Kezdődik

Nem tudom, hogy jól járok-e el, de igyekszem ma nem időben lefeküdni (vagy legalábbis elaludni) , mert holnap igencsak nehéz és hosszú nap vár rám... Hogy mi a kettő között az össze-, vagy össze-nem-függés? Ki akarom élvezni az élet minen apró örömét, amely nem találhat rám akkor, amikor éppen alszom. Hülye vagyok, én is tudom.

Délelőtt az egyik iskolánkban, majd egy óvodánkban leltárellenőrzök másodmagammal, a testvéreméktől névnapomra kapott lime illatú (ilyen is van) pendrive-omra mentettem direkte a doksikat, így legalább ha kissé morc lennék akkor csak mélyen letüdőzöm az illatot, ezéltal felelevenítem a közös emlékeket (pölö a mai ebédet, amikoris a nevetéstől már konkrétan megfájdult az arccsontom), és máris minden rendben. Köbö ebédre visszaérünk az irodába, délután majd próbálom utolérni magamat, majd megint kapkodok egy kicsit, aztán este Bizottságin emlékeztetőzök.
Hiába. Úgy szép az élet, ha zajlik.

Ez a kis grafika nagyon megtetszett. És nem azért, amire esetleg enyhén piszkos fantáziáddal utalni próbálnál... Fityiszt Neked! A színek, a hangulata, a tekintetek...

Más. Ha nem hallottátok még az örökzöld Bubamara "El Bubamara Pasa" című pánsípos feldolgozását akkor semmiképpen ne hagyjátok ki.

Boldog Új Hetet!