Meghívó

Régen pötyögtem, gondolom már mindenki elfelejtett =)

A héten ismét ki*** magammal. Meg lettem ugyanis bízva, hogy vegyek reggel, munkába menet 6 darab postakönyvet, de a "postakönyv" nem ám szószerint lett volna értendő, hanem úgymond átvitt értelemben. Tehát: egy könyv, melyet arra használhatnak intézményeink, hogy a hozzánk leadott doksijaikat abban átvetessék tőlünk. Én pedig ezzel ellentétben vettem 6 darab, fejenként saccperköbő fél kilós postakönyvet. Aztán persze az irodában megvilágosodtam. Megvilágosítottak. Mindegy, értitek...
Ígyhát délután hazafelé menet visszatértem a nyomtatvány boltban, hogy "volna itt egy kis problema..." Próbáltam ellensúlyozni eladónéni mérgét, s kedvesen érdeklődtem hogyléte felől, de nem hinném, hogy nem átkozott el miután becsuktam magam mögött az ajtót... Ráadásul a szó szoros értelmében SZAKADT a hó, így pöppet elázott a könyvek egy részének a pár mérettel kisebb áttettsző szatyorból kikandikáló csűcske. Csücske... Köbö 40%-a...
A szakadó pomázi hó eredménye a lemenő napnak is köszönhetően a következőféleképpen festett hazautamon:

Szép, szép... De minek?

Szombatom nem tudom hogyan telt, általában ha nincs semmi nagy esemény, akkor a hétvége ezen napja kimarad. Vasárnap viszont autókáztam egy kicsit. Esőben. Először be nagybátyámhoz az Árpád Kórházba, ahol az intenzív osztályon az influenza beköszönte miatt látogatási tilalmat rendeltek el. Mintha más osztályokon a vírus nem fertőzne ugyanúgy a nagybeteg látogatókból... Cöcö.
Aztán irány Cinkotára és vissza. Lehet velem vitatkozni, de állítom, hogy a Megyeri a legszebb hídunk. Persze a Lánchíd is gyönyörű (főleg éjszaka, fényköntösében), de a Lánchídunk műemlék. Műemléknek szép, szóseróla. Viszont nem is igazán lehet egy lapon említeni a kettőt, olyan ez, mintha Gérard Philipe és George Clooney közül kellene eldöntenünk, hogy vajon melyik a sármosabb... Lehetetlen!

Beszélgettem Kathy-vel, jobbanmondva leleveleztük, hogy ki milyen könyvet olvasott, szeret, szeretne elolvasni. Én Susi által még tavaly hozzájutottam az első két Midnighters (Scott Westerfeld) könyv sokat megélt papírra gépelt, tűzőgéppel összekapcsolt, magyarra ügyesen lefordított darabjához, és amikor Kathy megemlítette e művet, elsírtam neki magam, hogy jajdenagyonfájaszívem (szívünk) a harmadik részére, merthogy az kimaradt életünkből.. Mire Ő kapcsiból felajánlotta, hogy elküldi egy 2007-es kiadását. Újabb ok a jövőre! :D
Szintén betűmolyoskodásunk kapcsán vetette fel nekem még a hét elején, hogy létezik egy http://www.shelfari.com című portál, lessem meg. Nos, azt hiszem megtaláltam az igazi helyemet. =) (http://www.shelfari.com/pidi)
Bízom benne, hogy sok honfitársam követ ebben és nagyon sok magyar és/vagy magyarul megjelent könyv kerül majd fel az adatbázisba. Én mindenesetre azzal töltöttem lefekvésem előtti estéimet, hogy sorra pakoltam le a könyvespolcomról a meglévő könyveimet és regisztráltam be őket nyomban az adatbázisba ISBN szám, Paperback vagy Hardcover info megadása, oldalszám, angol cím, magyar cím, szerző, kiadó neve, kiadás dátuma, szkennelt borítókép, "Hungarian Edition" megjegyzés kíséretében (balra lent látható az eredmény). És még mindíg van... de ez nem panaszkodás, élvezem!
Tehát elvoltam, mint a befőtt télen.

És holnap már péntek! Juppííí!

Kellemes elő-hétvégét,
bort,
búzát,
világbékét.