Így jó

Az Élet sokszor ismétli önmagát, már nem vitatkozom ezen állítással. Végre lelki és bizalmi társra találok egy igaz barát(nő) személyében, mire Ő férjhez megy, majd pedig én már nem mint barát, hanem mint ismerős (?) szerepelek a saját kis ranglétráján. Nem, nem a féltékenység ír belőlem. Az önzés. =) Viszont - mivel mint tudjuk: nincsenek véletlenek, és mert mindennek megvan a maga kis saját bejáratú oka - öröm az ürömben, hogy egyre közelebb kerülök anyumhoz, egyre több olyan dolgot beszélek meg Vele, melyet anno még csak meg sem említettem még csak személye előtt sem. A közös tevékenységek élvezetét nem is említve. (közös mozi, közös főzőcskézés, etc.)

Amikor a Mamma Mia! volt a porondon - illetve a vásznon -, akkor testvérem anyósával... Pillanat, Ő nekem nem tudom kicsodám. Mivel anyummal folyton "tesózzák" egymást, így... Tehát. Amikor a Mamma Mia! volt a porondon - illetve a vásznon -, akkor fogadott nagynénikémmel nyomban be is ültek a moziba, és annnnnyira áradozott aztán róla, hogy idén karácsonyra megleptük egy DVD-vel. A mozi előtt egyébként már próbált fűzögetni engem is, hogy nézzem meg Vele, de én csak legyintettem, hogy ugyanmár, dehát nem is tudom átérezni igazán az ABBA-érzést és a slágerek igazi mondandóit, mivel nem abban a korban nőttem fel - vagy kamaszodtam éppen -, ha esetleg egy Guns N' Roses zenés mozit készítenek akkor talán lehet róla szó.
Aztán végülis beadtam a derekamat és ott voltam a film DVD formátumban történő vetítésén. Szerintetek? Naná, hogy oda voltam érte és vissza.

Kis butus "vattacukor" sztorija van (de szerethető), viszont a látvány és a környezet - bár mint a méjkingdisz videóból kiderült nagy részét egy hatalmas stúdióban tákolták életszerűvé - mindent visz ("mindent visz", mint Imi szerint a VLC media player), Meryl Streep-et szerintem kifejezetten Donna szerepére szánta a sors, Amanda Seyfried (remélem, hogy jól írom a nevét...) nagyon kis bájos, Colin Firth énekhangja olyan mint a ráírt szerepe :), Pierce Brosnan pedig ismét döglesztően fess pasi, ... csak kár, hogy énekel is. =) Egyébként nem bántom egyik szereplőt sem, nagyon jó kis gárda. Egyszómintszáz, ha éppen fasirtban vagy anyuddal, vagy csak egyszerűen jól akarjátok érezni magatok és jókat vigyorogni együtt, mint a régi szép időkben, amikor a játszótéren a pelenkádba pisiltél egy páncélján egyensúlyozó bogár láttán a nevetéstől, és cseppet sem féltél, mert tudtad, hogy Anya ott van a közelben, és ha Ő ott van, akkor soha, semmi baj nem eshet veled, akkor: szerezd be a fent említett Mamma Mia! filmet, kuporogjatok fel kettesben egy jóóó meleg szoba jóóó puha és kényelmes kanapéjára, vegyetek magatokhoz 2 tenyérni szaloncukrot és élvezzetek minden egyes percet és pillanatot. Együtt.