Valahogy ma nem...

Ez a hét is eltelt... Félt ötkor találkozás Filatorigátnál Susival, napijegye nincsen, így tisztes távolban tartom mindennemű zenei élménytől. Rövid eszmecsere, majd búcsúzás. Kiülök egykén a HÉV állomásra, lesem a beérkező szerelvényeket, hogy vajon melyikkel jönnek kis kedvenceim.

Félórányi aszalódás után röppen nekik egy sms, hogy mikor indulnak, melyik kocsiban lesznek, estébé. A válasz annyi, hogy hát Ők már bent vannak, Szigetelnek, Kaszáson szálltak le, miért, hol vagyok?
Irány be, első színtér MR2 színpad, rajta Heaven Street Seven.
Eeeeeee...
Az első csalódás, tavaly sokkal kellemesebb volt velük az est. Krisztián vagy le volt már nagyon részegedve, vagy valami más ajzószer volt benne, én nem tudom, de... hát nem tudom. Hagyjuk.
Nagyszínpad, Faith No More...
Eeeeeee...
Második csalódás. Még soha nem volt részem élőben Faith No More-hoz, sajnálom, hogy most sem hagytam ki...
Nem messze a színpadtól az egyik italda pultjánál Tóth "Megasztár-vagyok-és-menő" Gabi áll mellettem új pasijával Rolival (ezt Ancsitól tudtam meg utóbb).
Eeeeeee...
Nagyon gáz a csaj, élőben is!
Nyomás a Zsidó Sátorhoz. Hatalmas buli, Idén is! Mint minden évben! Amikor más már alkoholba fulladt s hasonlóképpen ezáltal a buli is körülötte, Ők még akkor is énekelnek, zenélnek, táncoltatják az emberkéket, szívből, örömmel, a nagy semmiből is képesek visszahozni az ember jókedvét.
Összevetve a hetet a Nagyszínpadot messzemenőkig verte az MR2 színpad, hűen nevéhez NAGYON ZENE volt, le a kalappal! Ehhez természetesen az is társul, hogy ha már élő zene, akkor stílusában közelebb áll hozzám az alternatív műfaj a hazai egyszerű-de-nagyszerű kicsinyke zenekaraink előadásában, mint holmi Prodigy, vagy Fatboy Slim, hiába a nagy nevek... Ilyen téren is az egyszerűség híve vagyok. Ezek szerint...