Mintha kiszikkadt volna belőlem a kötőanyag. Körülbelül így jellemezném jelenlegi állapotomat. Nem fáj semmim, elvagyok, sőt, túlzottan el. Szállva. Messzire. Nem magamtól, csak úgy szimplán el. Nem, nincsen bennem semmi olyan, ami illegális.
A Tankcsapda "Félre a tréfát" dalának szövege ugrott be hirtelen.
Kilépek az űrbe, bőröm a szkafander,
elmaradt mögöttem már rég a Naprendszer...
Valahogy nem igazán tudok megbarátkozni ezzel az új Meyer könyvvel. Olyan sokan oda és vissza vannak tőle, nem értem, hogy miért. Számomra vontatott és lapos az egész történet, nem úgy, mint az Alkonyat. Ha nem tudnám, hogy Meyer írta a Burok-ot is, akkor azt hinném, hogy egy teljesen más világban élő író tollából való. A King könyvek többsége is vontatottan indul, de King-ről már tudjuk, hogy Ő a végére tartogatja a csattanót, így szívesen el-el szenderedik az ember a könyvei első lapjai felett, mert megéri. Dehát én még annyira nem ismerem Stephenie Meyer-t, hogy tudjam, Nála is megérné-e. Inkább megvárom az Újhold-at...
Tegnap ebédetszállító emberkénk pont az én sárgaback levesemet hagyta véletlenül a kis autójában, így levestelenül maradtam, s mivel később ebédelek mint a többiek, úgy gondoltam, hogy már nem szólok utána s kérem meg, legyen szíves guruljon ki azzal az 1 szem dobozkával. Aztán persze délután pöppet meg voltam ijedve, mert arra nem is gondoltam, hogy esetleg leltározik a nap végén, és hogy mondjuk pont miattam lesz ebből galibája.
Ma reggel viszont összefutottam vele az iroda előtt...
- Szia, neked maradt le tegnap a sárgabarack leves?
- Igen.
- Holnap hozok neked helyette valamit.
- Neeem, nem kell.
- De, hozok.
- Neeem, tényleg nem kell semmi.
- De, hozok valamit!
- Aranyos vagy, de tényleg nem kell semmi!
- De, hozok majd valamilyen sütit!
- Oké, köszi!
=) Az a bizonyos 4 betűs varázsszó... x)
Teljesen aranyos srác, csakúgy mint másik (sajnos nem írhatom le az étkeztető cég nevét itt sem) ebédszállítónk. Amikor megérkezik az ebéddel, akkor minden nap ugyanez a párbeszéd, ugyanilyen formában hangzik el:
- Csókolóóóóm! - mondja Ő.
- Jó napot kívánok, köszönjük! - mondják a többiek kánonban, én sziázok...
Fiúcskánk leteszi az ebédesdobozkákat, majd a küszöbről:
- Köszönööööm! Csókolóóóóm! - és eltünik.
=)
Egyemmegaszívüket.
Ennek örömére ennék most egy nagy adag citromfagyit...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése