Gyerekek... Én csak sötétebbre szerettem volna festetni a hajamat, erre majdhogynem fekete lettem! Jááájjj!!! Valamit ki kell találni, ami feldobja egy kicsit a gyászos kisugárzását... Mondjuk befesthetném a fülemet oly serényen takaró jópár szálat azúrkékre. Micsoda ötlet!
Ma kikértem magamat az irodából egy pöppnyi időre, csak hogy átrohanjak az utca másik oldalán helyet foglaló fogorvosi rendelőbe (folyt a múltheti kezelés sorozatot). Azt hittem, hogy pikk-pakk végzek, dehát a hétfők nálam mindíg tartogatnak meglepetéseket.
Köbö negyed 10-kor kaptam egy injekciót a nyelvem tövébe, jobb iránt. Már amikor kiültem a váróba "várni" a hatást, már akkor feltünt, hogy valami nem stimmel... Nem zsibbadtam. Na jó, a nyelvem egy picit. Mivel egyedül ültem, tettem egy főpróbát, hogy ha esetleg valami horrorisztikus dolog is történne a fogorvosi székben érezném-e azt... Hááát éreztem. Így kaptam még egy szurit, és kiültem még további 10 percre, közben fogtündérnéni elintézett egy bácsikát, aki szegényem távoztában megosztotta velem, hogy szerdán jön vissza, aztán meg pénteken is... Én pedig csak "mosolyogtam" rá együttérzően... Ekkor még azt hittem, hogy ma voltam ott utoljára. Legalábbis jó pár évig nem kell mennem még az épület közelébe sem! Persze... Szerdán mehetek vissza. Tehát folyt köv ismét. De már NAGGGGGYON unom!!!
Más. Terelés.
Mutassak szépet?
2 megjegyzés:
titokzatosan kellemetlen, hogy az illető azt sem mondja, uff. remélem - mivel rég voltam blogok közelében - mára ez már csak kellemetlen emlék. a fogad ügyében hasonlóan szurkolok. ennyi tortúra több, mint kellemetlen. olvasni is elég sokkoló, átélni meg...
Köszönöm Csavim az együttérzést, igazán jólesik. A titokzatosan kellemetlen dolgon mára túltettem magamat, bár nemhogy "uff" nem hangzott el azóta, de még annyi sem, hogy "fapapucs". Mindegy! Biztosan megérdemlem. (Azért a szám sarkából mosolygok rajta)
Megjegyzés küldése