Folyton belepottyanok abba a hibába, hogy úgy kezdem a posztot, mintha az abban foglaltak "ma" történtek volna, holott a poszt az esetek nagy arányában már átfolyik a másnapra, tehát ilyen formában én akkor hazudok... Áááá!
Tehát... Tegnap történt. :)
Köbö 1 éve nem jártam Visegrádon. Na jó, jópár hete Verus esküvőjén igen, de csak egy vacsora erejéig, a Sirály-ban. Hozzátartozik, hogy akkor éjszaka 2-szer megszöktem a sokadalomból, csak azért, hogy láthassam a vízpartot, amint éjszaka a Duna nyaldossa az egyébként gyalogosan mozgásra tervezett betont. Mert hogy éppen abban az időben próbált kitörni a medréből.
Ma egyébként elképzeltem - fáradt fejemmel -, hogy milyen szépséges jelenségnek lennénk tanui, ha nagyhirtelen megszünne a bolygón a gravitáció mint olyan, és a Duna, mint egy óriási amőba lebegne a medre felett... Nem, nem kaptam napszúrást.
Első utam természetesen az öbölhöz vezet, amelyet Lepence felé megkerülve csodálok, majd
elkezdek szemezni egy a partján elterülő szederbokorral... Élesítetem picit látásomat, majd megpillantom a rengeteg pici lila gyöngyszemet a zöld levelek alatt. Na nincsenek röntgen szemeim, csalok. Kézzel is rásegítek. Mmm egy egész maréknyit szedek, imádom, körülbelül egy szinten van kedvenceim listáján a csipkebogyóval. A méhek nagyon kedvesek, szemtelen behatolásomra közéjük nem reagálnak. Pedig van ám bennem félelem... De legyőzi azt a telhetetlenségem, hogy még, még, akarok! :)Miután feltankolok A-, B1-, B6- illetve C-vitaminnal, továbbá kalcium, kálium, foszfor, magnézium, vas, mangán és réz is kerül szervezetembe elindulok hát kedvelt Dunánk felé... Jó, persze, az öböl is a Duna egy része, de azért mégiscsak nagy a különbség az álló és szélsebesen
haladó víz nyújtotta élmények között. Jaj, hozzá kell tennem, egyedül vagyok. Ennek később jelentősége lesz, amikor és amiért végül ismét kikötök (stílszerűen: lehorgonyzok) a szedrek között... (Juj de titokzatos)Legalább másfél óra hosszáig áztatom lábamat a vízben, néha, amikor elhalad egy-egy hajó akkor derékig ugrik rám néhány hullám, de ilyenkor nem törődünk kis populáris csekélységekkel, úgymint holmi fényképezőgép, iratok és telefon elázása...
Már jócskán majszolom a víz okozta élvezeteket, amikor közelít ám egy fehér csónak három férfiúval, kik már messziről ismerkedni próbálnak vala, melyet ott és akkor nem (sem) díjazok, így távozom a dzsumbujon keresztül, immáron kevésbé figyelve arra, hogy a gaz milyen módon hasít a bőröm alá lábszár tájékon.
Nincsenek véletlenek. Végre egy ok, hogy visszatérhessek szedrezni.
Víz nyújtotta élvezetek, gyümölcsözés, város és emberek messziről elkerülése, Fellegvár álmodozva bambulása, fotoszintetizálódás, feltöltődés. Ennyi, ha rövid lettem volna. Dehát ismertek... Vagy nem. De az biztos.
Képek
2 megjegyzés:
De szeretnék egyszer én is a Duna partján ülve merengeni az élet nagy dolgairól. ^^
Ami késik nem múlik ;) De azért azt remélem, hogy amikor eljutsz oda Kincsem, akkor csupa pozitív élménnyel és jókedvűen fogsz merengeni ^^
Megjegyzés küldése