elkényeztetni a közönséget. Reggel 6 órakor kel — mármint ő, Koncsek — és egész napját azzal tölti, hogy szereti Mász Pannit. Azért kel korán, mert különben éjfélig nem tudna végezni.
— Barátom — zokogta —, ahogy az a nő jár-kel, ahogy az a nő lélegzik, ahogy az a nő emészt — hát ilyen még nem volt. És ezt a nőt nem szerződtetik!
Bőgve mondta el, hogy eddig három színigazgatót párbajban megölt, négyet nyílt utca során leköpött, egyet csak felpofozott. De ez sem használt. Mász Panni örökre szerződés nélkül marad, mert túl tehetséges.
— Szeretem — hörögte vérbenforgó szemekkel — szeretem! A haját, a szemét, a körmit, a foghúsát, a nyelőcsövét! Panni! Panni!
Ráborult a gránitkőre és apró szilánkokat hasogatott le belőle a fejével, úgy rázta a zokogás. De én mégis megkérdeztem:
— És ez a hatalmas terméskő, ez minek, Koncsek?
Kisírt szemmel kezdte magyarázni:
— Négyezer ilyen követ görgetek fel a hegyre. Ez az első. Van ott egy kis telkem. Felépítek egy kőszínházat. Szerződtetem Mász Pannit. Az én darabomban fog fellépni. Én leszek a zenekar és a jegyszedő és a súgó. És csak én fogom nézni, ahogyan játszik. Nem való az mindenkinek... Panni! Panni!
Ekkor megérkezett a nő. Mász Panni. Szép és ápolt volt. Rákiáltott Koncsekra:
— A frász a pofádat Géza! Már megint izzadsz és véres a fejed és ki van bőgve a szemed. Na gyerünk tovább!
És belerúgott Koncsekbe. Az mosolyogva nézett rám:
— Látja, hogy törődik velem?
És tovább görgette a követ fel a hegynek. Piros vércsík mutatta az utat, amerre mentek.

Forrás: Hetes Kávéház

Néha a rossz dolgok is jól sülnek el

A pénteki nap volt az utóbbi idők legszörnyűbb napja... x) És akkor még finom voltam és nőies. Össz-vissz 3 pozitívuma volt, a vadas ebédre, Süni futólagos társasága, és Krisztián váratlan és kellemes látogatása.

Vissza a múltba.
Péntek...
Már eleve ugye kőbe vésve a hely és időpont ahová el kell jutnom koraeste, s lám, plusz 1 órát még túlórázom. Munka után lóhalálában igyekszem elintézni a postát, mert még ott is dolog van (naná), majd maradva a lóhalálnál itthon is, hazaérkezvén próbálom összerakni magamat. Valahogy.
Eljő az idő, indulás. Nocsak, beborul az ég, szakadni kezd az eső... Ó mily' meglepő! Főleg azért, mert ugye szabadtéri program van betervezve Szentendrén. (...) Amikor már éppen kezdek hinni abban. hogy elvonult a vihar a maga esőfelhőivel együtt, a Vártemplomnál ránkszakad az ég, majd a főtértől nem messze, egy kellemes kis egyszerű, ám nagyszerű hangulatú és társaságú beülős helyen lelünk fedezéket előle. (Dorothea Café) Kapok egy frissen facsart narancslevet, nagyon pozitívan hat rám.
Miután jelenlévő bájos törzsvendégekkel, egy középkorú (?) férfiemberkével és két fiatalúrral sokat mosolyogva kitárgyaltuk a mai fiatalság nehézkes sorát, kikukkantván a szabadba ismét enyhülni látszik a zuhi, indulás tovább enni a kilómétereket. A helyiségből kilépve megpillantván a horror filmbe illő viharfelhőket úgy döntünk (nem én, de díjazom az ötletet), hogy könnyes búcsú, irány haza.
Itthon aztán találkozás Krisztiánnal, nagyon szeressem Őt, amilyen magas fess fiatalember akkora hatalmas szíve van. Sőt. Még annál is nagyobb... Megtisztelő, hogy rokona vagyok.

A nevetés sokkal jobban oldja a feszültséget, mint a sírás.
Laurell Kaye Hamilton

Önvédelemből idéztem... =) Meccset néztem. Vagyis néztem A Meccset. Pedig alapjáraton EB és VB követésre vagyok csak beállítva. Gyerekek... Ezt a telhetetlen népséget! Ahelyett, hogy védekezünk, húztuk-vontuk volna az időt, támadtunk, kapkodtunk, tessék, meg is lett az eredménye... Kínomban nagyon elnevettem magamat a harmadik gól után.
Na de azért ügyesek voltunk...
Egyébként hogyan kerül egy Kovácsistván a pálya szélére?
És egyébként hogyan esne kommentár bácsinak, ha mellette gyújtanának meg "néhány görögtüzet"?

"Elvezették őket. Nem tudom, hogy mi lehetett a bűnük azon kívül, hogy meggyújtottak néhány görögtüzet..."

Köszi... x)

E két nap részecskéihez valahogy sehogysenem tudom illeszteni a már oly sokszor emlegetett "mámor" kifejezést... =)
Ámbátor nem hagyom ki mégsem:

Mámorosan szép vasárnapot mindenkinek!

VizKomm

Ma nem pusztítom az idegrendszereteket, inkább a vizualitásra megyek rá. Dolog van. Ma már nem láttok többet. Estére már valószínűleg én sem...

Régi-új kedvenc fotók ajánlásával színesítem a napot. Nagyon tudom ajánlani a kis művészek teljes albumlistáját és azok tartalmát is!

Ez elment vadászni...
(Egyet Csili nénitől...)

Ez meglőtte...

(Egyet Csavi bácsitól...)

Ez hazavitte...
(Egyet Maluna nénitől...)

Ez megfőzte...
(Egyet Péter bácsitól...)

Az iciri-piciri pedig mind megette.
(Egyet Tibi bácsitól...)

*integet*

Véletlen hajnali mámor

Szavak, szavak és szavak.

Klaum életjelet adott, valószínűleg sorozatban csuklott az előző posztban is említett érte-aggódásom miatt. Elmegy úgy, hogy azt sem mondja, hová. Azt sem, hogy egyáltalán elmegy! Azok után, hogy betegre aggódtam magam miatta amíg egészségének szó szerint is ártó kapcsolatában hánykolódott. Azok után, hogy személyesen is közöltem vele: féltem Őt. Mire gondolhat az ember? Elszökött. A problémák, a gondok elől. Vagy elüldözték. Vagy üldözik. Vagy Ő üldöz valakit. Vagy bármi! Alapjáraton ugye negatív feltételezések és találgatások keringenek ilyenkor a fejünkben.
Életjelet adott. Igen. Mit írt? Idézem. Szószerint.

Már negyedik napja kib*szott másnaposan fekszem a parton és barnulok :)

Háh!!! Most erre mi mást lehet mondani? Imádom. =) Nagy kő esett le ezen sor olvasata után a szívemről...

És ha már szavak s beszélgetések, köszönöm Csavinak a mai őszinte beszélgetést. Sokat jelentett.

Elnézést kívánok

Akármikor pötyögtem naplómba, soha meg nem fordult a fejemben, hogy ezt vagy azt nem nagyon kellene feszegetni, nem lenne jó ötlet ilyen nyíltan kiadnom magamból, és hogy talán jobb lenne, ha megnyitnék egy notepad doksit és ott tenném inkább ugyanezt. Nem fordult meg a fejemben, mert mindíg volt valaki, akivel szemtől-szemben megoszthattam az olyan élményeimet, bánataimat, érzéseimet, melyek a magánügy kategóriába sorolhatóak. Ilyen bizalmas oda-vissza lelkiszemetes társ volt mindígis Klau és Susi. A barátaim. Még mindíg. Csak most magamra hagytak.

Klaudia küldött a hét elején egy köresemest, hogy "Elindutam, jelentkezem kintről, csók mindenkinek". ??? Mi van? Hova? Miért? A jelentkezés sem történt meg persze, eddig is aggódtam érte nem éppen szívderítő kapcsolata miatt, most aztán piszkosul nyugodt vagyok ám... Nem értem. Nem értek semmit. A miértjét sem tudom. Nem tudok SEMMIT!

Susival pedig úgy vagyunk, mint a rossz házasok. Vagy Ő, vagy én csinál valami hülyeséget, mely hatására a másik fél morc lesz, ez két igen makacs ember barátságát nagy próbák elé képes állítani. Talán nekem annyival van könnyebb dolgom, hogy türlmesebb vagyok. Őt viszont már az is bosszantja, hogy én nem bosszankodom jelen helyzet miatt. Ki érti ezt?

Visszatérve az eredeti mondókához, most pedig itt maradtam egyedül, és legszívesebben felkapaszodnék a házunk előtt magasló hatalmas diófára, annak is a csúcsára, és kiordítanám magamból, hogy ... Hogy nem tudom mi motoszkál bennem, hogy nem tudom hová tenni Őt, hogy legszvesebben mentalistákat megszégyenítő szemtelenséggel belekukkantanék a fejébe, hogy mit miért tesz, aztán amikor reggelente beleszippant a friss, harmatos levegőbe én makro-részecskeként bejutnék a szervezetébe, hogy aztán az Ő szemén keresztül, mint egy elvarázsolt kastély torz ablakán át láthassam magamat.
Minek az embernek ellenség, ha vannak beazonosíthatatlan érzelmei valaki iránt? Bocsánat gyengébb lelkű eltévedtektől, de sz*r dolog. És mégis... Örülök neki. Örülök Neki. Nem vagyok egy semmi eset.

(...)

Munka után, nyakamba kötött fehér kardigánommal, mint valami albínó denevérember rohantam haza, hogy folytathassam birodalmam megkezdtett és végenemlátható kitelepítését. Fáradt vagyok. Szellemieg és fizikailag egyaránt. Gondolom a szellemi tompaságom észlelhető fenti sorokból. Elnézést kívánok.

A Hold pedig csak vigyorog, vigyorog, vigyorog...

Ide való: 30Y - Mámorba táncba (4,55 MB)

Az Holdnak is az szerelmese

Dobozolok. -tam. Elkezdtem.

:D

Ez abból állt, hogy hazaértem fél 6-ra, kartonból összeragasztottam 8-9 kis és nagy dobozt, plusz összeeszkábáltam egy atomjaira szétkapott nagyon pöpec, zöld színű, műanyag rekeszt is. Nos eme dobozokat szépen libasorban elhelyeztem a folyosó mentén, gondolatban elkereszteltem őket leendő tartalmuk szerint, 10-15 percig belehánytam-vetettem (nem magamból s nem magot, még mielőtt valaki jópofiskodni kapna kedvet) ezt-azt, majd elszaladtam mosdóiránt, mert eszembe jutott, hogy nekem mosnivalóm is van. Nos ezzel jócskán eltelt az idő. Úgy is mondhatnánk magyarul, hogy eltököltem azt. Később vissza "dobozolni", ismét hánytam s vetettem, majd ismét köbö 10 perc múlva tova, konyha, bodza szörp, mert hát tényleg, én tulajdonképpen már reggel fél 8 óta vágyom rá. x)) 5 decis bögrével a kézben pedig nem lehet ám pakolászni... Így reagál szellemem a hétfőkre :D Van még 4 napom.

A mai egyébként nem mondható kellemetlennek. Ma volt jóleső fázás reggel, ma volt munka bőven, ma volt ólomlábakon járó idő és volt észrevétlenül fejem felett elsuhanó is, ma volt gyomorgörcs, ma volt mosolygás, ma volt meglepődés egy rég nem látott s bár csak magát megmutató de felbukkanó kedves miatt, ma volt túlédesített mogyorókrémmel töltött gombóc ebédre, és ma van még egy arcba nevető Hold is itt velem. Kisajátítottam. Általában ilyenkor ugrok a reluxához és nagy durcásan tekerek rajta egyet, hogy megakadályozzam kéretlen kukkolását, de most kifejezetten pozitívan kezelem ezt a jó szokását... Azt hiszem megkedveltük egymást.

Mert ilyen kedvemben találtatok kaptok tőlem valamit. Tibi és Dávid (T.S.C.H.I.G.A.) - Latin 4,88 MB

Túlélős posztos

Bevallom őszintén, hogy olyan nagyon sokat - és értelmeset most sem...- nem tervezek pötyögni, csak azért posztolok mégis, hogy megszakítsam valahogyan a minap elszenvedett negatív hangulatot, mely tulajdonképpen már akkor éjszaka megszűnt létezni, dehát mégiscsak jókedvvel vágjunk neki a hét eme végének itt is, nemde? (Volt értelme ennek az utolsó mondatnak?)

A már itt és ekkor említett Saxo Bank-os kabi végre a lehető legjobb helyre került, Csavihoz/nak/ra. Szegényemet elcsalam a Margit-hídhoz, a szigeti lejárónál vártam, pesti oldal felől, dehát hátulról támadott. =) Volt körülbelül 40 fok... El is ment a kedvem a tervezett esti Susis szentendrei korzózástól, mondtam inkább leányzónak aztán, hogy sztornó, bocsi, szétesem.
De még mielőtt elindultam volna visszautamon betértem egy üzletbe, hogy majd akkor én most veszek hűtött gyömbért (mi mást?), ehelyett egy cappy alma-körtelével távoztam és egy tihanyi camambert sajttal. Mert hogy meglátni és megszeretni.

Furi, hogy szabim alatt annyit ettem, mint egy veréb, és nem hiányzott a főtt, egészséges és laktató étel, viszont hétfő óta, mert hát elkezdtem ismét dolgozni, annyit eszem - ennék -, hogy szinte már elvonási tüneteim vannak, ha nem tehetem. Még szerencse, hogy nem vagyok hízásra hajlamos. Bár ez néha bevallom őszintén nagyon is zavaró tud lenni...

Holnap elmegyek dobozvásárló körútra. Merthogy költözöm. Na nem messze...
Viszont ha már "költözés", akkor "öltözés", ne ijedjetek meg, ha nagyhirtelen megvátozik eme oldal. Nem, ami a blogot illeti nem költözünk... Csak átöltözünk.

Béke Veletek! ;)

"Bevallom őszintén, hogy olyan nagyon sokat - és értelmeset most sem...- nem tervezek pötyögni" ... Hihi

Ajánló: http://www.justcoffeeart.com

Senki sem azonos látszatainak összegével

Milyen furcsa szerkezet az ember... Aki lázad, aki őszintén a szemembe mondja, hogy szerinte mi jó s mi rossz, semmibe vesz és átnéz rajtam, arról később kiderülhet, hogy egy szeretetreméltó személyiség, akiről bárki példát vehetne emberségből. Aki viszont a kezdetektől fogva túlontúl bájos és kedves az később PAFF villámcsapásként változhat egy torz lénnyé, aki egy suhintással kitépi a szívedet, méltóságteljesen a falhoz vágja, majd ki jól végezte dolgát kiröppen az ablakon.

Nem a vége főcím fáj. Hanem a módszer. A tartalma roppantúl nem érdekel, hanem az előadásmód... Aaazért csak gratulálni tudok! Bravo. Igazán férfias.

Gyűlöletet éreztem, akkor.

És szánalmat.

Aztán előkaptam az élethez újonnan szerzett hozzáállásomat, letöröltem vele a vért a mellkasomban tátongó lyuk körül, és kijelenthetem, hogy rohadtul nem engem minősít a dolog.

Már nem éreztem gyűlöletet.

Szánalmat éreztem.

És csak mosolyogtam rajtad...

(...)

Aztán ma reggel nem keltem túl jó kedvvel, részben azért is nem, mert másfél órát aludtam. Viszont ennyi idő éppen elég volt ahhoz, hogy kitisztuljon a fejem.
Most konkrétan ott tartok: nem bánom, hogy így esett, sőt, hálát adok a sorsnak, hogy bár ily durva módon de megakadályozott abban, hogy megismerjek egy ilyen embert.

Már nem érzek semmit.

Vannak körülöttem számomra fontosabb emberek, akikre érzéseimet "pazaroljam", bár ez jelen esetükben nem tekinthető pazarlásnak, mert úgy hiszem minden a helyére kerül.

Teljesen jól érzem magamat.
Vízpartra vágyom.


Hallgassatok Ti is T.S.C.H.I.G.A.-t, nagyon jól muzsikálnak! :)

Géza

Ki is Géza? A kérdés jogos. Nem tudom. De miatta lett lecserélve a nappaliban a dohányzóasztal terítője...

Ma kint voltak nálunk testvéremék, családi összebéd. Hozták Mogyit is. Hogy mekkorát nőtt az a gyerek 1 hét alatt, amíg nem láttam!!! (Mármint Mogyoró, nem testvérem.) És 3 hónapos lett a héten. Elájulok...

Színtér: nappali. Velünk szemben a televízió, televízióval szemben mi, alattunk egy kanapé. Kanapé előtt, televízió és közöttünk egy dohányzóasztal. Asztalon sokminden egyéb dolgon kívül távirányítók, naptár, ilyen-olyan újság, ... és a kávém egy bögrében, a hűlés stádiumában.
TV-ben F1, Ancsi ölében laptopja. Amint ülünk-üldögélünk - fél szemünkkel Mogyin - egyszer csak megszólal leányzó, hogy "itt van egy Géza. Most látom. Wifi. Géza nevű Wifi". Elgondolkodom, előkapva lebenyem mögül az utcánkban és környékünkön lakó férfiak, fiúgyermekek, fiatalurak keresztnevének listáját. Géza... "Géza..." mondom fennhangon is... Felállok, nyúlok a kávém után, majd megismétlem eme 4 betűs nevet (török-német-magyar eredetű, jelentése: méltóságnév, utánanéztem, hátha esetleg valami jel)... aztán... HUSSS! Kiborítom a kávémat, rá 2 darab távirányítóra - kicsire nem adunk, ha már lúd akkor legyen kövér, kapásból 2-re!!! -, és a fehér alapon piros virágok díszítette asztalterítőre, továbbá slusszpoénként majdnem Ancsi övtáskájára. Pánikba estem? Elkezdtem nevetni... Magamon, a helyzeten. Ancsi viszont mondott valami B-betűvel kezdődő szót is, de már nem emlékszem mi lehetett az... x))
De hogy ki Géza aaaz nem derült ki, rejtély marad(t). Viszont tartozik egy asztalterítővel...

Jókedvvel a vasárnapot

17:03 no_screen: 3 hónapos macska vkinek?
17:03 no_screen: free
17:03 no_screen: :)
17:04 Steven_: :DDDDDDDD
17:04 no_screen: ne röhögj :)
17:04 no_screen: :)
17:05 reflexx: gari? állapot?
17:05 no_screen: :) állapot alig használt
17:05 no_screen: gari azt válalok 1 évet
17:05 no_screen: :)
17:05 reflexx: csipás verzió?
17:05 no_screen: csak ha teljesen tönkremegy akkor cserélem
17:05 reflexx: :))
17:05 no_screen: :))
17:06 reflexx: szín?
17:06 no_screen: szürke csíkos
17:06 reflexx: márka?
17:06 no_screen: homemade
17:06 reflexx: cl2-ot bírja 500on? :D
17:06 no_screen: :D
17:06 no_screen: nem tudom addig nem húztam
17:06 reflexx: :DD
17:06 no_screen: :DD
17:06 reflexx: pfújj
17:06 no_screen: :D:D:D
17:06 reflexx: animalsex?
17:06 no_screen: mondom alig használt
17:07 no_screen: csak kipróbáltuk
17:07 no_screen: :P
17:07 reflexx: :))
17:07 reflexx: es azóta? polcon porosodik?
17:07 no_screen: :))
17:07 no_screen: jah
17:07 reflexx: illetve mennyit eszik?
17:07 reflexx: 100on?
17:08 no_screen: gazdaságos, alig fogyaszt
17:08 reflexx: az zsir
17:08 no_screen: helyette sokat megy
17:08 reflexx: es mennyi a válaszideje?
17:08 reflexx: szal így cicc-re mien gyorsan reagál?
17:09 no_screen: kb 50 ms
17:09 reflexx: uuuuu
17:09 no_screen: de néha nagy a packet loss
17:09 reflexx: laggos macsek nem kell
17:09 no_screen: :D
17:09 no_screen: packet lossol ugrás közben, azt megáll levegőbe
17:09 reflexx: :)
17:09 no_screen: :)
17:10 reflexx: doboz, cd kábelek megvannak hozzá?
17:10 ISL: ROTFL
17:10 no_screen: nincs oem kiszerelés
17:10 reflexx: akkor csak zacsiban adod??
17:10 no_screen: ja antistatic zacsiban
17:10 no_screen: vakuumfóliában
17:10 reflexx: :))
17:10 no_screen: :))
17:11 reflexx: élettartam gari :))
17:12 reflexx: de csak akkor érdekel ha nem ilyen butított verzió (LE)
17:12 no_screen: nem nem butított
17:12 no_screen: pro
17:12 no_screen: :)
17:12 reflexx: procat
17:12 no_screen: jaja
17:12 no_screen: 10.01-es verzió
17:12 no_screen: hozzávetőlegesen
17:13 reflexx: hírdesd meg
17:13 no_screen: jah az lesz
17:13 ISL: whiskas driverrel megy :D
17:13 no_screen: :D
17:13 no_screen: jaja
17:13 no_screen: azlesz
17:13 reflexx: Alig használt (3ho) csipátlan macska eladó, garival driverekkel OEM kivitelben
17:13 no_screen: na ez jó is lesz :)
17:13 reflexx: próba utan vihető
17:14 Steven_: ezt ell kell menteni:D
17:14 ISL: menti a bashu
17:14 ISL: :)
17:14 no_screen: :)

Forrás: bash.hu

A kalauz is ember, ugye?

És ha igen, akkor gondolom ugyanúgy tévedhet, mint mi, mezei halandók... És ha hibázunk, azt jobb esetben be is ismerjük. Jobb esetben...

Morgósposzt! x)

Ma ebéd után irány be Pestre. Retúr jegyet veszek, s jó szokásomhoz híven - s mert ez az új módi Békávénál - nem tépem el sem a Pomáztól Békásig szóló jegyet perforáció mentén, sem pedig a Pest belterületére szóló két nyamvadt vonaljegyet.
Jön kalauzbácsi, kezébe adom a jegyeket, gondolvááán, hogy tudja mi a dolga velük... Ezért is nem nézem kezeit, nem követem tekintetemmel, hogy mit működik, ámbátor hallom, hogy klikk-klikk klikk-klikk.
Huh valami nem stimmel. Kezembe adja a kezelt jegyeket, s látom ám, hogy szépen lekezelte a visszafelé szóló, menettérti jegyeimet is. Egy pillanatig köpni-nyelni nem tudok, jár az agyam, hogy vajon milyen új szabályt találtak ki már megint a nagyokosok a bársonyszékükben. Kalauz bácsi után vetem magamat, s rákérdezek, hogy vajon miért tetszett kezelni a menettérti jegyemet is? Bácsika értetlenül bámul, majd hasonlóképpen les a jegyekre is. Tisztán lejön arcáról, hogy nincsen képben, ködfátyol, nem tud mit kezdeni a helyzettel. Valami oknál fogva kezében a jegyeimmel visszakísér oda, ahol egyébként ültem, és ahol az eset történt. (Na igen, nálam is sokszor beválik, hogy ha nem emlékszem valamire, akkor visszatérek a tett színhelyére)
Leül, lesi a jegyeket, a perforációt, összehajtja őket, úgy is meglesi. Majd közli, hogy Ő még ilyet soha nem csinált, és hogy biztosan úgy adtam a kezébe azokat, hogy össze voltak hajtva. Persze... Pidi vagyok, nem hülye! Nem először utazom HÉV-vel, annyira nagyon azért nem vagyok debil, hogy összehajtott jegyet adok a kalauznak, hogy tessék Drágám, itt van.
Bácsi továbbra is azt hajtogatja - és a jegyeimet -, hogy hát biiiztosan össze volt hajtva, igen, biztosan úgy volt. ÁÁÁÁÁÁ!!! Persze... Szimmetria szó mond valamit? Lyukak és szimmetria. Feladom...
Aztán látom ám, hogy firkálgat. A jegyre. Nos már ekkor sejtettem, hogy ebből újabb jegyvétel lesz... Inkább fizetek hazafelé mégegyet. Így is történt egyébként. Csáó Békávé! Imádlak Titeket. Egy heti kávéadagom ára...
Az eredményt megleshetitek ide kattanva.
Most őszintén... Szerintetek ha én ezt a jegyet adom visszafelé úton a kalauznak, akkor kedvesen mosolyog egyet, lekezeli (ismét), majd bájosan további szépséges utat kíván? Szerintem inkább a szemembe kacag és páros lábbal letessékel a szerelvényről egy sárga csekk kíséretében.
Megint ÁÁÁÁÁÁÁ!
Mert ha bácsika azt mondja, hogy bocsi, hibáztam, elnézést kérek, akkor én erre azt felelem, hogy semmi gond, nem probléma, emberek vagyunk, megesik... De neeem! Mert biztosan én vagyok a hülye. Ismét. x)

A héten már ez a második ilyen eset, hogy egy elnézéssel fel lehetett volna oldani a feszültséget.

Mindegy! Vége. Mély lélegzet.

Fújjjja a hajamat a reggeli szellő,
Zúzzza a zagyamat a napfény,
A parton a köveken egy szép kicsi sellő,
Oszlik, de kicsikét él még.
Az utcánkban lakott egy srác aki tudta,
hogy annál jobb egy utca, minél hosszabbra nyújtja,
Éjszakánként bevette a szájába a holdat,
És reggelre az összes kráter megolvadt...

by Gyökkető (Fújja a hajamat)

Édesapám Apostolt hallgatott, egy olyan dalt, melyet abszolúte nem ismertem, a dalszövegre pontosan nem emlékszem, de az volt a lényege, hogy "felmegyek hozzád ma este, és ha azt látom, hogy meggyújtasz egy színes gertyát, akkor maradok éjszakára is".
Ez nagyon jóóó! Randevúknál is lehetne alkalmazni. Csak egy kis fantázia kell hozzá. Kitalálni egy jelet mindkét félnek, s ha bekövetkezik - vagy nem... - akkor legalább nem kell úgy párnára hajtani az est után a szerelemtől kábult buksikat, hogy "jajj, csak egy kósza puszit kaptam Tőle, amikor elbúcsúztunk, mert ha megcsókolt volna, de nem, jaj, most mi lesz, ..." bla-bla.
Tetszik. Nagyon tetszik az ötlet. :)

Az víznek az szerelmese...

Folyton belepottyanok abba a hibába, hogy úgy kezdem a posztot, mintha az abban foglaltak "ma" történtek volna, holott a poszt az esetek nagy arányában már átfolyik a másnapra, tehát ilyen formában én akkor hazudok... Áááá!

Tehát... Tegnap történt. :)

Köbö 1 éve nem jártam Visegrádon. Na jó, jópár hete Verus esküvőjén igen, de csak egy vacsora erejéig, a Sirály-ban. Hozzátartozik, hogy akkor éjszaka 2-szer megszöktem a sokadalomból, csak azért, hogy láthassam a vízpartot, amint éjszaka a Duna nyaldossa az egyébként gyalogosan mozgásra tervezett betont. Mert hogy éppen abban az időben próbált kitörni a medréből.
Ma egyébként elképzeltem - fáradt fejemmel -, hogy milyen szépséges jelenségnek lennénk tanui, ha nagyhirtelen megszünne a bolygón a gravitáció mint olyan, és a Duna, mint egy óriási amőba lebegne a medre felett... Nem, nem kaptam napszúrást.

Első utam természetesen az öbölhöz vezet, amelyet Lepence felé megkerülve csodálok, majd

elkezdek szemezni egy a partján elterülő szederbokorral... Élesítetem picit látásomat, majd megpillantom a rengeteg pici lila gyöngyszemet a zöld levelek alatt. Na nincsenek röntgen szemeim, csalok. Kézzel is rásegítek. Mmm egy egész maréknyit szedek, imádom, körülbelül egy szinten van kedvenceim listáján a csipkebogyóval. A méhek nagyon kedvesek, szemtelen behatolásomra közéjük nem reagálnak. Pedig van ám bennem félelem... De legyőzi azt a telhetetlenségem, hogy még, még, akarok! :)

Miután feltankolok A-, B1-, B6- illetve C-vitaminnal, továbbá kalcium, kálium, foszfor, magnézium, vas, mangán és réz is kerül szervezetembe elindulok hát kedvelt Dunánk felé... Jó, persze, az öböl is a Duna egy része, de azért mégiscsak nagy a különbség az álló és szélsebesen

haladó víz nyújtotta élmények között. Jaj, hozzá kell tennem, egyedül vagyok. Ennek később jelentősége lesz, amikor és amiért végül ismét kikötök (stílszerűen: lehorgonyzok) a szedrek között... (Juj de titokzatos)
Legalább másfél óra hosszáig áztatom lábamat a vízben, néha, amikor elhalad egy-egy hajó akkor derékig ugrik rám néhány hullám, de ilyenkor nem törődünk kis populáris csekélységekkel, úgymint holmi fényképezőgép, iratok és telefon elázása...
Már jócskán majszolom a víz okozta élvezeteket, amikor közelít ám egy fehér csónak három férfiúval, kik már messziről ismerkedni próbálnak vala, melyet ott és akkor nem (sem) díjazok, így távozom a dzsumbujon keresztül, immáron kevésbé figyelve arra, hogy a gaz milyen módon hasít a bőröm alá lábszár tájékon.

Nincsenek véletlenek. Végre egy ok, hogy visszatérhessek szedrezni.

Víz nyújtotta élvezetek, gyümölcsözés, város és emberek messziről elkerülése, Fellegvár álmodozva bambulása, fotoszintetizálódás, feltöltődés. Ennyi, ha rövid lettem volna. Dehát ismertek... Vagy nem. De az biztos.

Képek

Szebb, mint gyönyörű!

Jaaaahuuuuu micccsoda gyönyörűségesség volt ez a mai nap!!!

Fél 3 körül mentem be Pestre, nagy hezitálás után, mert olyan sok helyről hallottam vissza, hogy "jajj azért nem megyek a légiparádéra és tűzijátékra be, mert hogy tömegnyomor, és izé, és egyebek...", hogy hosszasan elgondolkodtam rajta, vajon megérné-e. Ekkor persze még nem tudtam, hogy végülis 5-en kint leszünk, így azért már mindjárt kellemesebben teltek az órák, mint egyedül.
Elég könnyen megtaláltam a többieket.

Éééés akkor kéremszépen az augusztus 20-i az "A Budai Oldal Legbájosabb Mosolya" verseny idei győztese, tádááámmm:


Igen, Ön ott a Red Bull Air Race Merchandise stand előtt két (!!!) darab fényképezőgéppel kezében, fehér (bézs?) színű cowboy kalapban, fekete hátizsákkal, sötét pólóban, két kockás inges férfiú-kísérő társaságában. Gratulálok, nyereményét - egy jeges gyömbért, mert most ez a sláger körömben - a jobb oldalon megtalálható e-mail címre megadott elérhetőségei egyeztetése után, igazán rövid időn belül átveheti! ;)
Jólvanna... Egyedülálló fiatal nő vagyok, még szép, hogy ilyen bájosságokat is észreveszek...

A légiparádéból nem sokat láttunk, mert róttuk (Milyen szó ez?) a kilómétereket. De azért el-elcsíptem néhány repcsit is (Picasa albumomban megörökítésre került, csakúgy, mint a tűzijáték). Aztán letáboroztunk budai oldalon az InterContinental-lal szemben, de ekkor mééég mindíg volt 3 óra hossza az első kilövésig... Ígyhát nem bírtunk magunkkal és metróval átmentünk a pesti oldalra. A fentebb említett épület és a Lánchíd között lehuppantunk a gyepre és onnan már el sem mozdultunk. A többiek ettek egy-egy főtt kukoricát én egy Nesteával tartottam életben magamat. Majdnem vettünk kürtöskalácsot is, de úgy döntöttünk, hogy azért 1 000 Ft az azért mégiscsak sok érte... Hát mik vagyunk mi?? Külföldi túristák?? x)

A tűzijáték jajj nagyon szép volt ám!!! Az eddigi legszebb! És akkor most lehet fújolni... Nekem akkor is ez marad a véleményem! :P

...a barátságunk ennyit megér...

Az alábbi posztban - ingerültségemből kifolyólag - csúnya szavak hangoz(hat)nak el. És lehet, hogy közönséges is leszek. Csak szólok előre!!!

Délelőtt kis aggódva-érdeklődés szívem egyik csücskének szerelmi-bánatos lelkének mibenléte felől, majd nem sokkal később érkezik - másfelől - Susitól egy üzenet, hogy bizony neki is szüksége lenne gyámolításra, továbbá a Mammutban látott egy fénygépet, melyet szeretne meglesni live is. S mivel ez nekem abszolút nem fáradság, összegyúrva a kettőt felajánlom Neki, hogy okés, találkapont Margit-hídon. Indulás előtt köbö egy órával jelzem Csavimnak, hogy utam a sors folytán felé vezet, ha gondolja, beviszem magammal Neki megígért csomagját. Később aztán ez lefújva, mivel fiatalúr pesti oldalon hagyja el a fővárost, én budai oldalon közelítem meg. Pech.
Margit-hídon találka Susival, felettünk az égen a duna felett gépek hada, légi versenyeznek. Ahh! Imádom a mechanikus szárnyasokat, főleg ha testközelből csodálhatom őket. De nem, fontosabb dolgom van: összetört szívbe életet lehelni holmi önfeledt és céltalan sétálgatással a városban, s közben mint egy lelki szemetes gyűjteni a bánatosabbnál szomorúbb életfoszlányokat, melyeket mellettem haladó szívem csücske vet le magáról.
Mammut. Megérkezünk. Automatás-kávézás után be a Saturnba, úgyis kell vennem valami fülhallgatót, mert az előző már 3-4 hónapja használhatatlan.
Kosarunkkal, melyben végül nem landolt fénygép csak két csomag ceruzaelem és egy fülhallgató, beállunk az egyik pénztárhoz. Előttünk köbö 3 személy, közvetlenül előttünk egy kék pólós leányzó (ki később más definíciót kap)... Ki a fene figyeli, hogy ki áll ilyenkor előtte? És ha figyeli is, és látja, hogy az illető az üzlet egyik alkalmazottja, akkor mire gondol? Semmire. Mi legalábbis ügyet sem vetettünk rá. Már bő 5-7 perce állunk a sorban, Saturnos - ez utóbb derül ki - kék pólós női egyén (tudjátok egy olyan szőkeség akinek csak a vákuum miatt nem esnek ki a szemei) végre sorra kerül, erre behajtja Susi előtt a táblát "a pénztár le van zárva" (vagy valami hasonló szöveg)... És ránk néz. És azt sem mondja, hogy elnézést. Vagy valami. Vagy mondjuk emberi módon már 5 perccel előtte, hogy bocs lányok, de lezárom a pénztárt, menjetek már át a másikhoz... Neeeeem. H*** P*** nem szól ám, hanem élvezi a helyzetét. Pffúúú de mérges vagyok!!! Átmegyünk hát egy másik pénztárhoz kiállni a sort, aztán eszembe jut az általam a Héven is hallgatott Mellény-nyúlás dal - nem meglepő módon nagy kedvenc, kívülről fújom dalszövegét - egy nagyon ide illő néhény sora, melyet prózában idézek:

"leütömhaezkellnekeda
barátságunkennyitmegérmondom
lecsapomvagymegfejelemcsak
arravigyázzamellényrevérmondom
leütömhaezkellnekeda
barátságunkennyitmegérmondom
lecsapomvagymegfejelemcsak
arra vigyázz a mellényre vér ne menjen!"

Bár Beckzoli másról énekli eredetileg a refrént, de ez mindegy...
Egyébként nem vagyok ilyen brutális, csak ha a barátaimról vagy szeretteimről van szó adott esetben. De akkor nagyon!!!

Így menjetek a Mammut Saturnjába... Minimum egy LCD TV-vel kell távoznotok, különben semmibe vesznek Titeket. Itt tartunk most. Remek! x)

Délután 5 óra körül haza mindketten ebédelni, majd át Szentendrére korzózni. A korzózásból végül az lett, hogy leültünk a víz mellé a sziklákra, és kibeszéltük megunkból mi szívünket nyomja. S most végre én is kiadhattam őszintén mindent.

Aztán éjszakázás, ismét. Viszont nagyon pozitívan telve - ezért is a profildal-váltás - egy igazán kedves, tüskék nélküli Süni kellemes társaságában. Köszönöm és örültem Neki!

Majdnem poszt

Ma nem keltem fel idejekorán, és nem igyekeztem a Népligethez, hogy aztán onnan átbuszozzak Székesfehérvárra. Ott nem vettem részt a Királyi Napokon, nem hallgattam a nemzetek dalait, nem táncoltam ritmusukra, nem hoztam haza megfogható és megfoghatatlan emlékeket. Nem csörögtem telefonon, nem futottam össze és nem teáztam aztán együtt Tibimmel, nem ittam szavait. Délután nem ültem be sehová ebédelni, nem rendeltem madártejet mert azt nagyon szeretem és mert már régóta fáj rá a fogam, és nem ittam jéggel lehűtött gyömbért sem csinos üvegpohárból. Nem nevettem hosszan azon, hogy esetleg nem találok vissza a buszállomásra, nem morfondíroztam azon, hogy esetleg hajnalban kellene inkább indulnom megérezvén a hűs ámde marasztalóan kellemes vidéki levegőt... Nem... Mert miért is nem?

Nemááár

"... én szedek csak egyedül Béres Cseppet???"

Ma szinte mindenki kidőlt körülöttem, már ami a jókedvet és pozitívizmust illeti. Megspékelve azzal, hogy Amy nem reagált egy kérdésemre, melyet így nemlegesnek tituláltam... Sajnálom...
Azt is sajnálom, hogy több olyan szívemhez közel álló emberke is hangulatingadozott ma, akiknek rossz kedve mélyen érintett, még akkor is, ha közöm sem volt hangulatának romlásához. Legalábbis remélem, hogy nem. Nem tudok róla, hogy lenne, mondjuk így...
Ha nem lennék még ezen a héten szabin ("Szabin" - Csavi kedvéért...), akkor valószínűleg engem is magával ragadott volna az a bizonyos "úúútláom a hétfőket!" effektus, amely egyébként munkahéten soha nem kerül el.

Nem akarom (nem szeretném), hogy bárkinek, akit szeretek és/vagy kedvelek rossz hangulata legyen! Tudom, ez nem kívánságműsor, és nem is ilyen egyszerű... De hahó!!! Fiatalság!!! Nyár van!!!

Ui.: Most kaptam az infót Ancsitól, hogy a Kispál koncerten elejtett leányzó, akiért Lovasi is aggódott, agyrázkódással végezte... Emlékezetes buli lesz neki a Szigeti.

Valahogy ma nem...

Ez a hét is eltelt... Félt ötkor találkozás Filatorigátnál Susival, napijegye nincsen, így tisztes távolban tartom mindennemű zenei élménytől. Rövid eszmecsere, majd búcsúzás. Kiülök egykén a HÉV állomásra, lesem a beérkező szerelvényeket, hogy vajon melyikkel jönnek kis kedvenceim.

Félórányi aszalódás után röppen nekik egy sms, hogy mikor indulnak, melyik kocsiban lesznek, estébé. A válasz annyi, hogy hát Ők már bent vannak, Szigetelnek, Kaszáson szálltak le, miért, hol vagyok?
Irány be, első színtér MR2 színpad, rajta Heaven Street Seven.
Eeeeeee...
Az első csalódás, tavaly sokkal kellemesebb volt velük az est. Krisztián vagy le volt már nagyon részegedve, vagy valami más ajzószer volt benne, én nem tudom, de... hát nem tudom. Hagyjuk.
Nagyszínpad, Faith No More...
Eeeeeee...
Második csalódás. Még soha nem volt részem élőben Faith No More-hoz, sajnálom, hogy most sem hagytam ki...
Nem messze a színpadtól az egyik italda pultjánál Tóth "Megasztár-vagyok-és-menő" Gabi áll mellettem új pasijával Rolival (ezt Ancsitól tudtam meg utóbb).
Eeeeeee...
Nagyon gáz a csaj, élőben is!
Nyomás a Zsidó Sátorhoz. Hatalmas buli, Idén is! Mint minden évben! Amikor más már alkoholba fulladt s hasonlóképpen ezáltal a buli is körülötte, Ők még akkor is énekelnek, zenélnek, táncoltatják az emberkéket, szívből, örömmel, a nagy semmiből is képesek visszahozni az ember jókedvét.
Összevetve a hetet a Nagyszínpadot messzemenőkig verte az MR2 színpad, hűen nevéhez NAGYON ZENE volt, le a kalappal! Ehhez természetesen az is társul, hogy ha már élő zene, akkor stílusában közelebb áll hozzám az alternatív műfaj a hazai egyszerű-de-nagyszerű kicsinyke zenekaraink előadásában, mint holmi Prodigy, vagy Fatboy Slim, hiába a nagy nevek... Ilyen téren is az egyszerűség híve vagyok. Ezek szerint...