A mai nap a nosztalgia jegyében telt. Többnyire.
17-re Margit-híd budai hídfő, találkozás Amy-vel, tovább villamospótló busszal a Mammutba kávézni. És gyömbérezni. Semmi alkohol! Nosztalgiázás, lelkizés, tervek, álmok, jókedv, önirónia.
Később megérkezik Kincsem párja, bemutatkozás, rajzaimról esvén szó pöppnyi elpirulás és nagy önbizalom-adag. Köszi!
21-kor csörr Imire: bent vannak-e még/már Szigeten. Nanáhogy! Irány a holt sötétben gyalog a HÉV-hez, míg leérek csöppnyi félelem az utamba kerülő furcsa alakok láttán, de egyébként semmi gond, kicsit szét vagyok esve, még ahhoz is fáradt vagyok, hogy pánikba essek.
A Szigetre vezető hídon újabb csörr: merre menjek, hol vannak konkrétan. Nagyszínpaddal szemben, Nescafé. Remek. Ekkor már Prodigy a porondon, emberáradat, oké, úszunk az árral. 165 centimmel látási viszonyok nuku, csak egyenesen haladás, orrunk után, előre. Persze... Kikötés az AXE-pontnál, újabb csörr: hova is??? x) Nescafé... Jaaa, emlékszem! Persze.
Találkozás a fiatalsággal, plusz találkozás mégvalakivel, kinek jelenléte annyira nagyon nem dob fel, de szerencsére nem csak én vágyódom mellékhelyiségbe, így hamar el kell köszönnöm harmadik illetőtől - jajjjjjj de nagyon sajnálom!!! -, irány a KKK (kétbetűs-konténeres-kitérő).
A tömeg őrjöng, Prodigy szintúgy, konténer ritmusra mozog alattam (élmény így kisdolgot végezni). Az egésznek a hangulata köbö olyan, mint kiskoromból a vidámparki Rakétában... (Nem a kisdologra értem! Hanem csak a feelingjére...) Csak itt nincs szélesvásznú kivetítő előttem közben... Viszont WC-papír sem.
Ezen hatalmas élmény után rövidke séta, irány a lávakövön sült hot-drog stand.
Amy-től jön egy sms, hogy mégsem jönnek ki 23 után... Jááájjjjmááár! Aztán már nem emlékszem hogyan, s mivel, de mégis eltelt 3 óra hossza. És most itt vagyok. És nem találom a mamuszomat...
17-re Margit-híd budai hídfő, találkozás Amy-vel, tovább villamospótló busszal a Mammutba kávézni. És gyömbérezni. Semmi alkohol! Nosztalgiázás, lelkizés, tervek, álmok, jókedv, önirónia.
Később megérkezik Kincsem párja, bemutatkozás, rajzaimról esvén szó pöppnyi elpirulás és nagy önbizalom-adag. Köszi!
21-kor csörr Imire: bent vannak-e még/már Szigeten. Nanáhogy! Irány a holt sötétben gyalog a HÉV-hez, míg leérek csöppnyi félelem az utamba kerülő furcsa alakok láttán, de egyébként semmi gond, kicsit szét vagyok esve, még ahhoz is fáradt vagyok, hogy pánikba essek.
A Szigetre vezető hídon újabb csörr: merre menjek, hol vannak konkrétan. Nagyszínpaddal szemben, Nescafé. Remek. Ekkor már Prodigy a porondon, emberáradat, oké, úszunk az árral. 165 centimmel látási viszonyok nuku, csak egyenesen haladás, orrunk után, előre. Persze... Kikötés az AXE-pontnál, újabb csörr: hova is??? x) Nescafé... Jaaa, emlékszem! Persze.
Találkozás a fiatalsággal, plusz találkozás mégvalakivel, kinek jelenléte annyira nagyon nem dob fel, de szerencsére nem csak én vágyódom mellékhelyiségbe, így hamar el kell köszönnöm harmadik illetőtől - jajjjjjj de nagyon sajnálom!!! -, irány a KKK (kétbetűs-konténeres-kitérő).
A tömeg őrjöng, Prodigy szintúgy, konténer ritmusra mozog alattam (élmény így kisdolgot végezni). Az egésznek a hangulata köbö olyan, mint kiskoromból a vidámparki Rakétában... (Nem a kisdologra értem! Hanem csak a feelingjére...) Csak itt nincs szélesvásznú kivetítő előttem közben... Viszont WC-papír sem.
Ezen hatalmas élmény után rövidke séta, irány a lávakövön sült hot-drog stand.
Amy-től jön egy sms, hogy mégsem jönnek ki 23 után... Jááájjjjmááár! Aztán már nem emlékszem hogyan, s mivel, de mégis eltelt 3 óra hossza. És most itt vagyok. És nem találom a mamuszomat...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése